50 éves minden idők egyik legjobb bal lába

További Futball cikkek

A mai napon ünnepli 50. születésnapját a Barcelona és a brazil labdarúgó-válogatott korábbi ballábas kiválósága, a szinte mindenki által kedvelt Rivaldo. Ő szerezte a futballtörténelem talán legszebb ollózós gólját, távoli lövéseivel, szabadrúgásaival és ördöngös cseleivel pedig az őrületbe kergette a kapusokat és a védőket a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején.

Rivaldo Vítor Borba Ferreira 1972. április 18-án született Recifében, ahol mélyszegénységben nőtt fel a település favellákkal körülvett külvárosában. Édesapját korán, 15 évesen elveszítette egy autóbalesetben, így sokan a csodával határosnak tartják, hogy az átélt traumák és pszichikai nehézségek ellenére a futball által sikerült kitörnie ebből a környezetből.

A kezdetek

Na persze akik látták gyerekként futballozni, azok bíztak benne, hogy így is lesz, de sajnos a brazil valóság a tehetségeket sem kíméli, őt azonban soha semmi nem tántoríthatta el az álmától, hogy profi labdarúgóvá váljon.

Első szerződését 17 évesen, a Paulista csapatával kötötte, ám hiába töltött el három évet a klubnál, egyszer sem játszott, így 1991-ben a Santa Cruzhoz igazolt, ahol 18 mérkőzésen 8 gólt szerzett, és kezdték megismerni a nevét. Némi meglepetésre egy év után távozott, utólag viszont aligha bánta meg, hogy a másodosztályú Mogi Mirimhez szerződött, hiszen ottani remeklésével az egyik leghíresebb brazil egyesület, a Corinthians figyelmét is felkeltette, amely 1993-ban szerezte meg a játékjogát.

Bár csak egy szezont futballozott a Sao Pauló-i alakulatban, teljesítményének köszönhetően – 41 meccs, 17 gól – a nemzeti együttesben is bemutatkozhatott. A regnáló bajnok hívására a Palmeirashoz került, amellyel aztán a címvédés is összejött.

1996-ban az atlantai olimpián bronzérmes brazil válogatottban is szerepelt. Ekkor figyeltek fel rá az európai klubok is, így szinte biztos volt, hogy az öreg kontinensen folytatja karrierjét.

Viva España!

Bár Rivaldónak voltak megkeresései Olaszországból is, főként a Parma érdeklődött iránta, ő inkább Spanyolországot preferálta, és az akkor fénykorát élő Deportivo La Coruñába igazolt. Új állomáshelyén sem hazudtolta meg magát, elképesztő formában hódította meg az akkor még Primera División névre hallgató pontvadászatot:

41 meccsen 21 góllal segítette csapatát A bronzéremhez.

A Barcelonának több sem kellett, 1997 nyarán az akkori időben óriási összegnek számító 4 milliárd pesetáért (kb. 26 millió euró) szerződtette a liga új csillagát. A katalánoknál sem okozott csalódást, 34 meccsen szerzett 19 találattal azonnal a Camp Nou közönségkedvence lett, már csak azért is, mert a Barça a bajnokságot és a kupát is megnyerte új csillagával.

Közben szép lassan a válogatottban is alapember lett, az 1998-as vb-ezüstből 3 góllal vette ki a részét, egy évvel később viszont oroszlánrészt vállalt a brazilok Copa América-sikeréből:

ötször volt eredményes – köztük kétszer az Urugay ellen 3–1-re megnyert fináléban –, meg is választották a torna legjobb játékosának.

Az aranykor

Az 1999-es év karrierje legsikeresebbje volt: a Copa-győzelem mellett a Barcelonával megvédte bajnoki címét, majd megválasztották az év játékosának, és az Aranylabdát is elnyerte.

Bár ezután összezördült a Barcelona vezetőedzőjével, Louis van Gaal ugyanis balszélső helyett rendre irányító középpályásként játszatta, a pályán a konfliktusból semmi nem látszott: noha a BL-ben az elődöntőben a Valencia búcsúztatta a gárdát, Rivaldo 10 találattal Raúl és Mario Jardel mellett társgólkirály lett. A holland mestert a nyáron kirúgták, ám a Barça csak szenvedett, sztárjai ellenére a 2000/2001-es szezonban úgy tűnt, még a Bajnokok Ligája-indulásról is lemaradhat. Ehhez az utolsó fordulóban mindenképpen le kellett győznie a Valenciát, és bár Rivaldo kétszer is bevette Santiago Canizares kapuját, a vendégek egyenlítettek.

A 87. percben azonban harmadszor is megvillant a brazil zseni: Frank de Boer ívelését előbb mellre vette, majd a 16-os körívéből a jobb alsó sarokba ollózta a labdát.

A Barça 3–2-re nyert, és ezzel a találattal szerzett jogot, hogy a legrangosabb nemzetközi kupában indulhasson.

A megvalósult álom

Klubszinten a 2001/2002-es szezon nem hozott nagy változást a Barça életében, ismét negyedik lett a csapat a bajnokságban, 11 ponttal lemaradva a bajnok Valencia mögött, ám a csúcsot a játékosok számára ebben az évben a Japán–Dél-Korea rendezte világbajnokság jelentette.

A vb-n aztán csattanós választ adott az őt ért kritikákra, miszerint a nemzeti csapatban nem képes úgy teljesíteni, ahogyan a Barcelonában.

A csoportkörben, majd a nyolcad- és a negyeddöntőben egyaránt gólt szerzett, és tökéletesen megértette magát a többi sztárral.

Élén a végül a németek elleni finálét duplájával eldöntő Ronaldóval, így együtt emelhették magasba a torna végén a világbajnoki trófeát.

A Barcelonán túli élet

Mivel a gránátvörös-kékekkel lejárt a szerződése, ráadásul Van Gaal is visszatért az együtteshez, nem érte váratlanul a futballvilágot, hogy Rivaldo öt szezon után távozott, hároméves szerződést kötött az AC Milannal. Ebből végül folyamatos sérülései, valamint kispadozása miatt csak egyet töltött ki, és bár az Olasz Kupát, valamint a BL-t is megnyerte, felbontotta a kontraktusát.

A görög Olympiakosz nyerte az érte folytatott versenyt, ahol újra magára talált, egymás után két évben nyerte meg a bajnokságot, valamint a kupát a csapattal, amelynek egyértelműen vezére volt.

34 évesen még vállalt egy szezont, mielőtt visszatért volna Brazíliába, és bár elmondása szerint már érezte a korát, ehhez képest legeredményesebb idényét produkálva – 27 meccs, 17 gól – ismét bajnok lett.

A szurkolók megőrültek érte, Rivaldo is imádta ezt az időszakot, egy későbbi beszélgetés alkalmával úgy fogalmazott:

az Olympiakosz volt a legjobb csapat, ahol valaha futballozott.

Ezután még az AEK Athénban is lehúzott egy idényt, majd az üzbég Bonyodker, két brazil csapat (Mogi Mirim, Sao Paulo) és egy újabb furcsa állomás, az angolai Kabuscorp következett. 41 évesen a Sao Caetanóba igazolt, majd első igazi csapatából, a Mogi Mirimből vonult vissza, nem sokkal 42. születésnapja előtt, ahol csupán egyetlen mérkőzésen lépett pályára, azt is csak azért, hogy elmondhassa, együtt játszott a fiával, Rivaldinhóval.

Nemzedékének egyik legmeghatározóbb játékosa volt, akit Maradona óta a legmegállíthatatlanabb futballistának is tituláltak. 50. születésnapja alkalmából íme 20 szenzációs találat a zsenitől: