Sikerre született, akinek ennyi arca van

Nehéz utat járt be a magyar jégkorong-válogatott, mire eljutott oda, hogy szombaton álmai kapujához érjen. A világelitbe való feljutáshoz ráadásul nem is lehetetlen küldetés vezet, a házigazdát legyőzni ugyan nem könnyű, de a lengyel jégkorong-válogatott semmivel sem erősebb, mint a magyar.

Négy meccsen vagyunk túl, amelyen a magyar hokiválogatott bizonyította, hogy több karakterből, több arcból áll. A sikeresen vagy éppen sikertelenül megvívott csaták mögött mindig felfedezhető volt a válogatottban rejlő pozitívum, amit most ki is emelünk, egy kis visszaidézős videós blokkban.

Az első arc: nehezen beinduló, de működő gépezet

A japánok elleni meccs előtt komoly problémával küzdött a válogatottunk. A kanadai magyar kapitány, Rich Chernomaz fejében a felkészülés alatt összerakott első két sorból gyakorlatilag két nap alatt két alapember esett ki. Bartalis István megsérült, míg Sofron István a német klubjában kapott eltiltást hozta magával a vb-re, és az első két meccset kénytelen volt kihagyni.

A válogatott lassan melegedett bele, nehezen indult be a csapatjáték. Kétszer is hátrányba kerültünk, de végül megnyertük a meccset.

Minden ilyen sorozat első meccse nehéz, ráadásul nekünk még a csapat-összeállítással is gondjaink voltak, ennek ellenére hoztuk a meccset a japánok ellen, és 4-2-re nyertünk. Chernomaz kapitány akkor a korong megbecsülésére és az ütközésekre hívta fel a figyelmet, de ő is úgy látta, a válogatott nem játszott túl sok hibával.

A második arc: a fizikai erőnlét

Másodjára egy sima vereség jött a kazahoktól, amire a vb ezen szakaszában gyakorlatilag fel is voltunk készülve. Az 5-0-s vereség ellenére nagyon jó volt észrevenni azt, hogy a mieink egy cseppet sem maradnak el a világ második legerősebb bajnokságában, a KHL-ben edződő kazahok fizikai állapotától. Amikor 5 az 5 ellen folyt a játék, rendre felvállaltuk, és ezzel meg is leptük az ellenfelünket. Arra persze senki sem készülhet, hogy rengeteg kiállítást kapunk, és hogy az erő nagy részét az emberhátrány kivédekezésére kell fordítani.

Chernomaz érezte, ennél még több kell egy ilyen nívójú ellenféllel szemben, ezért úgy értékelt a meccs után, hogy nem voltunk elég kannibálok, azaz hogy még annál keményebb fizikai munka és pontosabb védekezés kell, ha nagy nevű ellenfél ellen eséllyel akarunk jégre lépni.

A harmadik arc: a taktikai érettség

Alaposan felkészülve vártuk az olasz meccset, és egy csodálatos első harmaddal nyitottunk. Az, hogy már a semleges harmadban felvettük az ütközést az olaszokkal, teljesen meglepte az A csoportból érkezett ellenfelet. De nem elég csak a jó védekezés, a támadásban is pontos passzokkal, a visszatérő Sofron István, Magosi Bálint és Kóger Dániel bombagóljaival szétziláltuk az ellenfelet, 37 éven után először vertük őket világbajnokságon.

Bár nem bírtuk 60 percig diktálni a tempót, a nyugalmunk és a koncentráltságunk a meccs végig megmaradt. Ahogy Chernomaz is megfogalmazta, ez a győzelem hitet adott a folytatásra.

A negyedik arc: a szív diadala

És ez a hit, amit a magyar kapitány említett, éppen az ukránok elleni meccsen lendítette át a válogatottat a holtponton. Nyilvánvaló, egy ilyen tornán nem lehet minden meccsen ugyanolyan jól vagy rosszul játszani, bár az első húsz percben itt sem volt gond, a saját harmadába kényszerítettük az ellenfelet, akik csak a 10. perc után tudtak először kapura lőni. Aztán jött egy majdnem félórás rövidzárlat, Ukrajna a hathatós támogatásunkkal ütött két gólt, de aztán az utolsó tíz percben a magyar hokicsapat átrobogott rajtuk. Megszületett az első gólunk, ami olyan gátakat szakított fel, hogy ismét átlendültünk a holtponton.

Hogy mit jelent az ész, az erő és a szív diadala, arról Sofron emberhátrányban lőtt gólja mindent elárul.

A győzelem után a kapitány is arra volt büszke, hogy a válogatott minden meccsen mutatott valami újat, ugyanakkor hozzátette, mindig az utolsó lépcsőfok a legnehezebb. Szombat este a magyar csapat utolsó meccsén a jobb odafigyelés és a kevesebb hiba dönt majd.

A két csapat jól ismeri egymást, felkészült a másikból. A helyzet úgy hozta, hogy nem szabad vereséget szenvedni, és akkor 2009 után megint ott leszünk világ legjobbjai között. Nem kell ész nélkül rárontani az ellenfélre, akiknek viszont inkább ez a megoldás kézenfekvő. Egy biztos, egyetlen sportágban sem szabad döntetlenre játszani, a jégkorongban pedig szinte lehetetlen. Azt kívánjuk, hogy szépen verjük meg a lengyeleket, így feljutva Kanada, Oroszország, Svédország és Finnország mellé.

Ott van a mi helyünk.