Kádár Tamás: Sok barátom van Ukrajnában, majdnem mindenki Kijevben ragadt

Február 10-én jelentették be Újpesten a leigazolását, azóta két bajnokin négy pont a csapat mérlege. Ennyit számít Kádár Tamás érkezése?

Nem az én személyem a döntő, sokkal inkább az, hogy mindenki megértette, csakis akkor juthatunk ki a mostani hullámvölgyből, ha nem az egyénieskedést, hanem a csapatérdekeket helyezzük előtérbe. Természetesen próbálok a rutinommal és a tapasztalatommal segíteni és vezéregyéniséggé válni, de a hangsúly most tényleg a csapategységen van.

A MOL Fehérvár ellen aratott bravúros, idegenbeli 2–1-es győzelem alkalmával már pályára is lépett, a 79. percben csereként állt be a legutóbbi fordulóban. Milyen állapotban érzi magát?

Nehéz időszakon vagyok túl, másfél hónapot kihagytam, volt egy kisebb sérülésem, és sajnos átestem a koronavírus-fertőzésen is.

Fokozatosan, szépen próbálom felépíteni magam, és remélem, hogy néhány héten belül már a kezdőcsapat tagja lehetek – már ha az edző és a szakmai stáb is úgy ítéli meg, hogy kész vagyok rá.

Korábban Zalaegerszegen és Diósgyőrben futballozott az NB I-ben. Hogy jött képbe télen a lila-fehér együttes?

Kínában sajnos nagyon bizonytalan volt a helyzet, a mai napig sem lehet tudni, mi lesz a következő szezonban. A Covid még érezteti a hatását, folyamatosan be voltunk zárva, ezt pedig egyre nehezebben bírtam. 

Meg szeretném mutatni az embereknek, hogy még képes vagyok jó teljesítményt nyújtani, az Újpest részéről pedig az első pillanattól azt éreztem, hogy fontosnak tartják a megszerzésemet és maximálisan számítanak rám.

Lett volna lehetősége Európán belül másik országba igazolnia?

Igen, voltak megkereséseim több helyről, de most Magyarország mindegyikkel szemben prioritást élvezett, szerettem volna hazatérni.

2017 és 2020 között a Dinamo Kijev játékosa volt, Ukrajna azonban sajnos a napokban nem a sport miatt szerepel a híroldalak címlapján. Tartja a kapcsolatot a korábbi társakkal, ismerősökkel, beszélt velük az orosz támadásokat követően?

Nagyon sok ismerősöm és barátom van Ukrajnában, többek között egy ukrán játékosügynökséggel dolgozom együtt, akiknek Kijevben van a központjuk. 

Követem az eseményeket, borzasztóan rossz látni és hallani, hogy mi folyik ott. Nagyon remélem, hogy mielőbb rendeződik a helyzet.

Az ukrán sztárcsapat a 2016-os Európa-bajnokság után igazolta le, ahol a nemzeti együttes egyik legjobbja volt. Mi jut elsőként eszébe a magyar labdarúgó-válogatottról?

2010-ben, 20 évesen mutatkoztam be a nemzeti együttesben és mindig óriási megtiszteltetésként éltem meg, ha a hazámat képviselhettem és címeres mezben léphettem pályára. Vannak rossz emlékek is, ahogyan sajnos voltak rossz teljesítmények is a részemről, de mindig a maximumra törekedtem. Miután Kínába igazoltam, akkor is folyamatosan figyeltem a csapatot, az időeltolódás ellenére hajnalban is követtem a mérkőzéseket és nagyon büszke voltam a fiúkra, hogy ismét kijutottak az Európa-bajnokságra, ahol újfent kellemes meglepetést okoztak.

2020 decemberében úgy nyilatkozott, több mint egy éve nem beszélt Marco Rossival, a szövetségi kapitány azonban nemrég egy interjúban elárulta, ha jól teljesít Újpesten, nyitva áll ön előtt a válogatott ajtaja. Egyeztetett azóta az olasz mesterrel?

A Kisvárda elleni bajnokin találkoztunk a lelátón a Szusza Ferenc Stadionban, és akkor váltottunk pár mondatot. Egyelőre azonban korai lenne a válogatottságról beszélni, most az a legfontosabb, hogy mind mentálisan, mind fizikálisan visszanyerjem a régi formámat és képes legyek a folyamatos, jó teljesítményre Újpesten. 

Eddig 57-szer lépett pályára címeres mezben. Lesz 58. alkalom is?

Szerintem nincs olyan játékos a világon, aki azt mondaná, hogy nem szeretne többet pályára lépni a nemzeti csapatban. 

Bizonyítani akarok magamnak és a szurkolóknak is.

Másodszor említi a bizonyítást, ennyire fontos önnek, hogy mit gondolnak a drukkerek?

Mindenkinek fontos, hogy milyen visszajelzéseket kap, hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem nem foglalkoztat. Az utolsó időszakban sajnos nem azon a szinten játszottam a válogatottban, ahogyan azt a szurkolók elvárták volna tőlem, vagy éppen én saját magamtól. Ez egyrészt a mai napig bánt, másrészt viszont motivál is, hogy visszaverekedjem magam a csapatba.

A sajtóval milyen a viszonya, az mennyire számít, hogy mit írnak önről?

Őszintén? Nem nagyon foglalkozom az újságírókkal, próbálok kimaradni az interjúkból is. Ha van egy cikk rólam, általában azt sem olvasom el. Jelentek már meg rólam érdekes dolgok, de erős karakternek gondolom magam, úgyhogy ezt a részét próbálom kizárni az életemből.

Extravagáns külső, rengeteg tetoválás: lázadó típusnak tartja magát?

Nem, egyáltalán nem, ha arról van szó, minden probléma nélkül beállok a sorba. Természetesen mindenről megvan a véleményem és a természetemből adódóan olyan típusú ember vagyok, aki általában ki is mondja azt, nem tartom magamban.

31 évesen még jó néhány sikeres év várhat önre. Ha visszatekint eddigi pályafutására, hogyan értékelné?

Amit elterveztem, azt nagyjából sikerült elérnem, tudatosan építettem a karrieremet és lépcsőről lépcsőre haladtam.

Kevés játékos, főleg védő mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időn keresztül futballozott külföldön, mint én, ráadásul mindenhonnan úgy igazoltam el, hogy az új klubom fizetett értem. De szerencsére még nem a visszavonulásomról kell beszélgetnünk, én is nagyon bízom benne, hogy várnak rám még sikerek a jövőben.

Végezetül térjünk vissza az NB I-be: az Újpest még kieső helyen áll, ám rendkívül szoros a mezőny, így fordulóról fordulóra változhat a helyzet. A realitást tekintve hol van a lila-fehér együttes helye a 12 csapatos élvonalban?

Újpesten a minőség adott, vannak nagyon jó játékosok a keretünkben, így inkább az a kulcs, hogy csapatként tudjunk együttműködni. Ahogyan az elején is mondtam, közösen kell dolgozni a céljainkért, nem egyénieskedve. 

Abban ugyanis 100 százalékosan biztos vagyok, hogy sokkal többre vagyunk hivatottak, mint amit jelenleg a tabella mutat!

(Borítókép:  Kádár Tamás, a Dinamo Kijev (j) és Ruben Loftus-Cheek, a Chelsea játékosa a labdarúgó-Európa-liga nyolcaddöntőjének visszavágó mérkőzésén a kijevi Olimpiai Stadionban 2019. március 14-én. Fotó: Szerhij Dolzsenko / MTI / EPA)