Hajnal Tamás: Sok esetben lehetetlen helyzetbe kerülünk

Sorozatban negyedik, a klub történetének 33. bajnoki címét nyerte meg a Ferencváros. Minden siker ugyanolyan édes, vagy lehet különbséget tenni az aranyérmek között?

Nem igazán lehet és nem is szeretnék különbséget tenni, mind a négy nagyon kemény munka eredménye volt. Amikor 2018-ban elkezdtem dolgozni a klubnál ebben a szerepben, a legmerészebb álmaimban sem mertem arra gondolni, hogy ilyen sikeres időszakot élhetek meg a csapattal. Előtte ugyanis 2016-ban, illetve 2004-ben nyert csak bajnokságot a Ferencváros, nem voltak jelei annak, hogy sorozatban jönnek majd a bajnoki első helyek. Úgyhogy minden aranyéremnek ugyanúgy örülök, illetve boldog vagyok, hogy a hazai sikerek mellett immár a nemzetközi porondon is szezonok óta bizonyítjuk, hogy versenyképesek vagyunk.

Erre még visszatérünk, de előtte azt még árulja el, hogy sportigazgatóként vagy játékosként van-e különbség a bajnoki címek ünneplése között? Elvégre önnek az utóbbi is összejött a már említett 2016-os szezonban.

Valóban, az teljesen más, futballistaként gyakorlatilag csak a játékra, a társaidra és önmagadra kell koncentrálnod. A hosszú légiósévek után többek között az volt a hazatérésem egyik célja, hogy bajnokságot nyerjek az FTC-vel, ez pedig sikerült. Sportvezetőként viszont sokkal összetettebb a helyzet, komplexen kell látni és menedzselni mindent, de amikor elkezdődik a mérkőzés, onnantól igazán nagy ráhatás nincs a dolgokra.

Mit gondol arról a dominanciáról, amely jelenleg jellemzi  a Fradit  az OTP Bank Ligában?

Hatalmas munka volt kivívni magunknak ezt a helyzetet, természetesen tudjuk, hogy a riválisaink mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezt a jövőben megakadályozzák. 

De a bajnokság színvonalát természetesen emelné, ha minél több csapat harcolna az aranyéremért.

Az idei pontvadászatban történt egy olyan esemény, amely korábban nem: szezon közben cserélt edzőt a csapat, Peter Stöger helyére Sztanyiszlav Csercseszov érkezett decemberben. Mekkora kihívást jelentett ez a szituáció?

Nagyot, már csak azért is, mert Peter Stöger 2021 nyarán érkezett, ezen a téren tehát mozgalmas idényünk van… Mindkét alkalommal az volt a legnagyobb nehézség, hogy nem tudtunk igazi felkészülést végezni az új szakemberekkel a tétmérkőzések előtt. Folyamatosan jelen volt velünk a koronavírus-világjárvány és annak minden hatása. Nyáron az Európa-bajnokság miatt a válogatott játékosok csak később csatlakoztak, egy hetet tudott közösen dolgozni a teljes csapat. Télen pedig szintén nem volt teljes a létszám különböző okok, leginkább sérülések és a ránk zuhant pandémiahatások, betegségek miatt, így az első néhány bajnokik erre mentek rá.

Azért fél év távlatából úgy tűnik, nem lőttek bakot az orosz szakemberrel, hiszen irányításával a bajnoki cím mellett a Magyar Kupa döntőjébe is bejutott a Fradi, öt év után hódíthatják el ismét a trófeát.

Amint kezdett összekovácsolódni a szakmai stáb és a keret, valamint a játékosok is megfelelő fizikai formába lendültek, érezhető volt, hogy ebből jó dolgok sülhetnek ki.

Sztanyiszlav Csercseszov tudja, hogyan kell sikereket elérni, ebben nyilván segítségére van a tapasztalata, a kisugárzása és a karizmája is. Optimisták vagyunk, mert a labdarúgók is azonosultak a nézeteivel, így természetesen a kupadöntőn sem lehet más a célunk, mint az aranyérem.

Sorozatban harmadik éve volt ott a Fradi egy nemzetközi kupa csoportkörében. Hogy értékeli a mostani Európa-liga szereplést?

Egy kicsit visszább tekintenék, a BL-selejtezőkre, hiszen az ottani menetelésnek köszönhetően jutottunk az El-főtáblára. A már említett nehézkes felkészülés ellenére az első két párharcot viszonylag magabiztosan abszolváltuk, utána pedig a Slavia Praha ellen egy nálunk sokkal esélyesebbnek vélt csapatot is búcsúztattunk. Ez egyébként minden szezonunkra jellemző volt, hogy egy nagy bravúrt végrehajtottunk.

De visszatérve a mostani szezonra, nyilván csalódottak voltunk a Young Boys elleni Bajnokok Ligája-kiesés után, hiszen mindkét meccsen voltak olyan momentumok, amelyekkel a saját javunkra billenthettük volna a mérleg nyelvét. Ettől függetlenül óriási fegyvertény, hogy sorozatban háromszor is eljutottunk a csoportkörig, ahol aztán a sorsolásnál szerencse is kell a jó szerepléshez. Most a Real Betis, a Bayer Leverkusen és a Celtic gyakorlatilag BL-csoportnak is megfelelt volna, de egy győzelmet így is arattunk, a másik két hazai találkozón pedig közel voltunk a pontszerzéshez. Tanulnunk kell azokból a mérkőzésekből, de összességében ebben a négyesben ez volt a realitás.

Idén is minimumelvárás a főtábla valamelyik sorozatban?

Semmiképpen sem venném ezt magától értetődő dolognak, de természetesen az a célunk, hogy valamelyik sorozatban csoportkörbe jussunk. Ráadásul most már van egy harmadik opció is, a Konferencia-liga, amelyet bár eleinte nem igazán övezett nagy népszerűség a szurkolók körében, elég megnézni, milyen csapatok jutottak a fináléba, gyakorlatilag az Európa-ligával egy szinten lehet említeni a sorozatot. A vágyaink mindenesetre nagyok, a lehető legnagyobb célokért szeretnénk versenyezni a következő szezonban is.

Ehhez elengedhetetlenek a minőségi játékosok, márpedig a Fradi játékosmegfigyelő hálózata többször bizonyított a közelmúltban. Mennyire nehéz koordinálni a scoutingrendszert?

Nagyon összetett feladat, próbálom folyamatosan fejleszteni, megtalálni azokat az embereket, akik alkalmasak arra, hogy segítsenek nekünk. 

Ilyen például Leandro, Gyömbér Gábor, Zoran Kuntics, illetve van a dél-amerikai régióban is megfigyelőnk. Adatelemzéssel is sokat foglalkozunk, a mai világban ez óriási teret nyert, ezzel próbáljuk még inkább tökéletesíteni a munkánkat.

Melyek a leginkább sarkalatos pontok a Ferencváros játékospolitikájában?

Egy játékoskeret kialakítása rendkívül összetett feladat. Figyelni kell az egyensúlyra a csapaton belül, szükségünk van úgymond kész játékosokra, akik lehetőség szerint azonnal erősítést jelentenek, az ilyen futballisták megszerzése viszont nem mindig megoldható. Éppen ezért törekszünk olyan labdarúgók leigazolására is, akikben látjuk a potenciált, amit nálunk tudnak kihozni magukból. Myrto Uzuni remek példa erre, aki tőlünk igazolt úgynevezett topbajnokságba, a spanyol első osztályba, a Granadába. További komoly sikernek tartom, hogy Aissa Laidouni, Ryan Mmae és Samy Mmae sem számított alapembernek saját nemzeti csapatában, most pedig a Fradiban mutatott teljesítményüknek köszönhetően készülhetnek a katari világbajnokságra a tunéziai, valamint a marokkói válogatott tagjaként.

Természetesen figyelemmel követjük a piacot, és próbálunk olyan kedvező helyzetekre reagálni, mint Anderson Esitié volt, akinek megszerzése normális körülmények között – ami alatt azt értem, hogy ha alapembernek számított volna a görög PAOK-ban – aligha sikerül. Igyekszünk egy olyan versenyhelyzet kialakítására a keretünkön belül, ahol minden poszton konkurenciaharc uralkodik, ami egyik oldalról növeli az edző választási lehetőségeit, másrészről biztosítja, hogy a játékosok nap mint nap megküzdjenek a csapatba kerülésért. Mindez a csapat minőségi emelkedésével is jár.

Azt viszont meg kell érteni, hogy a magyar bajnokság sajnos továbbra sincs azon a polcon, amit ha egy játékos meghall, azonnal ugrik, és gondolkodás nélkül itt szeretne futballozni.

A leggyakoribb vád, ami a klubot éri, hogy kevés a magyar játékos és rengeteg a légiós. Mennyire foglalkoztatja ez a kérdés a vezetőséget?

Mindenkit biztosíthatok arról, hogy mind a fiataljainkat, mind a kölcsönben lévő magyar játékosainkat rendkívüli figyelem övezi a részünkről. Hadd említsem meg azt, ami talán némelyek figyelmét elkerülte, hogy a ZTE elleni győztes hazai bajnoki mérkőzésünkön egy időben hat magyar játékos is a pályán volt. Bízom benne, hogy a közeljövőben minél többen bemutatkozhatnak majd az első csapatban. Pászka Lóránd lehet a követendő példa, aki maximálisan megállta a helyét, és élt azzal a bizalommal, amit a közelmúltban megkapott. Emellett folyamatosan figyeljük az ellenfeleknél futballozó magyarokat is, de megmondom őszintén, 

Térjünk vissza a magyar élvonalhoz, ahol nagy mérföldkő előtt áll a Ferencváros, hiszen egy sorozatban elért ötödik bajnoki címmel beállíthatja a klubrekordot a mostani csapat: a Schlosser Imre vezérelte Fradi tudott zsinórban öt aranyérmet nyerni 1908 és 1913 között. Jelent extra motivációt, hogy a régi hősökkel emlegessék egy lapon a mostani együttest?

Már az óriási elismerés, hogy egyáltalán ilyesmire lehetőségünk nyílik. Nem ezen van a fókusz, de természetesen szeretnénk olyan maradandó dolgokat alkotni, amelyekről még évtizedek múltán is beszélnek az emberek.

A Ferencváros céljairól sokat beszéltünk, mi a helyzet Hajnal Tamás jövőjével?

Én is szeretnék folyamatosan fejlődni, tanulni és a maximumot kihozni magamból sportvezetőként. Nagyszerűen érzem magam a Fradinál, de hogy mit hoz az élet, azt még én sem tudom. 16 évet töltöttem Németországban, kettőt Belgiumban, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a sikereknek köszönhetően nem történtek megkeresések külföldről, de jelenleg tényleg csak az FTC-re koncentrálok, hosszú távon is el tudom képzelni magam a klub kötelékében. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)