Az alázat és az egyéni érdekek alárendelése volt a csodás magyar eredmény kulcsa

A kapitány a múlt heti világbajnokságot megelőző podcastünkben a várakozásokat illetően arról beszélt, hogy tíz éremmel alapvetően elégedett lenne, de a fő cél a kvótaszerzések maximalizálása, és ha a 18 nem is jött össze, 15 már igen, és a legfontosabb két egység, az a két négyes, amit csak itt lehetett megszerezni, az kipipálható. 

Igazából vannak hiányérzetek a női K–2-es páros [Fojt Sára, Pupp Noémi – a szerk.] szempontjából. Ezt meg lehetett volna szerezni, itt technikai hibákat követtek el mind az előfutamban, mind a középdöntőben, ami miatt érdemben nem is lehetett versenyezni. Nem is tudom, hogy történhetett meg, ezt ki kell elemezni

– kezdte az Indexnek adott értékelését Hüttner Csaba.

„Jó lett volna persze, ha valamelyik olimpiai számos ezüst helyett arany lett volna, hiszen volt három is [Varga Ádám K–1 1000 méteren, a Nádas Bence, Kopasz Bálint K–2-es egységnek 500-on, valamint a Nádas Bence, Csizmadia Kolos, Kuli István, Tótka Sándor K–4-es csapatnak ugyancsak 500-on], de a kvótákért jöttünk, ami a férfiszakágban a kvóták osztásának történetében először lett meg mind a kilenc [hat kajak, három kenu]. A női egyes kvótát jövőre meg lehet szerezni az európai pótkvalifikáción, és a női kajakkettőst sem hagyjuk veszni. Az olimpia szempontjából ezzel a kvótamennyiséggel is elindulhatnánk minden számban, de persze a női kajaknál lévő helyzetet elemezni kell, és tanulságokat levonni, hogy miért nem jöttek ki azok az eredmények, amik benne voltak az egységekben” – foglalta össze a világbajnokság összképét a kapitány.

Hüttner Csabát néhány egység külön értékelésére is megkértük. Pozitívabb vizekre evezve a férfi kajaknégyes remek ezüstjét, valamint a csupán három hét közös készülés után ugyancsak ezüstöt nyerő K–2-es egységet felvetve, amelynek közös pontja az iramot diktáló Nádas Bence volt, aki így a magyar válogatott egyik központi figurájának számított a németországi viadalon.

A négyes kvóta megszerzése volt a legnehezebb, elég, ha ránézünk, hogy az olimpiai bronzérmesnek ez nem jött össze, a tavalyi döntősökből sokaknak ugyancsak nincs. Kiemelném a srácok elképesztő alázatát, és azt, hogy minden egyéni érdeket háttérbe szorítva alárendelt annak, hogy a hat kvóta meg legyen. Hosszú évek kemény munkája volt, megérdemelt éremmel egy nagyon felgyorsult mezőnyben, ahol egy kis hibával döntőbe sem lehetett jutni, nemhogy kvótához.

Ugyancsak elismeréssel adózhatunk Adolf Balázs előtt, akitől reméltük a viadal előtt a párizsi indulási lehetőség bebiztosítását, de itt volt a legnehezebb a helyzet, hiszen csupán öt egyéni kvótát osztottak ki a férfi kenusoknál. Ezt ráadásul még egy 5000 méteres aranyéremmel is sikerült a zárónapon megfejelnie.

„Balázs előtt mindenképpen meg kell emelnünk a kalapunkat. Ez volt az egyik legnehezebb szám, hiszen csak öten kerülhettek ki az ötkarikás versenyre, de ezen a számon már nem is ez a cél, hanem a dobogó az olimpián. Amire most is meglett volna az esély, ha magasabb számú pályán van, vagy ha jobbos széljárás van. Ez persze magyarázkodás, mert annak kell megfelelni, amilyen körülmény van, de azért látva a viszonyokat, sokkal könnyebb helyzetben volt néhány rivális.”

A férfi kenukettőstől is reméltük a kvótát, az ismert előjelekkel (Korisánszky Dávid például főállásban szobafestő volt, és meg is sérült, sőt műteni is kellett a világbajnokság előtt) együtt kifejezetten jónak mondható az a teljesítmény, amit Fekete Ádámmal letettek a vízre, és még a dobogó sem volt messze. A magyar csapat egyik mókamestere, Koris mondta is nevetve a finálé után, hogy jövőre mint főállású sportolóval kell vele számolni, úgyhogy retteghet a világ.

„Ebben a számban is egyértelműen látható, hogy egy másodpercen belül az egész mezőny, ugyanúgy lehettek volna dobogósok is, ahogyan akár ki is eshettek volna a középfutamban. Kiváló teljesítmény ez az ismert körülményekkel, hogy az eredetileg az egységben lévő Hajdu Jonatán betegség miatt esett ki, majd jött Dávid sérülése. Jó előjel ez a szereplés Párizs előtt.”

Ami még kifejezetten biztató lehet, hogy a Bragato Giada, Nagy Bianka női C–2-es páros úgy hozta a saját kvótáit, hogy a felek elmondása szerint az egész évben gyakorlatilag egy jó pályát nem tudtak menni, mert valahogy nem állt össze sehogy sem a versenyzésük. 

„Úgy gondolom, hogy a lányok fejében kell rendet tenni, ahogyan a női kajakosoknál, hogy összeálljon a versenyzés, nem hozták ki, ami bennük volt. A realitás most amúgy szerintem a negyedik hely lett volna, de lehet előre lépni jövőre.”

A női kajakosokat illetően viszont már kevésbé lehet jó az összkép, hiszen a Gazsó Alida Dóra, Csipes Tamara, Rendessy Eszter, Hadvina Dóra négyes kiharcolta ugyan a kvótát (ami igazából a lényeg volt), de nem volt tökéletes az összhang, ami egy döntős hetedik hellyel ért véget, és ez még mindig jobb helyzet volt, mint a fentebb már említett párosnál, ahol Fojt Sára és Pupp Noémi versenyzésénél minden elromlott, ami csak elromolhatott, ehhez képest Csipes Tamara egyéni bronzérme a pozitív eset lehetett.

„Tamara nem ment úgy a döntőben, ahogyan a formája alapján mehetett volna, azzal nyerhetett volna is akár. Meg kell találni azokat a csapathajókat, ahol az egyéni teljesítmények összeállnak, és akkor jók leszünk.”

helyezés	ország	arany	ezüst	bronz	összes érem
1.	Németország	3	5	6	14
2.	Spanyolország	3	5	5	13
3.	Kanada	3	2	2	7
4.	Kína	3	1	3	7
5.	Új-Zéland	3	–	–	3
6.	Magyarország	2	5	3	10
7.	Portugália	2	1	1	4
8.	Dánia	2	1	–	3
9.	Lengyelország	1	5	3	9
10.	Ausztrália	1	3	–	4

(Borítókép: Az ezüstérmes Nádas Bence, Csizmadia Kolos, Kuli István és Tótka Sándor (b-j) a férfi kajak négyesek 500 méteres versenyének eredményhirdetésén az olimpiai kvalifikációs kajak-kenu-világbajnokságon Duisburgban 2023. augusztus 25-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)