Erwin Koeman a Málta legyőzését követő sajtótájékoztatón azt mondta, azért örül különösen a magyar válogatott nagyarányú győzelmének, mert a lelátón 10 ezer gyermekfocista ült. Ők jelentik a magyar futball jövőjét, ezért fontos, hogy sikerélménnyel gazdagodjanak, és jó hangulatú meccseket lássanak. A Grundnak nem kellett kétszer szólni, az MGYLSZ-nek köszönhetően elvegyültünk a hosszú idő után újra megnyitott felső karéjban.
Ezek a gyerekek nem csak a magyar futballisták következő generációját jelentik, hanem a szurkolókét is, hiszen valószínűleg nem lesz mindegyikükből igazolt játékos (pedig de jó is lenne). Szurkolónak már most óriásiak voltak, bár a 12 éves Márk jászberényi csapata csak a 12. helyen áll a bajnokságban – sérülések nehezítik az eredményes szereplést -, csapattársaival lelkesen ütötték a nyakába akasztott kisdobot. A kedvenc általában Huszti és Gera, de találtunk lelkes Dzsudzsák-fant is, aki szerint ő a csapat legjobb játékosa, és Máltának kettőt fog akasztani.
Sokuknak ez volt az első válogatott meccsélménye, de hogy követik a csapat játékát, azt már a 10-12 éves gyerekek megnyilvánulásai alapján is kijelenthetjük. Torghelléről például az volt a srácok véleménye, hogy jól fejel, és jól érkezik a kapu elé, de sok helyzetet kihagy. Ennek ellenére Máltának legalább kétszer beköszön ő is.
A gyerekek egyébként együtt énekeltek a B-középpel, és talán ők lesznek azok a szurkolók, akik kicsit változatosabbá teszik a válogatottat biztató rigmusokat. A Ria-Ria már kiválóan megy, zökkenőmentes a Ki-a-jobb-magyarok!-felelgetés, és csak remélni tudjuk, hogy a mostani generációval kikopnak a nem futballpályára való szurkolói kántálások is. A gyásszünet alatt pisszenés sem hallatszott a felső karéjban, majd a gyerekek is átvették Ocskay Gábor nevének skandálását.
A magyar válogatott továbbjutási esélyeiről szemérmes reménykedéssel nyilatkoztak, abban mindenki egyetértett, hogy majd meglátjuk. Mindenesetre van egy csomó olyan játékosunk, akik miatt jó nézni a csapat meccseit, bár cselezhetnének kicsit többet, ha már ügyesebbek, mint az ellenfelek.
A gyerekek közül többen már óvodás korukban elkezdtek focizni, legtöbbjük szeretne focista lenni, és saját bevallása szerint elég jó is. A megkérdezettek szinte mindegyike csatárnak vallotta magát, amikor rámutattunk, hogy a magyar válogatott egy csatárral játszik, nem lesznek-e egy kicsit sokan, azt a magától értetődő választ kaptuk, hogy „majd játszik három csatárral, ha lesz három jó csatárunk”. Két szektornyi jó csatárunk tehát már biztosan lesz a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőiben.