Marco Rossi „bátyja” szerint Klagenfurt még nem Szapporo, de majdnem az

A szombati, Klagenfurtban Franciaország ellen elért 2–1-es győzelem a 2008. április 19-én Szapporóban Ukrajna felett aratott 4–2-es sikerhez fogható. Mindkettővel feljutott a magyar válogatott az A csoportba, vagyis az elitligába, ahonnan már nincs feljebb, és mindkét diadal kovácsa Pat Cortina volt.

Két apró különbség: Klagenfurtban hölgyek, Szapporóban urak korcsolyáztak, továbbá Hokkaidó szigetén Cortinának még fekete volt a haja, most, Karintia fővárosában pedig galambősz. Ennyit tesz 16 év és a sok izgalom...

Nehéz összehasonlítani a két eredményt – kezdte Cortina a beszélgetést, amikor felvette a telefont vasárnap délben, úton Klagenfurtból München felé. – Szapporó mindig is az első marad, 16 éve először jutott fel az A csoportba a magyar válogatott, míg most a lányokkal nem először sikerült ez a bravúr. És az is különbség, hogy azt a férfiakkal, ezt a nőkkel értük el. Ja, és van még egy differencia. Szapporóban könnyeztem a magyar himnusz alatt, most már keményebben tartottam magam. 

Ezen a ponton rögtön meg kellett kérdeznem, hogy a jégkorongsport nagy családján belül a női szakág vajon még mindig a szegény rokon szerepét játssza-e.

„Nem mondanám, hiszen rengeteget fejlődött az utóbbi két évtizedben a női hoki. Természetesen az NHL más műfaj, a sportág sztárjai ott játszanak, őket ismeri a nagyvilág, és ha minden igaz, május 7-én láthatunk közülük néhányat az MVM Dome-ben a magyar válogatott elleni gálameccsen. Talán még olyan sportági állócsillagokat is, mint Sidney Crosby vagy Connor McDavid, ki tudja? De ami a férfiaknál az NHL, az a nőknél a PWHL, és ott már játszik egy magyar, Garát-Gasparics Fanni, az Ottawa csapatában. Sajnos ő március elején súlyos térdsérülést szenvedett, nagyon hiányzott Klagenfurtban a válogatottunkból.”

Több volt a pech, mint a szerencse

Ha már Klagenfurt: vajon minek köszönhető a feljutás, a bravúros második hely? Szükség volt-e a szerencsére a franciák legyőzéséhez?

Ha mérleget vonunk, akkor legyünk igazságosak: többször volt balszerencsénk, mint szerencsénk a divízió I/A-s világbajnokságon. Az osztrákoktól és a norvégoktól is büntetőkkel kaptunk ki, pedig mindkét meccs nekünk állt. A rendes játékidőben egyszer sem szenvedtünk vereséget, a franciák ellen pedig némi szerencsével, de hősies helytállással és Németh Anikó káprázatos védéseivel 2–1-re győztünk. Még egy ötperces emberhátrányt is kivédekeztünk. Szóval egyáltalán nem szerencsével jutottunk fel. 

Pat Cortina keze alatt remek csapat kovácsolódott össze. De vajon a csapat gerince mennyire tekinthető stabilnak, állandónak?

„Azért évről évre beépítünk új játékosokat, hogy csak a franciák elleni győztes gólunk szerzőjét, Seregély Mírát és a gólpasszal jeleskedő Kreisz Emmát említsem. Egyre többen tanulnak a tengerentúlon, és játszanak az egyetemi bajnokságban. Végül is Észak-Amerika a hoki őshazája.” 

A visszajutás az elitcsoportba gyönyörű siker, de az igazi világraszóló bravúr az lenne, ha a válogatott kijutna a 2026-os, milánói–Cortina d’Ampezzó-i téli olimpiára. Merthogy a női hokisaink még sohasem játszottak olimpián. Nota bene, a férfiak is csak háromszor: 1928-ban St. Moritzban, 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben és 1964-ben Innsbruckban. Ennek is már hatvan éve, a sportág és a lebonyolítás azóta nagyon sokat változott.

Nagy álom a milánói olimpia

Jövő februárban lesz az olimpiai selejtező, de hogy hol, azt még nem tudjuk. Elviekben Magyarország is lehet a házigazda, de ennek kicsi az esélye. Tíz válogatott alkotja majd a mezőnyt, ebből hét már eldőlt: a házigazda Olaszország, továbbá a világranglista első hat helyezettje: Kanada, Egyesült Államok, Finnország, Csehország, Svájc és Oroszország. Bár utóbbi helye a háború miatt bizonytalan. A fennmaradó három helyért 2025. február 6. és 9. között selejtező tornán mérkőznek meg a csapatok, köztük mi is. 

Ez a viszonylag távoli jövő zenéje, a jelen viszont az ünneplésé. Megkérdeztem Cortinát, ismeri-e Marco Rossit, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát. Merthogy mindketten roppant népszerűek. A hokiszakember elárulta: személyesen még nem találkoztak, de azért azzal tisztában van természetesen, hogy a másik csapatsportágban tevékenykedő edzőkolléga is olasz, ráadásul nagyjából egyidősek.

Megjegyeztük:

Rossi 1964. szeptember 9-én született, Cortina pedig ugyanazon év szeptember 4-én, vagyis öt nappal korábban. 

Nahát, akkor tulajdonképpen az öcsémnek szólíthatom!

– nevetett fel a telefonvonal túlsó végén.