Fortuna tárt karokkal várta, Kolonics helyébe képzelte magát

A szakág szüfrazsettjei kitaposták az utat Kiss Ágnes korosztálya számára. Persze utóbbiaknál ma már elképzelhetetlen az a szerencsétlen eset, ami az elődökkel alig több mint tíz éve még világversenyen is megtörtént. Nevezetesen az, hogy A döntős résztvevők közül többen nem tudtak beállni a rajtgépbe, mert az időjárási körülmények váratlan változása megoldhatatlan problémát jelentett számukra.

„Ilyenre ma már biztos nem kerülhet sor, nemzetközi versenyen semmiképp. Olyan színvonalas mezőny jön össze, hogy aki nem képes beállni a rajtgépbe az időjárás miatt – ha csak nem valami teljesen extrém helyzet áll elő, de akkor halasztanak vagy törölnek –, az egészen biztosan nem jut be az A döntőbe. Így nem is lehet rajta vagy rajta keresztül a szakágon nevetni. Mivel fiatal vagyok, nekem már semmit nem kellett megtapasztalnom abból, ami talán tíz éve még a női kenusokat fogadta új szakágként a tradicionális, több évtizedes múlttal, szakmai tapasztalattal rendelkező másik három szakág mellett. Amióta pedig az olimpiai programba is felkerült a női kenu, Tokióban szerepelt először, ugrásszerű a fejlődése, tíz másodpercekkel jobb idők születnek. Ami azelőtt talán a győzelemhez is elég volt, az ma már, valószínű, az A döntős részvételhez sem.”

Kiss Ágnes fiatal ugyan, de a „szakmát” nem ma kezdte, már 16 évesen bemutatkozott a felnőtt válogatottban. A tűzkeresztségen 2021-ben, a koppenhágai vb-n esett át a felnőttek között, és zárt nyolcadik helyen.

„Csak utólag tudtam meg, hogy az indulásom a szakmai vezetés részéről már akkor vita tárgya volt, és lehet, hogy inkább tényleg ki kellett volna hagynom. Bár hátrányommá úgy sem vált, hogy pont a döntőben nyújtottam az év legrosszabb pályáját. De ott voltam 16 évesen, ezt nem vehette el tőlem senki. Sajnos a döntőben aztán valóban messze elmaradtam a maximumtól, valószínűleg ez így együtt már tényleg sok volt.”

Saját értékrendje szerint az sem esett jó neki, és „csalódást” jelentett, hogy 2022-ben a szegedi korosztályos világbajnokságon az ifjúságiak mezőnyében C-1-ben, az olimpiai versenyszámban 200 méteren, illetve 500 méteren is második helyen zárt. Az ötkarikás programban lévő másik számban, C-2 500 méteren azonban klubtársával, Molnár Csepkével csak összejött neki az aranyérem is.

Idén az Európa Játékokon való sikeres szereplést nem követhette hasonlóan jó teljesítmény a világbajnokságon, tekintve, hogy oda el sem utazott.

„Pedig amilyen nehezen indult az évem, arra sem volt semmilyen garanciám, hogy korosztályos mezőnyben ilyen jól alakul majd. Az év elején valahogy semmi nem jött ki jól. Először is végig itthon edzettünk, és a szeles időjárás miatt nagyon sok vízi edzésünk maradt ki. Főként tavasszal van ennek jelentősége, amikor már nagyon kellenének. Az év első felmérőjén, a tájékoztatón nagyon érződött rajtam, hogy nem a tervek szerint alakult addig az edzésprogramunk. Az első ifiválogatóra aztán már utolértem magam valahogy, de ha akkor valaki megmondja előre, hogy ilyen eredményeim lesznek, azonnal aláírom, mert egyáltalán nem hittem benne.”

Eseménydúsnak ígérkezik a 2024-es versenyidény

A korosztályos győzelmek és a krakkói Európa Játékok után azonban az a szakmai döntés született, hogy kihagyja a felnőtt vb-t.

„Valóban túl sok versenyen indultam már, de ez így volt az elmúlt idényekben is. Most viszont az olimpiai évet kellett figyelembe vennünk. A felnőtt vb helyett így inkább már pihentem, hogy időben és kellően feltöltődve kezdjem meg a felkészülést 2024-re. Ami esetemben különösen eseménydúsnak ígérkezik, pedig jellemzően eddig sem unatkoztam...”

Kiss Ágnesre tavasszal érettségi vár, emellett pedig a párizsi olimpiai kvalifikációban is érintett. A kenus szakágakban országonként három kvóta szerezhető, a magyar nők ebből a párossal kettőt gyűjtöttek be idén a vb-n, a további egy helyet 2024 májusában Szegeden, az európai pótkvalifikációs versenyen lehet megszerezni. Kiss Ágnes hazai pályáján.

„Nagyon készülök majd a hazai válogatókra, ahol arról döntenek, hogy ki indulhat ezen a versenyen a függőben lévő egy kvótáért, illetve hogyan álljon össze a párizsi olimpián induló csapat, de reálisan nézve a hazai mezőnyt ezzel velem együtt öt-hat kenus tervezhet. Akár nekem is kijöhet a lépés, aminek nagyon örülnék, és hatalmas lehetőség lenne a pályafutásomban. Ezzel valóra válna az egyik nagy álmom, az olimpiai részvétel. De még nagyon fiatal vagyok a felnőttek mezőnyében, sokat kell fejlődnöm, mentálisan mindenképpen, de fizikailag és technikailag is.”

Nagy hatással volt rá Kolonics György karrierje

A szegedi kenus – aki két éve a volt válogatott Fürdök Gábornál edz – nem árul zsákbamacskát, ő bizony izgulós típus, amin próbál ugyan változtatni, dolgozni, de ez az ő esetében igazából a rutinnal jöhet majd meg.

„És egy hazai válogatón képes vagyok még jobban is izgulni, mint a nemzetközi versenyen, mert utóbbival úgy vagyok, hogy az már csupán az »ajándék«, így ott felszabadultabb lehetek. Koromból kiindulva én nem is feltétlen Párizsra, sokkal inkább a következő olimpiára, Los Angelesre gondolhatok nagyobb valószínűséggel. Hogy ott aztán megvalósítsam a még nagyobb álmomat, és ne üres kézzel térjek haza, hanem hozzak is valamit. Leginkább egy aranyérmet, ugyanis szeretnék olimpiai bajnok lenni...”

A sportágban mind a mai napig meghatározó szerepet tölt be a 2008-as pekingi olimpiai felkészülés hajrájában, tragikus körülmények között, 36 éves korában elhunyt Kolonics György. A kétszeres olimpiai bajnok kenus emlékét több rendezvény és program ápolja. A legendát utódai körében nagy tisztelet övezi, függetlenül attól, hogy személyesen ismerték-e vagy sem. Kiss Ágnes a Kolonicsról szóló könyvet olvasta, és hatással voltak rá az abban leírtak.

„Nagyon tetszett a könyv, ahogyan megismerhettem belőle az életét és a sportpályafutását. Miután ez az én sportágam, sőt, szakágam is, könnyen bele tudtam képzelni magam a helyébe. Kár, hogy ilyen fiatalon hunyt el, és nem találkozhattam vele.”

A szegedi kenus lány 18 évesen nem ok nélkül mer nagyot álmodni, bár elmondása szerint mindig a kis célok vitték őt előre. Megérkezése a sportágba, a szakágba nagyon simán ment, odáig azonban már sokkal hosszabb, rögösebb és munkával terhesebb út vezetett, hogy mindez eredménnyel is párosuljon.

A 2011-es esztendő komoly mérföldkő volt a magyar kajak-kenu életében: Szegeden rendezték nagy sikerrel az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, amelyen a házigazda magyarok hat arany-, egy ezüst- és három bronzéremmel az éremtábla második helyén végeztek, a két ezüsttel többet gyűjtött németek mögött. A történteket, több ezer ember társaságában, a helyszínen élte meg az akkor hatéves Kiss Ágnes, akinek családját Fortuna vezérelte a Maty-érre, és várta ott tárt karokkal.

Hosszú volt az út a túrakenutól az igaziig

„Azóta is a családi sztorik része, hogy a jegyet valami játékon nyerték a szüleim, majd ott kint a helyszínen a belépőnk is sorsoláson vett részt, amivel meg telefont nyertünk. Én még nagyon fiatal voltam, leginkább a hangulat, a fantasztikus szurkolás fogott meg a Maty-éren, és nem az, hogy Kovács Katalin és Janics Natasa adta át nekünk a nyereményünket. Ezt már apu és anyu teszi mindig hozzá.”

Ez az élmény még nem vitte le a fiatal Kiss Ágikát a vízitelepre, és követelt magának azonnal hajót és lapátot, de tudat alatt alaposan elraktározta. Két évvel később aztán, amikor második osztályos általános iskolásként a Tisza parti telepre talált, mert a barátnői már kenuztak, már fokozatosan utat tört benne. A fiatal szakág tíz évvel ezelőtt döntően még azokból a kajakosokból merített magának forrást, akik nem voltak elég sikeresek és eredményesek, így kipróbálták magukat máshol. Így már akkor biztos volt, hogy ha olyan versenyzők érnek el a felnőttek közé, akik az alapokat is kenusként kapták meg, azok új dimenziót nyithatnak a női kenunak.

„Az osztályból 15-20 gyerek is lejárt még akkor a telepre, mostanra ebből hárman maradtunk meg. Miután a kenut mutatták meg nekünk, nem volt választási lehetőségünk, hogy akkor kajak vagy kenu lesz a hajónk. Persze ez akkor még túrakenut jelentett, amiben ülnünk kellett, és mivel nem voltam túl ügyes, másokkal ellentétben én elég sokáig ebben a hajóban maradtam. Voltak olyan kortársaim, akik rögtön, de legalábbis kis átmenettel tudtak igazi, térdelős kenuba menni, hát én nem tartoztam közéjük. Viszont nagyon vágytam rá. Nem vette el a kedvemet, inkább megkétszerezte az elszántságomat, megtanultam várni, és azt, hogy van, ami még több gyakorlást igényel tőlem. Annál nagyobb örömömre szolgált, amikor végül csak sikerült nekem is átkerülnöm az ülősből az igaziba, ott pedig oldalt kellett választanom. Így már teljesen olyan voltam, mint egy igazi kenus.”

Kiss Ágnes négyéves kenus tapasztalattal a háta mögött párosban a diákolimpián olyan mezőnyben lett második, amelyben a lányok még a fiúkkal együtt versenyeztek.

„Gyerekként talán a lányok még erősebbek is, aztán a fiúk kölyökben meglépnek, serdülőként pedig semmi esélyünk ellenük. Mi még fiatalként azért gyakran versenyeztünk együtt fiúkkal, ma már erre nincs szükség, mert korosztályos viadalokon is elég komplett a kenus lányok mezőnye.”

Engem az tesz elégedetté, ha a maximumot hozom ki magamból

Kiss Ágnes családjában senki nem sportolt versenyszerűen, szülei sem erőltették, hogy ezt az utat járja, azt viszont szerették volna, ha rendszeresen, szervezett keretek között mozog, és a sportolás az élete részévé válik. Lányukat gyakran elkísérik a versenyekre, ott drukkolnak neki, és ahogy Ágnes a kenuban, a szülők a szurkolásban szereztek már rutint az évek során.

„Régen nem szerettem, ha eljöttek a versenyeimre, mert mindig megkerestek, odajöttek hozzám, és ezzel csak megzavartak. De mostanra már minden rendben, az évek alatt valahogy kialakult ez is.”

A szegediek reménysége amúgy „rendes kislánynak” tartja magát. Úgy a szüleit, mint tanárait vagy éppen edzőit tekintve. Szülei például bármire megkérhetik, szívesen megcsinálja. „Maximum nem fér bele az időmbe” – talált mentőövet Kiss Ágnes, akitől azt is elvárják, hogy jó tanuló legyen, az iskolában jól teljesítsen, de ezzel szintén nyitott kapukat döngetnek nála.

„Az órákra készülök, a leckéket megírom, és egyelőre még olyan sokszor a suliból sem voltam elkérve a kenu miatt. Edzésen soha nem nyafogtam, hogy ezt vagy azt már ne. Engem az tesz elégedetté, ha a maximumot hozom ki magamból. Amúgy pedig bármit csinálunk edzésen, minden tetszik. A legtöbbször persze ott vagyunk a természetben, a mozgás meg sokrétű, hiszen a vízi edzéseket futás és egyéb feladatok egészítik ki a parton. Teremben megy az ergométer, a kondizás, és a közösség is nagyon jó. Persze a kedvencem az, amikor hajóval megyünk a vízre és lapátolhatunk.”

Elmondása szerint osztálytársai visszahúzódónak találhatják, leginkább azért, mert a közösségi programokon idő hiányában nem igazán tud részt venni: suliba edzésről megy, és tanulás után újabb tréning vár rá. Érettségi után ősztől egyetemen készül folytatni a tanulmányait, a szakirányt még nem véglegesítette, de az nem feltétlen lesz kapcsolatos a sporttal. Még akkor sem, ha a közeljövő illetően elsősorban élsportolóként tekint magára, hogy megvalósítsa álmait.

„Biztos lesznek benne nehéz időszakok, akár nehéz évek is, de amíg van kitartásom, és látom a célt magam előtt, addig mindenképpen szeretnék kenuzni. Most úgy érzem, hogy ha el is érem a célomat, és erővel bírom, akár tovább is tudok menni. Persze ettől megtörténhet az is, hogy ha egyszer tényleg elérek odáig, akkor máshogy gondolok majd erre az egészre, és akkor jöhet az újratervezés.”

A jövő bajnokai – lehetnek, de eredményességük már most figyelmet érdemel

Biológiai csoda az új Egerszegi, a magyar úszósport legnagyobb ígérete – Jackl Vivien

Még az apukája kísérgeti a 17 éves világ- és Európa-bajnokot – Hajdú Kata (vízilabda)

Edzője, klubtársa a világ legjobbja, talán egyszer ő is az lesz – Sárkány Zalán (úszás)

A magyar legenda gyermekei a garázsban találkoztak sportörökségükkel – Kropkó Márta és Kropkó Márton (triatlon) 

Kézisnek indult, de vívóként vár kivételes karrier a magyar reménységre – Pelle Domonkos

(Borítókép: Kiss Ágnes a kajak-kenu világbajnokság női kenu egyesek 500 méteres versenyének középdöntőjében a koppenhágai Bagsvaerd-tavi versenypályán 2021. szeptember 17-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)