Már Janics karrierjének megtörése a tét

Az így is hosszúra nyúlt hazatérési ügy következő dátuma október 24: a magyar szövetség elnöksége szerdán ül össze, akkor eldöntik, fenntartják-e a Janicsért kért 150 ezer eurós lelépési pénzt, vagy sem. Mivel Baráth Etele, a kajakszövetség elnöke eléggé határozottnak tűnik abban, hogy elkérjék az összeget, valószínű, az elnökség nem fogja cserbenhagyni és megszavazza.

Amióta a versenyző kijelentette, hogy haza akar térni, a Janics-ügy vegytiszta üzlet lett.

Ha pedig üzlet, természetesen mindkét fél az utolsó pillanatig szeretné alkupozícióját javítani. Könnyen elképzelhető, hogy lesz még bőven kommunikációs fordulat, de pillanatnyilag a legfontosabb kérdés, hogy Vlade Divac, a Szerb Olimpiai Bizottság elnöke megengedheti-e magának azt a presztízsveszteséget, hogy az ünnepélyes bemutatás után Janics csak 2015-től, tehát a kötelező kétéves kivárás után lesz szerb.

A volt kosaraszsenit egy hónapja erősítették meg elnöki pozíciójában, a szerb sajtó eddig nem is foglalkozott a kivásárlási pénzzel, hiszen Divac rendre kitérő választ adott, amikor ez a kérdés felmerült.

Nyilván az útmutatásait követte főtitkára (Djordje Visacki), amikor Szegedre érkezett, és megerősítette: eszük ágában sincs fizetni. Mi több, azt is hozzátette, az olimpiai bizottságnak nincsenek fizetett edzői, vagyis állást sem ajánlhattak. Nagy kérdés viszont, ha nincs ajánlat, miért öltöztették szerb melegítőbe Belgrádban Dusevet? Pusztán azért, mert Natasa mellett ült?

Igazából lényegtelen kérdés, hogy Dusevnek van-e edzői diplomája vagy nincsen, ha Natasa vele képzeli el a folytatást. Nagy rejtély, miért mondta azt Janics, hogy a férje a szerb nőket fogja felkészíteni, ha egyszer tényleg nincs ajánlat. Ki nem mondott itt igazat?

Azzal a gondolattal ugyanakkor el kell játszani, mi van, ha valóban nincs ajánlat? Ki fogja akkor felkészíteni Janicsot? A versenyző nyilván inkább körömszakadtáig kitart férje mellett, mint hogy egy számára ismeretlen edzővel vágjon neki a következő olimpiai ciklusnak. Még akkor is kitart, ha Dusev vélhetően szakmai hibákat követett el Londonban.

A szerb szakembergárdáról sokat elárul, hogy a Dombi-Kökény-párost olimpiai aranyig juttató Szilárdi Katalint kérték fel a férfi négyes edzőjének. Ő épp azt a Miroslav Alekszicset váltja, aki a szerb gazdasági miniszter tanácsadója lett, ennélfogva az ügy kulcsfigurája, ő az, aki képes előteremteni 150 ezer eurót. Pontosabban, sokan szeretnének vele jóban lenni, akiknek ekkora összeg meg sem kottyan.

Janics nyilván egy kicsit udvarolni akart hazájának, amikor arról beszélt, hogy mára már Szerbiában is megváltoztak a feltételek, de akik ismerik a sportágat, pontosan tudják, ez nem történt meg abban a tizenkét évben, amíg távol volt. Könnyen meglehet, hogy Janics Szegedről fog minden nap edzésre menni, mert ugyan árulja a házát, de a pillanatnyi ingatlanpiaci helyzetben nem könnyű túladni rajta. Bár tény, van olyan terv is, hogy férjével és kislányukkal együtt Újvidékre költöznek. (Az ottani lakásbérlésben nyilván segíteni fogják.)

Rejtélyes a szerbek tárgyalási technikája, mert ők veszíthetnek sokkal többet. Természetesen azt a látszatot szeretnénk kelteni, hogy őket nem lehet megzsarolni, hiszen akkor akár mások is sorban állhatnának, hogy értük is fizessenek, ők pedig örömest lennének szerb versenyzők.

Ha viszont az MKKSZ kitart korábbi álláspontja mellett, ingyen csak 2015-től lehet Janics szerb. Addig persze szülhet egyet, kihagyja a következő két évet – 30 éves versenyzőnél minden évnek fokozott jelentősége van -, bár alighanem a szerbek és a versenyző azt szeretnék, ha jövőre már Eb-, illetve vb-érmeket szerezne nekik, esetleg Benedek Dalmával együtt.

Csonka Gábor, Janics korábbi menedzsere úgy gondolja, a szerbek taktikája kifizetődő: ingyen és már jövőre kerül Szerbiába. „Mostanra az ügy egy nagy kommunikációs összecsapás is lett. Ha a szerbek terve nem sikerül, akkor majd visszamutogatnak a galád magyarokra, a pénzéhestől kezdve mindenféle jelzőt használnak, a hazai szövetség pedig ezt szeretné elkerülni”.

Ezzel szemben a hazai szövetség tántoríthatatlanul mondhatja: nem az a versenyző megy vissza a hazájába, aki átjött. Magyarországon, magyar módszerekkel, a magyar képzésnek köszönhetően emelkedett a világ élvonalába. Ha nem fizetnek, két évig vele nem kell megküzdeniük a magyaroknak.