Így építi újjá az Eb-címvédőt Luciano Spalletti

Roberto Mancini 2021 nyarán Európa-bajnoki címet nyert az olasz válogatott szövetségi kapitányaként. Tavaly nyáron azonban meglepő hirtelenséggel – hivatalosan 2023. augusztus 13-án – lemondott posztjáról. Bár a mai napig tagadja, a döntését vélhetően befolyásolta a megkeresés, amely alapján 2023. augusztus 27-én hivatalosan kinevezték őt szaúdi szövetségi kapitánynak.

Mancini ötéves regnálása alatt Itália történetének második Európa-bajnoki címét hódította el, továbbá 37 mérkőzéses veretlenségi rekordot állított fel a Squadra Azzurra kispadján. Munkája eredményeként Itáliát két alkalommal vezette harmadik helyre a Nemzetek Ligája küzdelmeiben (2021, 2023). Kapitányi regnálásának utolsó időszaka azonban már kevésbé volt sikeres.

Olaszország 2022. március 24-én 1–0-s vereséget szenvedett hazai pályán Észak-Macedóniától, és sorozatban másodszor lemaradt a világbajnokságról. Az adott év júniusában aztán a válogatott 3–0-s vereséget szenvedett Londonban Argentínától, a Finalissimán.

A válogatott nem sokkal később öt gólt kapott Németországtól (5–2, 2022. június 14.), jobb napjain játéka nem javult, legfeljebb stagnált, és a válogatott háza táján nem mindennapi feszültség bontakozott ki. Mancini képtelen volt frissíteni a válogatott játékát, miközben irányítását a megújulás alapfeltételét jelentő ötletgazdag szakmai munka hiánya jellemezte.

Ennek eredményeként Gabriele Gravina, az Olasz Labdarúgó-szövetség első embere Mancini megkérdezése nélkül jelentős átszervezésbe kezdett, módosítandó a szakmai munka felelőseit, így Mancini közvetlen segítőinek pozícióit.

Gravina a Mancinivel szemben tavaly tavasszal megromlott személyes kapcsolata és bizalomvesztése miatt fokozatosan át kívánta alakítani a munkafolyamatokat. A kialakult helyzetben, mindössze néhány héttel a sorsdöntő szeptemberi Eb-selejtezők megvívását megelőzően, 2023. augusztus 13-án Roberto Mancini lemondott a válogatott éléről.

LUCIANO SPALLETTI ÁTVESZI A SZAKMAI MUNKÁT

Luciano Spallettit hivatalosan 2023. szeptember 1-jén nevezték ki. A 64 éves mester edzői pályafutásának utolsó szakaszában már maga sem hitte volna, hogy tavaly olasz bajnoki címre, majd az ezzel együtt járó széles körben tapasztalható nemzetközi elismertségre tehet szert. A Napolival 33 évnyi várakozás elteltével kiérdemelt bajnoki cím, a mutatott közönségszórakoztató, őszinte, szerethető futball új megközelítésbe helyezte a szakember imázsát. Nem véletlen tehát, hogy az olasz szövetség a Nápolyból távozó szakvezetőt kérte fel a válogatott irányítására. Spalletti kinevezése – a pillanatnyi lehetőségeket figyelembe véve – valószínűleg a lehető legjobb megoldást jelentette az olasz válogatott számára.

Az Európa-bajnoki szerepléshez vezető, rendkívül rögös úton a certaldói mesternek először a kármentést kellett szem előtt tartania. Tette mindezt úgy, hogy egyetlen felkészülési mérkőzés sem állt a rendelkezésére. Észak-Macedónia és Ukrajna szeptember 9-én és 12-én várt az olasz válogatottra. Az Eb-kvalifikációs sorozatot a válogatott még Roberto Mancinivel kezdte meg, és a Málta elleni győzelem mellett az angolok elleni hazai vereséggel lépéshátrányba került.

Amíg Mancini számára kezdetektől fogva az ellenfél két védelmi vonala közti területek térnyerése és kombinációs futball a társak között, valamint a széleken való szándékos elszigetelődés kikényszerítése jelentették a kiindulópontot, addig Spalletti módosította a válogatott építkezését. A Napolinál megszokott, széleken felépített támadások váltak hangsúlyossá.

Spallettinek a szeptemberi selejtezőkön még nem volt lehetősége saját kedvére szabni a válogatott futballját, hiszen csupán néhány nap állt a rendelkezésére. Kénytelen volt számos olyan futballistát alkalmazni, akikkel hosszú távon nem kívánt számolni. A körülmények egy átmeneti futballra kényszerítették a mestert, akinek azonnal eredményt kellett produkálnia ahhoz, hogy Olaszország versenyben maradhasson.

Spalletti drasztikus döntése értelmében a korábban a játék szervezésében központi szereppel felruházott Jorginho, Marco Verratti kettős helyett a kezdetekben Sandro Tonali, Bryan Cristante, majd Manuel Locatelli fémjelezte tengelyre kívánt építeni. A nevek ismerete alapján egyértelmű volt a szándéka. A rövid passzos – Mancini utolsó időszakában már körülményesnek nevezhető – labdajáratást direkt, gyors, vertikális támadásvezetés, a szélek kiaknázása jellemezze, amelyre Locatelliék alkalmasabbak, mint a „kicsiben” hatékonyabb Jorginho, Verratti duó.

Hogyan változik a támadásépítés Spalletti alatt?

A Spalletti által újjászerveződő támadásvezetést leginkább az alábbi ábrák segítségével tudjuk szemléltetni. Az első ábrán emlékeztetőül Mancini alap támadásvariációja látható.

Mancini támadásvezetése az Eb-győzelem évében Florenzi alkalmi, Di Lorenzo rendszeres szerepeltetése mentén:

Spalletti támadásvezetése a 2024. évi Eb-részvételről döntő selejtezőkön:

A 4–3–3-as felállással indító Spalletti többségében a Mancini által hasznosított játékosokra volt kénytelen építeni, de több illusztris nevet nélkülözött. Az első két selejtezőn Spalletti döntése értelmében Cristante és Tonali elsősorban a labda nélküli játékban, a támadóharmad túltöltésében kapott kiemelt szerepet. A szélsőtámadók ilyenkor a lefedettséget biztosítják, amíg Tonaliék fellépnek a védelmi vonalak közé. Napjaink egyik legkiemelkedőbb olasz labdarúgója Federico Dimarco. Az Inter felnőttcsapatában az elmúlt másfél esztendőben egyértelműen többdimenziós futballistává érett. Luciano Spalletti keze alatt ő vált a Squadra Azzurra jolly jokerévé.

Spalletti központi szereppel vértezi fel Dimarcót, akinek szerepköre az őszi selejtezőkön többdimenziós futballá formálta a támadásokat. Hol Cristante, hol pedig az utolsó párharcokra visszahívott Jorginho oldalán belép szervezni a pálya belső területeire, miközben hol Mattia Zaccagni, hol Federico Chiesa és az erős oldalon lévő belső középpályás (Tonali, Nicolo Barella, Giacomo Bonaventura vagy éppen Davide Frattesi) támogatásával bontják az ellenfél védekezését.

Mindeközben a túloldalon Barella labda nélkül támadja az ellenfél tizenhatosát, a jobb szélen pedig hol Nicolo Zaniolo, hol Matteo Politano, hol pedig a szezonban megsérült Domenico Berardi segíti a támadást.

Az alábbi ábra Dimarco támadásban felvett új pozícióját, és a csapattársak mozgásainak irányát jelöli. Világosan kivehető, hogy Dimarco játéka optimális esetben Chiesa baloldali elszigetelődését is eredményezheti.

Fontos, hogy a keretet alkotó futballisták egyéni karakterjegyeit megértsük. Mancini vesztét a középcsatár kérdésének körében részben éppen ez okozta.

Ciro Immobile esete ugyanis emblematikus módon hozta felszínre a szakmai meg nem értettséget szakvezető és játékos között, amely alapján a klubcsapatában eltérő szakmai elképzelést interpretáló mesterek (Simone Inzaghi, majd Maurizio Sarri) alatt is állandóságot, kiemelkedő teljesítményt felmutató Lazio-csatár a válogatottban árnyéka volt önmagának. Rómában két teljesen eltérő játékelképzelést és futballfilozófiát képviselő mester is megértette, hogy Immobile akkor lehet nyerőember, ha „helyzetbe hozzák” erősségeit, és elfedik gyengeségeit. Mancini alatt mindez az Eb-győzelem idejében is fordítva sült el.

A mélységet támadó, azt tudatosan kereső csatár a szűken tartott védelmi vonalak között alkalmatlan arra, hogy hivatkozási pontként, feltolt irányítóként hasznosítható legyen. Emellett állandó létszámhátrányban a belső védők és a középpályások gyűrűjében fizikai alkata miatt könnyebben hatástalanítható. Ő akkor hatékony, amennyiben el tud szakadni őrzőitől, és nem a robusztus védőjátékosokkal kell fizikai párharcot vívni. Másik hiányossága a szűk területen kapott labdák osztogatásában rejlik. Ami a keretet alkotó támadók zömére szintén jellemző.

Az említett szempontok miatt Spalletti tehát olyan támadókhoz nyúlt, akik kellően agilisak, mozgékonyak és az ellenfél védelmi vonalait könnyebben tudják bontani. Giacomo Raspadori ebben kiemelt szerepet kap, aki akár trequartista, akár középcsatár pozícióban alkalmasabb e feladatra, mint a Lazio támadója, vagy bárki más az olasz keretben. Az olykor virtuóz megoldásokkal feltűnést keltő Gianluca Scamacca nem kiegyensúlyozott teljesítménye egyelőre a megbízhatóság hiányát vetíti előre a számunkra, lásd a sorsdöntő ukránok elleni párharcot Leverkusenben, amikor nem volt képes megtartani a labdát, és nehezítette együttese helyzetét. A Nápolyban is zseniális Matteo Politano ugyanakkor intelligens, racionális megoldásokkal segíti a támadásvezetést a jobb oldalon.

Federico Chiesa futballja még nem kellően kiforrott. Gyakran nem az összjátékot keresi, hanem az egyéni megoldásokat erőlteti. Bár mindez olykor sikeres megoldásokat szül (szólógólja és kényszerítője Bulgária ellen, szólógólja Hollandia ellen), de nem mindig hatékony akkor, ha a két védelmi vonal között labdát kap és szerveznie kellene a támadásépítést. Ha van területe és lehetősége az egy az egy elleni játék kikényszerítésére, akkor már most kiemelkedő teljesítményre képes. Dimarco „helyzetbe hozatala” Spalletti elképzelésében azonban egyértelműen javította Chiesa hatékonyságát is: a Juventus támadójának akár a széleken, akár a belső területeken történő játékba avatkozásakor.

A Spalletti-féle támadásépítésben amennyiben Dimarcót nem húzza be középre, hanem a bal oldalon futtatja, akkor Chiesa félterületben történő szerepeltetése a középcsatár (az ábrán Raspadori) számára egy technikás társat kínál az ellenfél védelmének szűk területen történő bontásában. A felállás másik alapvető szempontja az, hogy az ellentétes oldalon felfutó belső középpályás (Frattesi) védelmi vonalak közé történő beékelődésével és a jobb oldalon elszigetelődő támadó szerepvállalásával Itália öt játékossal fedje le a folyosókat.

Spalletti emellett alkalmazza a válogatottnál korábban is tapasztalt fegyvert, a bal oldal túltöltését és a jobb oldali szélsőtámadó szándékos elszigetelését. Ehhez szükséges egy megbízható „forgató” játékos (általában Locatelli) hozza helyzetbe hol Chiesát, hol Politanót, hol Zaniolót. A megoldás góllá érik az ukránok elleni szeptemberi találkozón, de már Roberto Mancini is alkalmazta mindezt.

Spalletti így forgat: 

Itt Mancini azonos elképzelése látható: 

Hol tart a válogatott a védekezési hiányosságok kiküszöbölésében?

Ami a védekezési mechanizmusok, egyes hiányosságok kiküszöbölését illeti, drasztikus változásról egyelőre nem számolhatunk be. Olaszország Spalletti alatt alapvetően négyvédős rendszert alkalmaz. A védelem gerincét elsősorban Alessandro Bastoni, Francesco Acerbi, Alessandro Buongiorno, Matteo Darmian, Gianluca Mancini, Giovani Di Lorenzo és az említett Dimarco képviselik, de márciusban további játékosok kaphatnak szerepet a kísérletezés időszakában. Főleg akkor, ha a szakvezető a háromvédősrendszert fejleszteni kívánja velük. A csapatépítés ezen szakaszában azonban az egyes szerepeket interpretáló védőjátékosok említésénél fontosabb szempont maga Spalletti elképzelése.

Az együttes hol magasan támadja le ellenfeleit, hol mélyebben, saját térfelére húzódva húzza meg védelmi vonalait.

Amíg Mancini idejében a két mélységi játékszervező (általában Jorginho és Verratti) egyértelmű hiányosságait az előrefelé történő védekezéssel, vagyis proaktív módon azonnal az agresszív letámadással kompenzálta és próbálta elfedni, addig Spalletti racionálisabb megoldást választ. A játékosabb futballista (például Jorginho) mellett az átmenetekben és labda nélküli játékban otthonosabban mozgó belső középpályás szerepeltetése egyfajta biztonsági megoldást, taktikai egyensúlyt kíván nyújtani. Ebben az elképzelésben a támadásvezetést hatékonyan segíteni képes, labdatartásnál és a labda nélküli játékban is hasznos Davide Frattesi (lásd dupláját Ukrajna ellen) és Barella szerepeltetése megkülönböztetett szerepet kap. Barella képes kompenzálni a körülötte futballozó társak egyes, védekezésben ismeretes hiányosságait, Frattesi pedig komoly súllyal képes támogatni az új szakvezető játékelképzelését.

Olaszország az agresszív labdaszerzésre irányuló törekvéssel fontos gólokat szerzett a selejtezősorozatban.

Az Ukrajna elleni, 0–0-ra végződő mérkőzésen látható hiányosság Spalletti alatt is jellemzi a válogatott futballját. Labdavesztésnél ugyanis Észak-Macedónia, Ukrajna és Anglia is nagy veszélyt jelentett a szabad belső területeket felkínáló olasz védelemmel szemben (0:16–0:22).

Anglia rövidpasszos összjátékkal képes volt a középső területen megbontani a nem kellően agresszív, felületesen védekező olasz védelmet (0:47–0:53):

Elvárható-e a címvédés az Európa-bajnokságon?

Spalletti dicséretes építkezéssel „helyzetbe hozza” kreatív futballistáit az alkalmazott játékrendszerben, és célja játékosai erősségeinek maximális módon történő érvényre juttatása. Fontos ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy számos hiányosság továbbra is jellemzi a válogatott futballját.

Az együttes sokszor megnyúlik, és valósággal megszűnik az összeköttetés a részlegek között. Nehezen képes bontani a támadóharmadban, felállt védelemmel szemben. Az együttes a támadásból védekezésbe történő átmenetek során rendkívül sebezhető továbbra is. Az elkövetkezendő hónapokban Spallettinek lesz ideje arra, hogy a felkészülési mérkőzéseken tovább építhesse a saját maga által elképzelt, megvalósítandó futballt.

Ha hihetünk a mesternek, a soron következő márciusi mérkőzéseken a háromvédős rendszert is tesztelni kívánja. Az Egyesült Államokban rendezendő találkozókon olyan játékosok, mint Mancini, Pellegrini vagy éppen Retegui is, főszerepet kaphatnak.

Az egyes mérkőzéseken olykor mentális törékenység jeleit mutató Európa-bajnoki címvédő tavasszal remélt karakterfejlődése (kialakuló tartása) határozhatja meg, hogy a Squadra Azzurra titkos esélyese lehet-e az idei Eb-nek, vagy sem.

A cikkben feltüntetett ábrák a szerző és Federico Natale eredeti The Secret of Calcio: Tactical Masterminds of Football Coaching kéziratából származnak.

A szerző a Sport Televízió állandó szakértője, a Calcio titkai című könyv szerzője.

Az olasz válogatott magyar idő szerint csütörtökön 22 órakor lép pályára Venezuela ellen felkészülési mérkőzésen.

(Borítókép: Luciano Spalletti, az olasz labdarúgó-válogatott vezetőedzője beszél a játékosokhoz egy olaszországi edzésen a Centro Sportivo Giulio Onestiben 2024. március 18-án, Rómában, Olaszországban. Fotó: Claudio Villa / Getty Images)