Hinni kell a magyar fiatalokban – ez a szárnyaló újonc filozófiája

Szabó István a lapunknak adott interjúban kitért arra, hogy

• szerinte mi indokolja a KTE remeklését;
• változott-e a klub célja a nem várt sikeres szereplést követően;
• mit gondol a számokról és a statisztikákról;
• milyen filozófiájú edzőnek tartja magát;
• kapott-e ajánlatot NB I-es riválisoktól a téli szünetben;
• milyen a viszonya a játékosokkal;
• nehézséget jelent-e a fiát, Banó-Szabó Bencét edzeni
• mi lehet a kulcs a Ferencváros otthonában a pontszerzéshez.

Létezik arra logikus magyarázat, hogy az NB I újonca a bajnokság kétharmadához közeledve gyakorlatilag a kezdetektől őrzi a második, európai kupaindulást érő helyét a tabellán?

Talán a következetességünknek és az elveink betartásának köszönhető leginkább. Volt egy stratégiánk, amelyet az érkezésem óta követünk, ezen az élvonalban sem változtattunk, és egyelőre itt is eredményes. Kulcsfontosságú volt, hogy a feljutást követően az együttes gerince egyben maradt. Pont a napokban számoltuk össze, hogy a két évvel ezelőtti csapatból, amikor Kecskemétre jöttem, tizenhárman még most is tagjai a keretnek. 

Van már egyébként B terv arra az esetre, ha az UEFA nem találja alkalmasnak a Széktói Stadiont a nemzetközi mérkőzések megrendezésére...?

Ebben a témában az ügyvezetés az illetékes, de értem a kérdést, a terveink azonban továbbra sem változtak a szezont illetően: 

Három pontra vannak tőlünk a riválisok, rengeteg meccs van még hátra, így elsődlegesen erre koncentrálunk. Tény, hogy az eddigi teljesítményünknek köszönhetően most már elég jók az esélyeink a célunk eléréséhez, ha ehhez megszerezzük a kellő pontszámot, akkor majd foglalkozhatunk merészebb álmokkal is. 

A Transfermarkt nagyjából 5 millió euróra taksálja a KTE keretét – csak szemléltetésképpen a Mol Fehérvár 18, a Puskás Akadémia 15, a Kisvárda pedig 11 milliót ér, többek között ezeket a riválisokat is megelőzik. Mennyire tulajdonít jelentőséget a statisztikáknak?

Szeretem a számokat, a statisztikák pedig nagyon hasznosak tudnak lenni. Amikor feljutottunk az NB I-be, annak jártam utána, hogy mennyi az a kapott gól, amit elbír egy csapat a bennmaradáshoz. Ez nagyjából 35-40 találat, aki azon belül volt, szinte minden esetben meghosszabbította az élvonalbeli tagságát. Egyelőre jól állunk ezen a téren, 19 alkalommal vették be a kapunkat a riválisok, ez pedig a Ferencváros mögött a második legjobb mutató az OTP Bank Ligában. Koncentráltunk arra, hogy a csapat együttes védekezése stabil legyen, amely persze nem azt jelenti, hogy leparkoljuk a buszt a kapunk előtt.

Most 27 lőtt gólnál járunk, ez az ötödik legtöbb a bajnokságban, de aki látja a mérkőzéseinket, talán megerősítheti, hogy nem a bunkerfoci jellemző ránk. 

A keretek értéke nyilván más dolog, hosszabb távon azért mind a magyar, mind a világ futballjában azok a csapatok eredményesek, amelyek nívós futballistákkal vannak tele. A mi esetünkben inkább azt kell vizsgálni, mennyire reális a feltüntetett érték, és a jó teljesítménynek köszönhetően mennyivel növekedett a labdarúgóink becsült vételára. 

Vannak csapatok, amelyek a légiósokra, vannak, akik a rutinos magyar futballistákra építenek, a KTE viszont a tehetséges honi fiatalokkal okoz örömet a szurkolóknak. Tudatos ez a koncepció?

Mindig is ezt a filozófiát vallottam, és nagy örömömre gyorsan sikerült ebben a tulajdonos úrral és a sportigazgatóval megtalálnunk a közös nevezőt, lévén ők is hasonlóan gondolkodnak. Több mint tíz évet dolgoztam az utánpótlásban, mindhárom fiam labdarúgó, így talán nagyképűség nélkül mondhatom el magamról, jól ismerem a különböző korosztályokat. Ennek köszönhetően került hozzánk több tehetség, akik felé abszolút él a bizalmam, amellyel szerencsére élnek. 

Voltak, akik inspirálták, akár itthonról, akár külföldről?

Nagyon sok mérkőzést nézek, NB III-tól kezdve az európai topligákig, tanulmányutakra járok, ha van rá lehetőségem, próbálom folyamatosan képezni magam. A Barcelona játékát mindig is kedveltem, ahogyan azt a fajta szenvedélyességet is, amit Jürgen Klopp képvisel.

A közvélemény szerint a kecskeméti egyenletben egyértelműen ön a legfontosabb tényező, akiért tűzbe is mennének a játékosok. Egyetért?

Jólesnek ezek a dicséretek, de erről talán ők tudnának hitelesen beszélni. Szerencsére az eddigi, közel kétéves közös munkánk során nem kerültek el minket a sikerek, így pedig nyilván könnyebb motiválni a fiúkat. 

Nemcsak a futballistákkal, a szurkolókkal is remek a viszonya. Mit jelent önnek a hírös város?

Kecskeméten mindig is imádták a labdarúgást az emberek, emlékszem mekkora eksztázisban égett a város, amikor 2011-ben a történelmi Magyar Kupa-győzelmet arattuk – akkor pályaedzőként segítettem Tomiszlav Szivics munkáját. Ez a fajta rajongás most is megvan a csapat felé, sőt, talán annak köszönhetően, hogy gyakorlatilag a teljes keretünket magyar játékosok alkotják, még inkább növekedett. Hálásak vagyunk a közönségünknek, sokszor segítenek át minket a nehéz pillanatokon, ráadásul idegenbe is szép számmal kísérnek el minket. A folytatásban is nagyon számítunk rájuk. 

A téli szünetben hallani lehetett a Fehérvár és más NB I-es csapatok érdeklődéséről is. Igazak voltak ezek a pletykák?

A futball velejárója, hogyha az ember valahol sikereket ér el, bekerül a neve a köztudatba. Voltak beszélgetések, azonban rengeteget köszönhetek Kecskemétnek, a klubot és a várost is a szívembe zártam, így meg sem fordult a fejemben, hogy távozzak. Úgy érzem, hogy jelenleg a lehető legjobb helyen vagyok, de hogy a jövő mit tartogat számomra, azt én sem tudom.

Egyfajta tündérmesét ír a klub, hiszen két év alatt két osztályt ugrott. Erőn felüli ez a teljesítmény, vagy érezte, hogy képesek lehetnek valami hasonlóra?

Valamilyen szinten szerencsések voltunk, hiszen adminisztratív úton jutott fel az egyesület a harmadosztályból az NB II-be. Ahol aztán gyakorlatilag egy teljes „generált” hajtottunk végre, tizenhat új játékossal vágtunk neki a Merkantil Bank Ligának. Ennek köszönhetően a saját képünkre tudtuk formálni az újonnan érkezőket, ezáltal a komplett csapatot. A célunk viszont a másodosztályban is a biztos bennmaradás kiharcolása volt az első szezonban, de már a felkészülési mérkőzéseken azt láttuk, hogy jóval több van a társaságban. Aztán ahogy jöttek az eredmények és győzelmek, úgy lettünk még éhesebbek a sikerre. Már egy dobogós helyezéssel maximálisan elégedettek lettünk volna, az osztályváltás azonban minden képzeletünket felülmúlt. Sokszor hallom azt, hogy a Diósgyőr bukta el a feljutást, nem mi harcoltuk ki, de ezzel azért nem értek egyet, mert a megszerzett pontszámunk alapján az elmúlt három idény mindegyikében jogot szereztünk volna az NB I-es indulásra.

Többek között a Ferencvárost és a Fehérvárt is legyőzték már a mostani szezonban. Melyik mérkőzés a legemlékezetesebb az eddig eltelt tizenkilenc fordulóból?

Az eredmény szempontjából egyértelműen a Fradi legyőzése volt a csúcs, talán egész edzői pályafutásom során is, de a játékot illetően nem azt mondanám. A zöld-fehérek ellen nem lehetett más a taktikánk, mint a védekezés, de nagyon jók voltak az átmeneteink, ennek köszönhettük a győzelmet. Viszont a Vasas otthonában, vagy itthon a Paks, a ZTE és a Fehérvár ellen aratott sikerekhez közönségszórakoztató futball is párosult, ezekre a találkozókra jó szívvel gondolok vissza.

Banó-Szabó Bence az egyik legfontosabb láncszem a kecskeméti gépezetben – mesternek, vagy apának szólítja önt az edzéseken...?

Ezzel sohasem volt probléma, mindig külön tudtuk választani a labdarúgást és a családi kötődést. Amikor nyáron felmerült Bence esetleges szerződtetése, többen is feltették nekem ezt a kérdést, de akkor is biztosítottam arról mindenkit, hogy óriási erősítést jelenthet a csapatunknak. Ezt pedig azóta tökéletesen bizonyította a góljaival, a gólpasszaival és az alázatos játékával. 

Tavaly megválasztották az év edzőjének. Mit jelentett ez az elismerés?

Nyilván nagyon jólesett, méltó helyre került az otthonomban, de több kis darabkára kellene osztani a díjat, mert a kollégáim legalább annyira megérdemlik. Akik közül sokan a saját területükön talán jobbak is mint én, és ezt egyáltalán nem kötelező udvariasságból mondom, hanem tényleg így is gondolom. Nyilván a vezetőedző van a reflektorfényben, ám soha nem szabad elfelejteni a háttérmunkát, amit a stábomnak köszönhetek.

Csúcsrangadót rendeznek szombaton az NB I-ben, hiszen a második Kecskemét az éllovas Ferencváros otthonába látogat. Máshogy készülnek erre a mérkőzésre?

Mosolygok magamban és simogatja a lelkünket, hogy a helyezések alapján valóban rangadóként lehet aposztrofálni az összecsapást, amely egyfajta elismerése a munkánknak.

Természetesen az FTC a találkozó esélyese, de nem feltartott kézzel megyünk majd ki a pályára. Különleges felkészülés nincs egyébként, minden ellenfelünket kielemezzük, koncentrálva az erősségekre és az esetleges gyengeségekre, amelyeket megpróbálunk kihasználni. Nyilván a szombati mérkőzésen a védekezésen lesz a hangsúly, de azt hiszem a Fradi ellen ezen semmi szégyellnivaló nincs. Öngyilkosság lenne részünkről belemenni egy nyíltsisakos játékba az ország legerősebb és legjobb játékosait foglalkoztató gárda ellen. Mindenkinek kimagasló teljesítményt kell nyújtania, egységesnek kell lennünk a kezdősípszótól a lefújásig, akkor bízom benne, hogy szoros mérkőzést játszhatunk a címvédővel. 

Mentálisan mennyire kell a játékosokat felkészíteni az összecsapásra a vélhetően közel tízezres közönség és a Groupama Arénában uralkodó, olykor pokoli hangulat miatt?

Jó a kérdés, a csapat nagy része szinte soha nem játszott még annyi néző előtt, mint ami most vár ránk. Szoknunk kellett az NB I légkörét is, de a tűzkeresztségen talán már túljutottunk, ám a Fradi stadionját övező közeg nyilván teljesen más és hatással lesz a fiúkra. Bízom benne, hogy pozitívan, azt is próbáltuk sulykolni nekik, hogy ünnepként tekintsenek arra, hogy tétmeccset játszhatnak az ország legnépszerűbb együttesének otthonában.

(Borítókép: Szabó István. Fotó: Kecskeméti TE)