Ez az a meccs, ami után fél órán belül elmenekülsz a városból

„Dead puck era.”

A defenzív jégkorong térhódításából származó alacsony gólátlag miatt így csúfolták az NHL 1997 és 2004 közötti hét szezonját, amikor a liga modern kori történetének legalacsonyabb góltermését hozták a meccsek. Játékgyilkos védekezés a semleges zónában, kétvonalas les, korlátlan mozgástér a kapusoknak a ketrecük mögött, elengedett szabálytalanságok, azaz szinte minden a góllövők ellen szólt. A 2002–2003-as idény sem képezett kivételt, a meccsenként 2,65 találat/csapat az ötödik legrosszabb értéknek számít 1967 óta, mégis, pontosan húsz évvel ezelőtt mintha a feje tetejére állt volna minden.

2003. január 11-én 13 mérkőzést rendeztek a tengerentúli profi ligában, de nem éppen a korszakra jellemző eredmények születtek. 

A Washington Capitals addig mindössze egyszer, 1990-ben jutott el egy tucatig, és bár a 12 találat mindig is megsüvegelendőnek számít, akkoriban azért jóval könnyebb volt a gólszerzés. Nem véletlen, hogy azóta mindössze kétszer fordult elő, hogy ennyit szerezzen egy csapat, ebben az évezredben pedig csak egyszer: 2003. január 11-én.

Ha megnézzük a Florida elleni 12–2-es vérengzés statisztikai lapját, rögtön láthatjuk, ki volt a főkolompos, és ezzel máris könnyebben el tudjuk fogadni ezt az anomáliát. Az illető három gólt és négy gólpasszt jegyzett a találkozón, a hétből az egyik pontja pedig történetesen NHL-pályafutásának 1200. egysége volt. 

Egy kicsit segítünk még: arról a cseh legendáról van szó, akinek a nevéhez hozzánőtt a 68-as mezszám.

Így van, Jaromír Jágr volt az elkövető, aki cseppet sem dicsőséges washingtoni időszaka alatt nem sok emlékezetes dolgot művelt, de azok közül ez egyértelműen kiemelkedik. A hét pont karriercsúcs-beállítás (lehetett volna több is, ám a harmadik harmad nagy részében a kispadon pihent), de nem csak ő ért el rekordot (vagy mélypontot) ezen a meccsen.

Csapattársa, Kip Miller sosem a pontterméséről volt híres, addig a szezonig átlagban hárommeccsenként szerzett egy asszisztot, ezen az estén viszont négyet is kiosztott. A Ken Klee–Szergej Goncsar védőpáros mindkét tagja +7-es +/– mutatóval (egyenlő létszámnál mennyi lőtt és kapott gólnál volt a jégen egy adott játékos) végzett, ami 1993 óta a legmagasabb számnak számít.

Érdekesség, hogy Mike Grier véghezvitte azt a nem mindennapi bravúrt, hogy egy 12–2-re megnyert meccsen –2-t hozott össze, amire aligha büszke a San Jose Sharks jelenlegi general managere.

A túloldalon is találunk rengeteg mínuszt. Ivan Majesky –6-tal zárt, aminél ebben az évezredben csak Chris Butler hozott össze rosszabbat (–7). Ironikus, hogy a besztercebányai óriás két szezonnal később már a Washington színeiben kergette a korongot, a vezetőségnek valószínűleg tetszett, hogy ellenfélként is a Caps sikereiért dolgozott.

A Panthers kapuját abban a szezonban a nemrég a Hírességek Csarnokába is beválasztott Roberto Luongo védte. Erre a csoportrangadóra pihenőt kapott (volna), és Jani Hurme kezdett a helyén, de a második játékrész 17. másodpercében már ötödjére kapitulált, Mike Keenan vezetőedző pedig megunta a finn vesszőfutását, és behozta helyette Luongót. Az akkor még csak 23 éves klasszis pechére a védelem is szabadnapot vett ki, teljesen kiszolgáltatott helyzetben kellett beállnia, bő 19,5 perc alatt ő is beszedett egy négyest. A harmadik harmadra visszaállt Hurme (Keenan imádta csereberélni a kapusait meccs közben, hogy megmutassa, ki a főnök), akit még további három alkalommal mattoltak a hazaiak, így ő 69,2, míg Luongo 71,4 százalékos védési hatékonysággal hozta le a meccset.

Nos, ezt hívják bántalmazásnak, nem? Ez annyira értelmezhetetlen, hogy ilyenkor fogod magad, összeszeded a cuccaidat, és fél órán már menekülsz a következő városba

– értékelt Keenan a sajtónak a meccs után, de ismerve a habitusát és pedagógiai módszereit, sejthetjük, hogy a New Jersey-be vezető úton (ahol aztán két nappal később megúszták egy hatossal) a hangos káromkodások mellett tárgyak és talán pofonok is röpködtek.

Az est főszereplője sem volt bőbeszédűbb a 3+4-es produkció és az ezzel egybeeső európai NHL-rekord után:

Ez csak egy meccs. Kicsit All Star-hangulatú volt a sok gól és a szép megoldások miatt. De senki se szokjon hozzá 

– mondta Jágr, akit épp a meccs előtti délelőttön neveztek a február 2-i All Star-gála keleti csapatának kezdőjébe. Érdekesség, hogy a gálát épp a Florida Panthers otthonában, Sunrise-ban rendezték meg.

Akárcsak most, húsz évvel később. A lebonyolítás és persze a teljes NHL megváltozott azóta, ráadásul sajnos Jágr sem lesz jelen. Ő ugyanis elfoglalt, hiszen a saját tulajdonában lévő Kladnót próbálja a víz felett tartani úgy, hogy 50 évesen is játszik. Nem is olyan régen gólt is szerzett a 40 éves Tomás Plekanec átadásából.

Az NHL All Star-gáláját az Arena4 élőben közvetíti február 4-én, szombaton.

(Borítókép: Jaromír Jágr a Washington Capitals színeiben 2003-ban. Fotó: Getty Images.)