Laura, Alida
16 °C
32 °C

Könnyű úgy nyerni, ha Casillasnak nem lehet gólt lőni

000 DV352453
2021.06.08. 10:01
A közelgő labdarúgó-Európa-bajnokság előtt cikksorozatot indítottunk, amelyben felelevenítjük a korábbi kontinenstornák legérdekesebb történeteit. A hetedik részben az 2008-as és a 2012-es Eb-t idézzük fel.

Azt mondják, egy nagy futballtornának nem tesz jót, ha korai szakaszban kiesik a hazai csapat. A második közös rendezésű Eb-n – a korábbi, hasonló világ- vagy Európa-bajnoksággal ellentétben – az osztrák és a svájci csapat már a csoportmérkőzésen után elbúcsúzott. Mégsem állíthatja senki, hogy unalmassá vált volna a torna.

Az Euro 2008 előtt elsősorban az olasz, a francia, a spanyol, a portugál és a német csapatot emlegették az esélyesek között. A favoritok között ritkán (sem) szerepelt a címvédő görög, vagy a cseh, a lengyel, esetleg a román válogatott neve, pedig mind a négy megnyerte szokatlanul nagy létszámú, hét- vagy nyolccsapatos csoportját. Az angol válogatott elvérzett, az 1994-es világbajnokság óta először maradt le nagy tornáról. Sőt: a brit csapatok közül egyik sem jutott be a tizenhatos döntőbe.

A két svájci csoportban a törökök továbbjutása és a mindhárom meccsüket megnyerő hollandok erődemonstrációja jelentette a pozitív, a győzelem nélkül hazakullogó franciák kiesése pedig a negatív meglepetést. A törökök és a csehek nagy csatát vívtak a negyeddöntőért, az utolsó forduló előtt még azonos pontszámmal és azonos, 2–3-as gólkülönbséggel álltak. Genfben a csehek sokkal jobban játszottak egészen az utolsó negyedóra kezdetéig, Jan Koller és Jaroslav Plasil is szerzett egy-egy gólt. Biztos továbbjutónak tűntek. Arda Turan szépített a 75. percben, de a törökök még mindig hátrányban voltak. Aztán jött a csoda Nihat Kahveci képében. Az akkor a Villarrealban futballozó csatárnak a torna előtti hónapban született meg a kislánya, Selin, erre tekintettel mondogatta, hogy szeretné őt meglepni egy olyan góllal, amire gondolva később a kislány büszke lesz az apjára. Az egyből kettő lett. Az első leginkább Petr Cech hibájából született, de a második remekmű volt: Nihat 17 méterről úgy emelt a bal felső sarokba, hogy a labda a lécet érintve került a hálóba. A törökök a két győztes góljukat a csoportszakaszban a 92. (a svájciak ellen) és a 89. percben szerzeték… De még nem volt vége a csehek elleni meccsnek, a hosszabbítás második percében Volkan Demirel kapus felöklelte Jan Kollert, mire a svéd bíró, Fröjdfeldt azonnal kiállította. Mezőnyjátékos, Tuncay Sanli állt a kapuba, de már nem kellett védenie.

A két bécsi négyesben remekeltek a németeket is legyőző horvátok, valamint az ugyancsak százszázalékos spanyolok. Luís Aragonés együttese David Villa mesterhármasának köszönhetően 4–1-re verte a legerősebb csoportellenfelet, az orosz válogatottat. Akkor még nem játszott a Szbornaja karmestere, az eltiltását töltő Andrej Arsavin, aki csak a svédek elleni csoportzáróra térhetett vissza. Parádésan: gólt szerzett, s ő lett a mérkőzés embere.

S még jobban futballozott a legnagyobb meglepetést hozó negyeddöntőben, ahol a holland Guus Hiddink által dirigált orosz legénység hosszabbításban 3–1-re megverte az addig hibátlan hollandokat. Ismét Arsavint választotta az UEFA technikai bizottsága a mérkőzés legjobbjának!

Nagyszerű meccset hozott Bázelben a német–portugál, de a Nationalelf simábban nyert annál, mint amit a 3–2-es eredmény mutat. Ugyanakkor csak tizenegyesekkel dőlt el a másik két mérkőzés. Bécsben a horvátok a 119. percben szereztek vezetést Ivan Klasnic révén, a törökök megint az utolsó pillanatokban, ezúttal a 122. (!) játékpercben szereztek gólt, s mentették szétlövésre a párharcot. A horvátok teljesen megzavarodtak attól, hogy kicsúszott a kezükből a továbbjutás (ráadásul szerintük Rosetti bíró a török gól előtt a kárukra tévedett azzal, hogy nem engedte cserélni őket), az első négy lövésből hármat elrontottak. Olyan sztárok is hibáztak, mint Luka Modric és Ivan Rakitic.

A spanyolok nem ok nélkül tartottak az olaszoktól. Nagyon izgalmas és nagyon feszült mérkőzést játszottak, 120 percen keresztül nem esett gól. Ott is tizenegyesek döntöttek, s ezt a spanyolok nyerték 4–2-re. Az utolsó lövést elvégző Cesc Fabregas utóbb elárulta: 15 éves kora óta nem rúgott tétmérkőzésen tizenegyest, de nagyon feldobta őt, hogy Aragonés ennyire bízik benne. Iker Casillas utóbb azt mesélte, ha ezt a párharcot nem nyerik meg, nem lesznek sem világbajnokok, sem (újra) Európa-bajnokok.

Ez a siker ledöntött bennük egy falat, elhitték, hogy felnőtt szinten is lehetnek sikeresek a válogatottal.

Ennek megfelelően simán nyertek az elődöntőben is, az összezuhanó oroszok ellen (3–0). Pedig Arsavintól nagyon tartottak, különösen, miután Xavi azt mondta, elismeri, hogy a torna előtt még a nevét sem ismerte a szentpétervári támadónak, de azt is, hogy elképesztően jó futballista. A lélektan nagy mestere, Luís Aragonés (a spanyol futballban használt beceneve szerint az „Hortalezai bölcs”) a beszélgetéseket hallva azt mondta a játékosainak: biztos forrásból tudja, hogy Arsavin egymaga megivott a hollandok kiejtése után egy üveg vodkát, s alig tud majd lábra állni a spanyolok elleni elődöntőben. Utóbb bevallotta, hogy csak blöffölt, de a játékosai Arsavin első két rossz labdaérintését látva biztosak voltak abban, hogy Aragonés igazat mondott. Azonnal elszállt minden félelmük Arsavinnal szemben. A később a torna legjobbjának választott Xavi szerezte az első, Güiza a második, David Silva pedig a harmadik góljukat. Simán nyertek, de elszenvedtek egy súlyos veszteséget: az első félidőben megsérült a torna góllövőlistáját vezető David Villa.

A másik ágon a horvátok elleni negyeddöntő hosszabbításában is gólt szerző Semih Sentürk a 86. percben megszerezte a török e tornán ötödik, az utolsó öt percben esett gólját. De ezzel „csak” egyenlített csapata a németek ellen, akik ráadásul eltanulták Fatih Terim csapatának jó szokását: a 90. percben Philip Lahm a döntőbe lőtte válogatottját. Ma már talán kevesebben emlékeznek rá, de a mérkőzés képe alapján nem a jobbik csapat jutott a fináléba…

A bécsi aranycsata előtt Luis Aragonés – aki klubedzője volt Fernando Torresnek, amikor az Atlético a második osztályból visszajutott a La Ligába – azt mondta egykori játékosának:

Nézd, te játszottál a korosztályos válogatottban korábban két Európa-bajnoki döntőt, mindkettőt 1–0-ra megnyerte Spanyolország a te góloddal. Most nem így lesz. Most kettőt rúgsz nekik, s 2–0-ra nyerünk.

A szövetségi kapitánynak csak részben lett igaza. De nagy részben. A spanyolok tényleg nyertek, s tényleg a Kölyök, vagyis Fernando Torres szerezte a győztes gólt. A mérkőzés egyetlen találatát. Torres később egyébként azt mondta: „Egy góllal adósa maradtam a misternek.”

Aragonés ismét bevetette pszichológiai fegyvereit. Azt akarta mutatni a játékosainak, hogy a németeknél nincsenek igazán nagy egyéniségek, még a nevüket sem érdemes megjegyezni. Bastian Schweinsteigert, akit a portugálok elleni negyeddöntő után a mérkőzés legjobbjának választottak, egyszerűen csak szőke csávóként emlegette. A kor első számú német játékosát, Michael Ballackot, csak Wallace-ként. Xavi szólt is neki az értekezleten: „Elnézést, mister, de attól tartok, neki Ballack a neve.” De a kivonulásra várva, Aragonés a játékosai szeme előtt és füle hallatára kedélyesen mellbe vágta a német csapatkapitányt, s azt mondta neki: „Hogy vagy, mi újság, Wallace?”

A németek egyébként a mérkőzés első szakaszában jobban játszottak, de Lahm és Jens Lehmann közös tétovázása után a 33. percben Fernando Torres megszerezte a vezetést. S attól kezdve a spanyolok már úton voltak első, nem hazai pályán megnyert nagy sikerük felé. 2008 Európa-bajnokai lettek.

Négy évvel később ismételtek. Olyan bravúrt értek el, amilyenre eddig soha, egyetlen más csapat sem a futballtörténelemben: négy év alatt két Európa-bajnoki címet nyertek, sőt közben világbajnokok is lettek.

Iker Casillas az egyenes kieséses szakaszban éppen úgy nem kapott gólt, mint a 2008-as Eb-n vagy a 2010-es világbajnokságon. Tíz mérkőzés 990 játékpercében érintetlen maradt a hálója, s közben még két tizenegyespárbajt is megnyert a csapatával.

Még soha nem rendeztek keletebbre Európa-bajnoki mérkőzéseket a 2012-es tornánál, amikor a négy lengyel város mellett az ukrán Lviv (Lemberg), Kijev, valamint Harkiv és Donyeck is otthont adott mérkőzéseknek.

A csoportmeccsek negatív szenzációját a hollandok gyenge szereplése jelentette, a két évvel korábban vb-döntőt játszó Oranje három vereséggel esett ki a csoportszakasz végén. Ezúttal is kudarcot vallottak a rendező országok válogatottjai, sem a lengyel, sem az ukrán gárda nem került be a negyeddöntőbe. Az ukrán–angol mérkőzésen John Terry a gólvonal mögül rúgta ki a labdát Marko Devics lövése után – ennek alapján tehát a Kassai Viktor vezette magyar csapatnak gólt kellett volna ítélnie –, amint azt a játékvezetői bizottságot irányító Pierluigi Collina másnap elismerte. Azt ő sem emlegette, hogy az ukrán támadás eleve lesről indult… Az eset felerősítette a videobíró iránti igényt.

A negyeddöntőben kezdődött igazán a torna. A csehek Varsóban sokáig nagyon jól tartották magukat a portugálok ellen, de a 79. percben Cristiano Ronaldo bevette Petr Cech kapuját. A németek, miután mind a három csoportmeccsükön győztek, a nagy formában futballozó Mesut Özil vezérletével 4–2-re megverték a görögöket.

Laurent Blanc, a franciák kapitánya nem ok nélkül áradozott a mérkőzés előtt arról, hogy egyszerűen élvezet nézni a spanyolok játékát. A generációváltás közben lévő Kékek csak megnehezíteni tudták a címvédő sorsát, nem volt esélyük a továbbjutásra. A mérkőzés mindkét gólját Xabi Alonso szerezte, a másodikat tizenegyesből, a 91. percben.

A legnagyobb csatát az olasz és az angol csapat vívta, mégpedig Kijevben. A Squadra Azzurra a csoportszakaszban döntetlent játszott a spanyolokkal, majd a horvátokkal, aztán Giovanni Trapattoni ír válogatottját legyőzve került a negyeddöntőbe. Úgy jutott be az elődöntőbe, hogy egyetlen mérkőzését nyerte csak meg 90 vagy 120 percben. Az angolok a franciák elleni döntetlen után megverték a svédeket és az ukránokat. Ám az olasz védelemnek nem tudtak gólt lőni, a továbbjutás tizenegyesekkel dőlt el. Az angolok a nagy tornák történetében hetedszer voltak részesei a futballban sokszor orosz rulettnek nevezett szétlövésnek, s hatodszor estek ki…

Az első elődöntő vitathatatlanul Mario Balotelli meccse volt.

Ki ne emlékezne félmeztelen, mégis (saját közlése szerint) Supermant idéző gólörömére? Kétségtelenül övék volt a lélektani előny, az olaszok addig a nagy tornákon mindig túljutottak a németeken, ha találkoztak. Olyan nevezetes sikereket értek el, mint az 1970-es és a 2006-os világbajnokság döntőjében aratott. Most 2–0-ra nyertek, Balotelli két góljával. Az akkor éppen a Manchester Cityt erősítő, ghánai származású hetven percet játszott, az idő alatt pontosan annyi gólt szerzett, mint előtte összesen a Squadra Azzurra mezében. Azóta sem lőtt a válogatott egy meccsen kettőt, s gyaníthatóan már nem is fog…

A második elődöntőben a spanyolok és a portugálok nagyon tartottak egymástól, szinte kioltották egymást. Vicente del Bosque 14 játékosából tíz a Real Madrid vagy a Barcelona tagja volt, a másik oldalon is akadt három „madridista”, Cristiano Ronaldóval az élen. A spanyol kapitány mindenkit meglepett azzal, hogy kihagyta a nagy meccsek emberét, Fernando Torrest, s nem kezdett a „hamis kilences”, Cesc Fabregas sem, hanem Álvaro Negredo kapott szerepet. Nem vált be a húzás, de a spanyolok továbbjutottak, még annak ellenére is, hogy egyik legbiztosabb lövőjük, Xabi Alonso elrontotta az első kísérletet. Ám utána Iniesta és Piqué is jól lőtt, Sergio Ramos, mindenki elképedésére, bedobott egy „panenkát”, majd Fabregas – ahogyan négy évvel korábban, az olaszok ellen – ezúttal is jéghideg fejjel rúgta az ötödik lövést.

A döntő ehhez képest könnyed ujjgyakorlatnak számított: a spanyolok az Eb-döntők eddigi történetének legfölényesebb győzelmét aratták az olaszok ellen. David Silva és Jordi Alba egy-egy gólja az első félidő végére szinte mindent eldöntött (mikor tudott egy csapat ennek a spanyol védelemnek két gólt lőni egy félidő alatt?), de a hajrában még két cserejátékos, Fernando Torres és Juan Mata – mindketten a Bajnokok Ligája győztesei néhány héttel korábban a Chelsea-vel – a hajrában megduplázták a különbséget.

Spanyolország harmadszor is Európa-bajnok lett, s ezzel – a győzelmek számát tekintve – beérte a ranglista élén álló németeket.

A sorozat korábbi részei:

(Borítókép: Iker Casillas spanyol kapus a csapattársakkal együtt ünnepel  a 2008-as Európa-bajnokság döntője után 2008. június 29-én a bécsi Ernst-Happel Stadionban. Fotó: OLIVER LANG / AFP)