Székesfehérváron nem léptek kétszer ugyanabba a folyóba: már jég is jutott jégpályaavatóra

Délután négy magasságában még csak éppen gyűlt a nép, de Török László már a csarnokban volt. A magyar sportújságírás egyik korszakos alakjánál különösen a csapatsportok, azon belül is elsősorban a jégkorong számít hazai pályájának. A 73 éves rádióriporter 1977. november 6-i emlékeit idézi fel, amikor

„A pálya elkészült, a jég nem. Így hiába érkezett Regőczy Krisztina és Sallay András jégtáncpárosa egy bemutatóra, csak lelkesen üdvözölték az így is szép számú közönséget, amely hasonlóan lelkesen tapsolta őket. Volt szalagátvágás és minden, ami kell, miként másnap Debrecenben is, ahol Fehérvárral ellentétben volt már jég, és meg is rendezték rajta minden idők legbékésebb, egyben legunalmasabb Fradi–Dózsa-rangadóját.”

Török László munkássága során végigkövette a fehérvári jégkorong fejlődését és szintlépéseit is. Lapunknak elmondta: nagyon tetszik neki a tényleg impozáns csarnok, de ő elsősorban a tartalomra lesz kíváncsi: úgy a pályán az eredményekre, mint a lelátón a nézőszámra.

Nagyon drukkolok, hogy a fejlődés töretlen maradjon mindkettőben, és egyik húzza felfelé a másikat a jövőben is, ahogyan eddig is tette.

És milyen a létesítmény? Parádés!

Nem csupán a sokszor emlegetett és sok esetben mércének tartott nyugat-európai színvonalat idézi – az osztrák liga riválisai kivétel nélkül eddig is irigykedhettek a fehérvári szurkolókra, mostantól már a csarnokra is –, hanem a sportági viszonyoknál maradva szinte már a tengerentúli őshazában érezheti magát benne egy hokifan. Jó, a nézőszám nem üti a húszezret, de eleve mások a lehetőségek, merjünk azok lenni, amik vagyunk, a hatezer is bőven megfelel.

Budapestről az M7-esen érkezve rögtön az első, agárdi lehajtónál el kell hagyni az autópályát, majd két perccel később, mielőtt jóformán beérnénk Székesfehérvárra, az új ipari területre visz az utunk. A főútról máris látszik a csarnok korongot idéző külső vonalvezetése, északi és nyugati oldalán a szurkolói parkolóval. Apropó parkoló. A Raktár utcai, ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok parkolójába meccsnapon a játékosok és a VIP-vendégek autói fértek be. Nem ahhoz volt méretezve, amikor a háromezres nézősereg többsége autóval érkezett, és így a környező utakat, kertvárosi házak utcáit használta ideiglenes megállóra. Itt erre aligha lesz szükség, ráadásul a csarnok másik két oldalán is végig parkolók találhatók, igaz azok már elkerítettek. Mellettük taxidroszt és buszmegálló.

A csarnok külső, íves fémborítást kapott, belül pedig az az érdekessége, hogy a kerengőn a sarokban található büféket – amelyekben négyen-négyen álltak a vendégek rendelkezésére, és már szintén nem a kisablakos, immár fapadosnak ható régi otthont idézte –, illetve az illemhelyeket plexifal választja el a küzdőtértől. Ennek köszönhetően a hang, a hangulat jócskán bent marad, a talajba süllyesztett játéktér pedig nem melegszik fel túlságosan,

És talán sikerül megtalálni a kellő egyensúlyt a játékosok és a nézők igényei terén. A Raktár utcában, főként a téli időszakban a nézők számára ugyanis kicsit hideg volt, különösen azoknak, akik ültek. Míg a nézőknek komfortosabb csarnokokban, például a budapesti Papp Lászlóban, meg a játékosok panaszkodtak rendre arra, hogy miközben a nézők akár pólóban ülnek, ők túlizzadják a meccseket, plexijük állandóan párásodik.

A csarnok a pénteki avató után szombaton is hasonlóan telt házas meccsre készül – a fő attrakció szintén a Norvégia elleni csata lesz –, illetve megannyi aktivitással, családi programmal, kedvcsinálóval várja az érdeklődőket. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere az Indexnek elmondta: a városban óriási az érdeklődés és a várakozás.

„Nyílt napot tartottunk februárban, és ugyan tudtunk a jégkorong és a csapat iránti szeretetről, de azért az meglepett minket, hogy 10-12 ezer ember jött el. Sokakat érdekelt még úgy is, hogy akkor nem lehetett jégre menni. Nem úgy, mint a jövő héten, amikor éppen ezen az érdeklődésen fellelkesedve, a válogatott meccsek, a hivatalos átadás után közönségkorcsolyázást tartunk. Így próbáljuk még közelebb hozni a fehérváriakat, a környéken vagy éppen távolabb lakókat a sportághoz és a csapatunkhoz.”

A polgármester emlékeztetett: folyamat eredményeként értek el arra a pontra, hogy ilyen színvonalú multifunkcionális csarnoka lett Székesfehérvárnak. Már bő húsz éve is tervbe volt véve, hogy új, modern otthonra lel a székesfehérvári jégkorong, de akkor végül még csak a ’94-től már fedett Raktár utcai jégpálya esett át ráncfelvarráson a 2002-es, Divízió I-es világbajnokságra, amelyet Dunaújvárossal közösen rendeztek. Az Alba Volán és azzal párhuzamosan a válogatott a következő években szintet lépett. Előbbi az osztrák ligába tagozódott, utóbbi feljutott az A csoportba is, majd ezen szakmai sikereken és a népes közönség szűnni nem akaró lelkesedését látva már az elit világbajnokság megrendezésével kacérkodtunk. Ennek érdekében jó tíz évvel ezelőtt a magyar kormány részéről két alkalommal is szándéknyilatkozat született a székesfehérvári jégkorongcsarnok felépítéséről, de az csak csúszott. Talán már úgy látszott, hogy végleg feledésbe merül, amikor aztán 2017-ben mégis új lendületet kapott, és végül két év alatt elkészült.

„Nagyon szeretnénk, ha a Fehérvár AV19 mellett a magyar jégkorongnak is új otthona lenne az Alba Aréna, akár válogatott meccseken, akár a Magyar Kupa négyes döntőjén, vagy éppen korosztályos nemzetközi tornákon. A csarnok ráadásul multifunkcionális, most tesztelünk majd egyéb borításokat, így koncertek mellett számos sportesemény megrendezésére is alkalmas. Szeretettel várunk mindenkit, reméljük, a sport és kultúra minden képviselője otthon érzi majd magát nálunk. Idén viszont rövid lesz a nyarunk, a jégkorongcsapatnak szeptember elején már a Bajnokok Ligájában lesz jelenése.”

A játéktér felett nemcsak a négyoldalú óriáskivetítő, hanem egy harmad kerületet kitevő futófény is gondoskodott a plusz reklámfelületről. A VIP-be sorra érkeztek a meghívott vendégek, akik a magyar válogatott korszakokat átívelő mezei között átlépdelve foglalhatták el helyüket. A csarnok egyik sarkában menza is található, míg a földszint két rövid oldalán végig szekrények helyettesítik a ruhatárat, szám szerint 800 áll rendelkezésre.

Cser-Palkovics András polgármester köszöntőjét követően Schmidt Ádám, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkára felidézte: 2013-ban látogatott el először a fehérvári jégkorongcsarnokba, és azóta kiemelt figyelemmel kíséri a helyi jégkorong történéseit, eredményeit. Reményét fejezte ki: a profi sport mellett a szabadidős, amatőr sportolók is megtalálják majd a lehetőségeket a jégcsarnok használatára.

A főszereplők felvették a kesztyűt

Következett a jégre vetített lézershow, majd a két himnusz, és jégre lépett a mindkét köszöntőben név szerint emlegetett

A lendületes magyar kezdést hazai kiállítás törte meg, majd a norvégok kerültek mezőnyfölénybe. Helyzetük azonban nem akadt, nekünk viszont néhány kontránk igen. A játékrész felénél a magyar kapu előterében Kiss Roland tanított meg repülni egy norvégot, a következő cserénél viszont őt kenték palánkra úgy, hogy a jégen maradt, majd saját lábán, de karját fájlalva hagyta el a jeget. Társai viszont így emberelőnybe kerültek, és a 15. percben megszerezték a vezetést is: a norvég kapusról lecsorgó távoli lövést Terbócs István kotorta közelről a kapuba. Norvégia fokozta a nyomást, öt az öt ellen is beszorultunk a kapunk elé, de az egyenlítés nem jött össze a vendégeknek, még ziccerből sem (1–0).

Az első játékrészben történt, hogy az egyik norvég támadásnál a második hullámban érkező, nem túl figyelmes vendégjátékos kezéből Sofron István úgy verte ki a botot a kék vonalunknál, hogy az mintegy 15 métert repült. Máskor majd a háta mögé is néznie kell… De alighanem arra is felhívtuk a figyelmüket, hogy nem akkor megyünk le cserélni, amikor a félpályánál az ellenfélnél van a korong, és így létszámfölényes akciót vezethet.

A második harmad elején gyorsan újabb emberelőnyhöz jutottak a magyarok, akik a fórban kifejezetten hatékonynak bizonyultak: két kapuvas után pedig Papp Kristóf révén megduplázták előnyüket. A harmad végén emberelőnyben szépített Norvégia, a közepes tempójú és kiegyenlített játékot hozó húsz perc után a különbség nem változott (2–1).

Az első harmadszünetben több tucat hokis palánta szorgoskodott és terelte a pakkot a jégen, a másodikban 42 szinkronkorcsolyázó adott műsort. Közben a fiatalabb generációkat a két takarítórobot nyűgözte le, akik töltőjükön várták, hogy ismét dolgukra induljanak. A csilivili gépek maguk takarítanak és térnek vissza automatikusan a kiindulópontra.

A záró felvonásban mindkét csapat előtt adódott helyzet, de gól már nem esett, igaz, ehhez azért a magyar kapuban álló, csapatunk legjobbjának megválasztott Bálizs Bencétől a bravúrok is kellettek. A vendégek két perccel a vége előtt levitték a kapusukat. Zúgott a csarnokban a „Ria, ria, Hungária!”, a tábor – amely végig dobolással, hangos drukkolással és zászlóval adta az alaphangulatot – akkor már szintet lépett, ugrálást vezényelt annak, aki „büszke magyarnak” érezte magát. Az utolsó 50 másodpercre magyar kiállítás is jutott, de a négy a hat elleni mezőnyjátékot nem sokáig élvezhették a norvégok, mert a magyar kapu előtti kavarodás végén tőlük is kiült valaki, kapusuk pedig jöhetett vissza a bedobásra. Az utolsó próbálkozásukat Bálizs védte, így az eredmény nem változott, egygólos előnnyel zártuk a meccset (2–1).

A barátság jegyében öt sorozatból álló rávezetés zárta a meccset, hiszen azt is gyakorolni kell. Ezt a norvégok nyerték, annyi baj legyen. 

Szinte napra pontosan 22 évvel ezelőtt, 2002. április 17-én a magyarok – a hazai vb-n a Dunaújvárosban játszott két találkozójuk után – a vb-re átépített, befogadóképességét tekintve kibővített fehérvári jégcsarnokban hatalmas meglepetésre és emberfeletti védekezéssel, a kapus Szuper Levente bravúrjaival, a védő Tőkési Lajos, valamint a nagy helyi kedvenc Palkovics Krisztián és ifjabb Ocskay Gábor találatával 3–1-re győzték le a feljutásra is esélyes norvégokat.

A magyar válogatott a bolzanói, divízió I/A-s világbajnokságra készül, amelyet április 28. és május 4. között rendeznek meg. A csoportban a mieink, valamint a házigazda olaszok mellett még a szlovén, a dél-koreai, a japán és a román válogatott szerepel. A szokásoknak megfelelően két csapat jut fel az A csoportos elit mezőnybe, az utolsó viszont kiesik a harmadik vonalnak megfelelő divízió I/B-be.

A magyar csapat múlt héten Lengyelországban játszott felkészülési összecsapásokat az ezúttal A csoportos vendéglátókkal, és 5–2-es, illetve 6–2-es vereséget szenvedett. A válogatott számára a szezon a Kanada elleni gálamérkőzéssel ér véget, a két együttes hangulatos és emlékezetes összecsapáson tavaly is megmérkőzött egymással az MVM Dome-ban, bár akkor éppen a mieink is az A csoportra készülhettek. Jegyek már 7990 forinttól kaphatók a találkozóra.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)