Megkérdeztük a srácot, mikor született, azt mondta, az esős évszakban

A közelmúltban óriási vihart kavartak az afrikai utánpótlás-válogatottak tagjainak életkorát érintő csalások, amelyekkel korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk. Ezúttal a magyar vonatkozást próbáltuk megtalálni: két korábbi futballista, Kovács Kálmán és Kabát Péter, valamint egy jelenleg is aktív játékos, Németh Krisztián véleményére voltunk kíváncsiak, akik az elmúlt három évtizedben a magyar ifjúsági válogatott tagjaként részt vettek a FIFA által szervezett világbajnokságokon. Egy-egy tündöklő nemzet a fekete kontinensről azokon is pályára lépett...

1985, Szovjetunió

Kovács Kálmán csapatkapitánya volt az akkori magyar csapatnak, amely nagy reményekkel utazott az ifi-vb-re, Európa-bajnoki címvédőként. Mégis csalódottan tért haza a rajta kívül többek között Fischer Pál, Keller József, Petry Zsolt, Pintér Attila fémjelezte alakulat: egy győzelemmel és két döntetlennel, sorsolást követően ugyanis már a csoportkör után búcsúzott.

A mai napig fájó emlék az a torna, főleg, ahogyan veretlenül kiestünk

– emlékezett vissza az Indexnek az 56-szoros válogatott Kovács Kálmán. „Nem voltunk a topon, és összességében csak magunkat okolhatjuk, hiszen 2–0-s előnyt adtunk le a kolumbiaiak ellen a hajrában, és játszottunk velük döntetlent. Tunéziát megvertük, a bolgárokkal szintén ikszeltünk, így végül három csapat is négy ponttal állt, ráadásul mi a dél-amerikaiakkal minden statisztikai mutatóban azonosan. Így tehát sorsolás döntött a továbbjutásról, ahol az elöljárókon és rajtam kívül a kolumbiai csk volt ott. Két skatulya volt az asztalon, az egyikben egy kettes, a másikban egy hármas feliratú cetlivel. 

Azt a tornát végül Brazília nyerte Spanyolország és Nigéria előtt – eredeti témánkhoz visszakanyarodva tehát arra voltunk kíváncsiak, voltak-e már akkor gyanús játékosok az afrikaiak keretében.

„Teljesen más világ volt, az internet szinte még nem is létezett, a média pedig a mostanihoz képest gyerekcipőben járt. A csoportriválisok kereteit is a meccsek napján tudtuk meg, így a többiekről szinte semmilyen információ nem jutott el hozzánk. Abban a korszakban egyébként nem voltak ennyire kidomborítva az afrikai játékosokat érintő dolgok, de amikor Franciaországba kerültem, mesélték, hogy különböző országokban egy-két útlevelet próbáltak kozmetikázni, általában sikerrel. De nekem is sok színes bőrű csapattársam volt, akinek ha tippelnem kellett volna az életkorára, fogalmam sem lett volna.”

Egy elefántcsontparti srácot egyszer megkérdeztünk, hogy mikor született, azt mondta, az esős évszakban... Ez számomra bebizonyította, ha történtek is csalások, a legnagyobb részük nem tudatosan, csupán azért, mert Afrikában nem naptárak vagy dátumok alapján dokumentálták az életet.

Kovács Kálmán azt is elárulta, ha a jelenkor bizonyított csalásait vesszük figyelembe, azok már nyilván nem a véletlen művei, utólag azonban kár okosnak lenni. „Közel 20-30-40 év után változtatni egy ifjúsági torna végeredményén még akkor is felesleges, ha bizonyított lenne. A polgári jogban is van elévülési idő, a sportban szerintem ez hatványozottan igaz. Kis túlzással az én korosztályom a torna óta leélt egy életet, nem jelentene megváltást egy utólag adott érem vagy jobb helyezés.

Aki tehetséges volt, így is, úgy is sikeres futballkarriert futott be, aki pedig valamilyen oknál fogva nem, kizárt, hogy ezen múlt volna. A jövőben viszont törekedni kell arra, hogy a már adott lehetőségnek és vizsgálatoknak köszönhetően semmiképpen se fordulhasson elő kérdéses eset. A megtisztuláshoz az afrikai labdarúgás vezetésében Samuel Eto’óhoz hasonló klasszisokra van szükség, aki immáron a Kameruni Labdarúgó-szövetség elnökeként harcol az igazságtalanság ellen. Kit kövessenek az emberek és az elöljárók egy ilyen helyzetben, ha nem a kontinens valaha élt egyik legjobb labdarúgóját?!”

Mi a helyzet a ’90-es évekkel?

Kabát Péter az Újpest jelenlegi sportkoordinátora, korábbi közönségkedvenc támadója, azt azonban talán kevesebben tudják vele kapcsolatban, hogy alapembere volt az 1997-es ifjúsági világbajnokságot is megjárt nemzeti együttesnek. Ez a vb talán egy külön cikket is megérne a részt vevő későbbi világsztárok miatt, a 16-szoros válogatott csatárt viszont inkább a Malajziában rendezett vb-ről és az előkelő, negyedik helyen végzett Ghánáról kérdeztük.

„Nem igazán figyeltük és nem is követtük a világbajnokság többi csoportját, a miénkben pedig rajtunk kívül Kanada, Ausztrália és Argentína szerepelt. 

Ezt a tornát is megnyerték, sajnos minket is magabiztosan, 3–0-ra vertek a csoportban.

Nem foglalkoztam az afrikai csapatokkal és a játékosok korával sem. Másnál sem emlékszem, hogy ez meghatározó téma lett volna, inkább az utóbbi években kezdtek el szigorúbban vizsgálódni. Ami egyébként jó dolog, és egyet is értek vele, nem korrekt ugyanis a többi nemzettel szemben, ha túlkoros, akár már felnőtt emberek játszanak a leginkább utánpótlásból érkező fiatalokkal. Ettől függetlenül az utólagos büntetéseknek és szankcióknak nem látom értelmét, arra kell törekedni, hogy a jövőben megelőzzék a szabálytalanságokat. Az viszont mindenképpen előrevezető, hogy már Afrikában is felszólaltak a csalások ellen.”

Kabát Péter végül azt is elárulta, hogy bár sportvezetőként jó néhány színes bőrű játékossal tárgyalt, és dolgozott együtt, egyszer sem tapasztalt trükközést a születési dátumokkal kapcsolatban.

Ha 21. századi magyar foci és ifjúság, akkor 2009, Egyiptom!

Az Egervári Sándor irányította ifiválogatott a korszak legnagyobb magyar futballsikerét érte el az U20-as világbajnokságon, amelyről bronzéremmel tért haza. Az öt góljával ezüstcipős Koman Vladimir mellett a jelenleg az MTK-t erősítő Németh Krisztián is húzóembere volt a csapatnak, a kék-fehérek támadójával idéztük fel a tornát. Az aranyérmet Ghána nyerte, miután az elődöntőben 3–2-re legyőzte Magyarországot.

„Érintőlegesen felmerült köztünk, hogy néhányan mennyire éretten fociztak az afrikai csapatból, talán túlságosan is, de hiába vetett fel bennünk kérdőjeleket, egyrészt nem a mi dolgunk volt ezzel foglalkozni, másrészt bizonyítani szinte lehetetlen lett volna bármit is. Összességében egyébként Ghána nagyszerűen teljesített a vb-n, megérdemelten nyert.”

Arra a felvetésre, hogy mit szólna a 34 éves támadó, ha 14 év távlatából a zöld asztal mellett úgy döntenének, a bronz helyett ezüstöt nyert Magyarország, így válaszolt:

„Sportszakmailag semmire nem mennénk egy ilyen határozattal, nem gondolom, hogy bárkinek örömet jelentene ennyi év távlatából, ha kicserélnék az érmeinket.

Ahogyan azt sem feltételezem, hogy bármelyikünk karrierje másképpen alakul, ha adott esetben mi jutunk a döntőbe.

Nyilván a szurkolóknak és nekünk is másfajta érzés lett volna finálét játszani, de a harmadik hellyel is örökké emlékezetes marad számunkra a világbajnokság.

A FIFA és az UEFA évtizedek óta kampányol a fair play mellett, így a jövő szempontjából fontos, hogy előtérbe került ez a téma, és minden eszközzel harcolnak a jelenség ellen, nem csupán Afrikában, hanem az egész világon.”

(Borítókép:  A magyar Simon András, Kiss Máté, Szekeres Ádám és Présinger Ádám ünnepel, miután Magyarország tizenegyesrúgásokkal 4–3-ra győzött Csehország ellen a 20 éven aluliak labdarúgó-világbajnoksága nyolcaddöntőjében Alexandriában 2009. október 6-án Fotó:  MTI / EPA / Mohamed Meszara)