Solskjaer napjai meg vannak számlálva, de ki követheti?

Hihetetlen képsoroknak lehettek szemtanúi azok, akik a hétvége zárásaként egy izgalmas rangadót vártak az angol rekordbajnok és Jürgen Klopp alakulata között, a liverpooliak ugyanis könyörtelenül kihasználták az MU védelmi hibáit, és a triplázó Mohamed Szalah vezérletével történelmi verést mértek a Unitedre. Az ötödik vendégtalálatot követően ezrek indultak el csalódottan hazafelé, így alighanem a közvetítésben mutatott felvételek is sokáig megmaradnak az emberek emlékezetében.

Ennél talán már csak a legendás Sir Alex Ferguson szomorúsága égett bele jobban a labdarúgást kedvelők retinájába, aki alighanem maga sem érti, hogyan juthatott el idáig az a csapat, amellyel ő többek között 13 bajnoki címet, valamit két BL-trófeát nyert.

Az okokat napestig lehetne keresni, ám tény, hogy a skót menedzser távozása óta a klub meg sem tudja közelíteni a múlt sikereit, hiába ült már a kispadon David Moyes, Louis van Gaal, José Mourinho vagy éppen most Solskjaer.

Utóbbi jövőjével kapcsolatban talán már a lefújás előtt elkezdtek foglalkozni, ő azonban a meccs utáni sajtótájékoztatón úgy fogalmazott:

Túl sokáig jutottunk el ahhoz, hogy csak úgy feladjuk. Túl közel vagyunk, nem adhatjuk fel!

A számok azonban makacs dolgok, amik nem a norvég oldalán állnak, hiszen 2018-as érkezése óta az MU egyetlen trófeát sem nyert, és bár van egy bronz-, valamint egy ezüstérme a Premier League-ből, valamint egy második helye az előző Európa-liga-kiírásból, ezzel aligha vannak kibékülve az együttes drukkerei.

Az utóbbi időben mutatott teljesítménytől pedig pláne nem lehetnek elájulva, hiszen legutóbbi kilenc meccséből három győzelem és egy döntetlen mellett ötöt veszített el a csapat.

Ez persze tapasztalatlanságából is adódhat, hiszen a Molde irányítása után azonnal bedobták a mély vízbe, mostanra azonban jogos a felvetődő kérdés: meddig tart még a türelem? Kőkemény sorozat vár most a manchesteriekre, akik a következő egy hónapban az Atalanta és a Villarreal elleni idegenbeli BL-csaták mellett a bajnokságban a Tottenhammel, a Manchester Cityvel és a Chelsea-vel is találkoznak.

Bár a listavezető londoni alakulatot sokszor éri – jogos – kritika az edzőkkel szemben tanúsított nyomás és türelmetlenség miatt, éppen az ő példájuk lehet most a követendő: bár Frank Lampardnak is voltak jó periódusai, hosszú távon nyilvánvalónak tűnt, hogy drasztikus előrelépést az ő irányításával nem lehet várni a csapattól. A vezetőség így annak ellenére megvált tőle, hogy a klub valaha élt egyik, ha nem a legnagyobb legendájáról volt szó, és lecsapott az akkor éppen Párizsból elüldözött Thomas Tuchelre.

A többi, ahogyan azt mondani szokták, mára már történelem: 

Ha hinni lehet a pletykáknak, ez akár az MU-val is megtörténhetett volna, a vörösök vezetősége ugyanis felvette a kapcsolatot a német szakemberrel és stábjával – köztük Lőw Zsolttal –, végül azonban kitartott Solskjaer mellett. Kétszer viszont nem biztos, hogy bele kellene lépnie ugyanabba a folyóba, már csak azért sem, mert jelenleg nem tobzódik a piac elérhető topedzőkből. 

Több fogadóirodánál már nem lehet arra fogadni, hogy a norvég menedzser lesz a következő elbocsájtott szakember Angliában – alighanem az „úriember biztosra nem fogad”-gondolattól vezérelve, vagyis teljesen egyértelmű, hogy már csak idő kérdése, mikor köszönik meg a munkáját. 

Ami az utódlást illeti, angol sajtóhírek szerint a United már megkörnyékezte Zinédine Zidane-t, aki állítólag nyitott lenne a munkára, ez pedig több szempontból is gyümölcsöző házasságnak bizonyulhat. Egyrészt a francia a Real Madridnál már megmutatta, hogy nem zavarja, ha a futballvilág legnagyobb csillagai dolgoznak a keze alatt, elvégre sorozatban három BL-trófeát nyert velük…

Másrészt újra együtt dolgozhatna Cristiano Ronaldóval, aki az irányítása alatt a spanyol csapat meghatározó futballistája és a világ egyik legjobbja volt, pontosan tudja, mikor, mennyit és hol kell játszatnia. Ennél többet pedig aligha kívánhatnának a drukkerek, hiszen bár azóta a portugál idősebb lett néhány évvel, manchesteri csapattársai is elmondták, micsoda inspirációt jelent nekik CR7 jelenléte. Solksjaer rendszerében – már ha az utóbbi időben beszélhetünk ilyesmiről… – azonban látványosan nem találja a helyét, és bár voltak már fontos góljai, egyelőre közel sem azt a teljesítményt nyújtja, amit a visszatérése óta vártak volna tőle.

Egy másik opciót Antonio Conte jelenthet, aki bár bajnokságot nyert az Interrel, a nyáron történt gazdasági megszorítások miatt távozott Milánóból. Az olasz számára nem lenne idegen az angol futball légköre, hiszen irányításával a Chelsea bajnokságot nyert a 2016–2017-es idényben.

Stílusa, valamint makacssága azonban intő jel lehet, általában egyik állomáshelyén sem töltött el hosszú időt, és nem is a békés, csendes elválásairól híres. A bukmékereknél még Brendan Rodgers, Mauricio Pochettino, valamint Erik ten Hag neve merült fel potenciális jelöltként, mivel azonban mindhárom nevezett szakembernek van csapata (Leicester City, PSG, Ajax), őket szezon közben aligha lehetne megszerezni.

Márpedig ha a következő rangadók sem úgy sikerülnek a Manchester United szempontjából, ahogyan azt az illetékesek elvárnák – amire azért bőven van esély –, akkor a novemberi válogatott szünetben alighanem muszáj lesz intézkednie a vezetőknek…

(Borítókép: Oli Scarff / AFP)