Elmaradt a kanadai csoda, Floridába került a Stanley-kupa

A tavaly is döntős, első Stanley-kupa-sikerére hajtó Florida az első három összecsapáson kevés esélyt adott riválisának, ugyanakkor az 1984-ben, 1985-ben, 1987-ben, 1988-ban és 1990-ben bajnok Edmonton feltámadt – emlékeztetett összefoglalójának elején a Magyar Távirati Iroda. Előbb egy lehengerlő 8–1-es, majd egy 5–3-as, három napja pedig egy 5–1-es sikerrel végül egyenlített, így 1945 óta ez volt az első döntő, amely úgy torkollott hetedik meccsre, hogy volt 3–0 is. A 18. hetedik felvonásos finálé előtt az örökmérleg 12–5 volt a hazaiak javára.

Gyors gólváltással indult a csata. Az 5. percben – éppen akkor, amikor a vendégek kiegészültek – Evan Rodrigues lőtte élesen a kapu elé a korongot, amibe Carter Verhaeghe kapott bele, így Stuart Skinner nem védhetett. Még a szurkolók ki sem ünnepelték magukat, amikor Cody Ceci adott tért ölelő átadást Mattias Janmarknak, aki szólóból mattolta Szergej Bobrovszkijt.

A folytatásban a kapusok pillanatai következtek, de sok volt a lövésblokkolás is, és akadt kapuvason csattanó edmontoni kísérlet is. Aztán a 36. percben Bobrovszkij csípővel védett egy kapu előtti kavarodásban, ebből megindult a Florida, Sam Reinhart pedig úgy lőtte a korongot a rövid sarokba, hogy átkorcsolyáztak Skinner előtt.

A záróharmadra a vendégek vezetőedzője, Kris Knoblauch – akit novemberben neveztek ki a pocsék idénykezdés után – újra együtt küldte jégre két „szuperfegyverét”, Connor McDavidet és a német Leon Draisaitlt. Hét perc volt hátra, amikor ez a kettős óriási helyzetet hagyott ki. Úgy tűnt, már Bobrovszkij verve volt, de a védelemmel közösen hárítani tudott fekve.

Rohamozott az Oilers, közel állt a hőn áhított egyenlítéshez, de a hazaiak önfeláldozóan védekeztek. Az utolsó percre Skinner helyett is mezőnyjátékos jött a jégre, de nem volt esélye megmenteni a finálét a vendéggárdának.

Ráadásul a döntőben változatlanul csak egyszer, még 1942-ben, azaz 82 éve – összesítésben pedig négyszer – fordult elő fordítás 0–3-ról, az Edmonton most csak egyenlíteni tudott, fordítani nem.

Connor McDavid lett a rájátszás legértékesebb játékosa

A playoff legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófeát az Edmonton csapatkapitánya, Connor McDavid kapta. Ő a hatodik – mezőnyjátékosként a második –, aki vesztes együttesből érdemelte ki a díjat. 1976-ban a philadelphiai Reggie Leach győzött, noha a Montreal Canadiens hódította el a Stanley Kupát. Rajtuk kívül négy kapus – Jean-Sebastien Giguere (Anaheim Mighty Ducks, 2003), Ron Hextall (Philadelphia Flyers, 1987), Glenn Hall (St. Louis Blues, 1968) és Roger Crozier (Detroit Red Wings, 1966) – kapott finálét veszítő csapatból Conn Smythe-trófeát.

McDavid már az alapszakaszban sziporkázott, 76 mérkőzésen 132 pontja (32 gól, 100 assziszt) volt, majd következett a playoff, amelyben 42 pontot (8 gól, 34 gólpassz) termelt. Csak Wayne Gretzky és Mario Lemieux tudott nála többet gyűjteni, a gólpasszok tekintetében pedig ligacsúcsot döntött.

A floridai Aleksander Barkov az első finn csapatkapitány, aki Stanley-kupát nyert. Vezetőedzője, az 57 esztendős Paul Maurice 1985 mérkőzés (1848 alapszakasz, 137 playoff) után lett bajnok, ez a Stanley-kupa-győztesek között a legtöbb.

Borítókép: Első bajnoki címét ünnepli a Florida Panthers (Fotó: Bruce Bennett / Getty Images)