Dobj be még egy fánkot, te dagadt disznó!

– Oké, neked ennyi volt! Ennyi! Ez volt az utolsó meccsed!
– Magadtól estél el, és ezt te is tudod! Pontosan tudod! Hozzád sem értem! Őrült vagy!
– Véged! Remélem, felvétel is van róla!
– Én is, mert magadtól estél el, te dagadt disznó! Menj, és dobj be még egy fánkot!

Ez csak a cenzúrázott verziója annak a párbeszédnek, vagyis inkább ordibálásnak, amely lezajlott Don Koharski játékvezető és Jim Schoenfeld, a New Jersey Devils jégkorongcsapatának vezetőedzője között helyi idő szerint 1988. május 6-án késő este. A tréner a Boston Bruins elleni, hazai 6–1-es vereség után szerette volna kérdőre vonni a bírót, mert véleménye szerint meglehetősen egyoldalúan fújt. A találkozó után a Bruins ezzel összesítésben 2–1-re vezetett a négy győzelemig tartó párharcban az NHL Prince of Wales (mai nevén Keleti) főcsoportjának 1988-as fináléjában, azaz a tét nem volt más, mint a Stanley-kupa fináléja.

Schoenfeld a játékoskijáróban igyekezett felelősségre vonni Koharskit, beállt elé, aki viszont megbotlott, a korcsolyájával rálépett a betonra, elvesztette az egyensúlyát, és nekiesett a falnak. Ez robbantotta ki a hiriget, hamar tömegjelenet alakult ki, a két főszereplő pedig egyre hangosabban üvöltözött a másik irányába, Schoenfeldet úgy kellett visszatartani, hogy ne jusson el tettlegességig a szituáció. Koharski persze úgy gondolta, hogy ezen már túlestek, hiszen azzal vádolta a vezetőedzőt, hogy ő lökte a falnak.

Két nappal később, május 8-án (magyar idő szerint 9-én) jött a negyedik mérkőzés, szintén New Jersey-ben. A csapat órákkal a korongbedobás előtt arról értesült, hogy az NHL elmeszelte Schoenfeldet, méghozzá meghallgatás nélkül, az indoklás a játékvezető fizikai bántalmazása volt. Példátlan ítélet, hiszen a liga minden esetben tart meghallgatást, még mielőtt szankcionálna, ez történt nem sokkal korábban, amikor az újonc Brendan Shanahant ugyanúgy egymeccses büntetéssel sújtották, ráadásul fellebbezési lehetőséggel.

Lou Lamoriello, a Devils egy évvel korábban kinevezett elnöke azonnal cselekedett. Felhívta John A. Conte (más források szerint Conti) bírót, aki hatalmas Devils-drukker volt, hogy intézzen el egy gyors meghallgatást az állami legfelsőbb bíróságon, hátha meg lehet támadni a sebtében, meghallgatás nélkül hozott ítéletet. Conte egyébként annyira közel állt a csapathoz, hogy a fiatal újoncok közül sokan nála laktak az első évükben, akkoriban éppen Shanahannek adott szállást.

A manőver sikerrel járt, James Madden bíró meghallgatta az ügyet a saját házában, és érvénytelenítette a rendeletet. Mindezt 25 perccel a mérkőzés előtt. A hír épp időben érkezett meg a csarnokba, Schoenfeld pedig elfoglalta a helyét a kispad mögött.

A csapatok visszamentek az öltözőjükbe, ahol tanácstalanul ültek, nem tudták, mikor és milyen körülmények között rendezik meg a meccset.

A „zebrák” hajthatatlanok voltak, viszont valahogy meg kellett oldani a pótlásukat, a kezdés már így is csúszott. Végül találtak három helyettest, de egyikükre sem lehetett azt mondani, hogy vérbeli profik lettek volna. Az új főbíró, Paul McInnis egy közeli jégpálya igazgatója volt, a két asszisztens közül az egyik általában a statisztikát vezette, a másik pedig gólbíró volt.

Amikor kikorcsolyáztak a jégre, a közönség, a játékosok, de nagyjából mindenki, aki a helyszínen volt, azonnal látta, hogy ebből baj lesz, hiszen még korizni sem tudtak megfelelően.

A Devils játékosai közül sokan röhögve korcsolyáztak ki a jégre.

Már az első percben kiderült, hogy nem egy hétköznapi mérkőzést fognak játszani a felek. Az egyik bostoni csatár ziccerben léphetett ki, de belefújtak kétvonalas les miatt, ami persze nem volt az. Az is egyértelmű volt, hogy csak idő kérdése, hogy nagyobb baj legyen.

A második harmadban elszabadult a pokol, és komoly tömegverekedés tört ki a jégen, alig tudták a játékosokat szétválasztani az újdonsült sporik. Schoenfeld, valamint a Bruins szakvezetője, Terry O’Reilly (akik egyébként legjobb barátok voltak) is egymásnak feszült kis híján, a segédedzők, Bob Hoffmeyer és John Cunniff pedig hokiütőkkel hadonásztak egymás irányába.

Az indulatok végül alábbhagytak, a Devils 3–1-re győzött, köszönhetően az újonc Sean Burke parádés teljesítményének a New Jersey kapujában. A párharc állása ezzel 2–2-re módosult, az ötödik találkozóra pedig végül tényleg eltiltotta Schoenfeldet a liga, de rendes eljárással, a „vád” pedig szóbeli inzultálásra módosult. Lamoriello állt a kispad mögé, neki kellett végignéznie, ahogy a Bruins 7–1-re megsemmisíti csapatát. A hatodikra visszatért a renitens edző, vezetésével a Devils egyenlített, és kiharcolta a 7. meccset, ott azonban ismét a Boston örülhetett, és bejutott a nagydöntőbe.

A fináléban viszont jött a Wayne Gretzky vezette Edmonton, amely aztán 4–0-val söpört, és megszerezte öt éven belül a negyedik bajnoki címét. Érdekesség, hogy a negyedik meccs ebben a sorozatban is különlegesen alakult, ugyanis a Boston Gardenben a második harmadban, 3–3-as állásnál elment az áram, ezért félbe kellett szakítani a találkozót. Végül két nappal később újrajátszották teljesen 0–0-ról, és 6–3-ra nyertek Gretzkyék.

A vezetőedzőt nem sokkal később, 1989 őszén menesztette a New Jersey, ezután néhány év szünetet tartott, majd a Washington Capitalst és a Phoenix Coyotest irányította, később pedig a New York Rangers vezetőségében kapott állást.

Koharski az NHL egyik legmegbecsültebb játékvezetőjeként vonult vissza 2009-ben, 1719 találkozót dirigált az alapszakaszban, és további 248-at a rájátszásban.

Lamoriello szintén a liga meghatározó alakjává vált, New Jersey-ben olyan csapatot épített, amely a regnálása alatt háromszor (1995, 2000, 2003) nyert Stanley-kupát, további két alkalommal (2001, 2012) pedig döntőzött. Jelenleg a New York Islandersnél próbál hasonló sikereket elérni.

Az egész szituációt meglehetősen kapkodva és gyengén kezelő, komoly presztízsveszteséget elszenvedő John Ziegler NHL-elnök négy évvel később megbukott, és visszatért a jogi pályára.

A liga néhány év után háromról négy főre emelte a jégen tartózkodó játékvezetői gárda létszámát, és bár ez a döntés közvetlenül nem köthető ehhez az esethez, de volt benne szerepe.

Schoenfeld utólag rettenetesen megbánta a történteket. Megtudta, hogy Koharski lányát ezzel szekálták az iskolában, ami komoly bűntudatot okozott neki.

Nagyon elborult az agyam, amikor azt mondta, hogy soha többé nem lehetek edző. Ezzel együtt sem lett volna szabad így reagálnom, sajnálom a történteket

– mondta Schoenfeld 30 évvel később.

Na, igen. Mindannyian képesek vagyunk olyan kijelentésekre vagy sértésekre, amikor leszáll a vörös köd, amiket már a pillanat hevének elszállta után megbánunk. A játékvezetőkön pedig különösen szeretjük köszörülni a nyelvünket, mert ők „megérdemlik”. Pedig ők is emberek.

(Borítókép: Jim Schoenfeld reklamál. Fotó: Getty Images)