És most hol van a Jobbik?

„Most hol van a Jobbik? Milyen Jobbikról beszélsz, szerinted, ha tényleg a csapat mögött állnának, akkor a csőd szélén lenne a klub?” – kérdezett vissza egy szurkoló a Hunnia KSK hazai meccsén, nem is kicsit ingerülten, amikor elárultuk, újságírók vagyunk. A nyáron alakult NB I.-es női kézilabdacsapat létezésére akkor csodálkoztak rá sokan, amikor szeptember közepén a Népszabadság arról cikkezett, hogy az egyik tulajdonos párttagsága, a név, a piros és fekete színű mezek miatt jobbikos klubról, pártkötődésről van szó.

Az írás nagy érdeklődést, sok médiamegjelenést hozott a Hunniának, a történet azonban évekkel korábban kezdődött - derült ki abból beszélgetésből, amelyet a vezetőkkel folytattunk a Hódmezővásárhely elleni meccs előtti órákban. A klubot működtető cég egyik tulajdonosát, a hét évig a Ferencváros futballcsapatánál dolgozó Tömör-Tones Zsoltot 2006-ban kereste meg az Óbudai Goldberger új vezetése, hogy segítsen be menedzserként az akkor másodosztályú kézicsapat működtetésébe. Az 1927-ben zsidó textilgyárosok alapította Goldberger kézilabdásai a 60-as években még MNK-győzelmet arattak, 1977 óta azonban már nem játszottak az élvonalban. Az új klubelnök, a fiatal ügyvéd, dr. Ujj Péter (a Munkáspárt tagja, 2004-ben EP-képviselőjelöltje is volt) vezetésével már az első szezonban sikerült a feljutás az óbudaiaknak. Merész terveket szövögettek, ezért nagy nevet, a korábbi világklasszis kézilabdázót, Kovács Pétert szerződtették edzőnek, a szezon végén a Goli mégis kiesett az NB I.-ből.

„A kiesésnek több oka volt, a legfőbb talán az, hogy alig egy hónappal a rajt előtt állt össze a keret – idézte fel a két évvel ezelőtt történteket Tömör-Tones. – Biztosan az sem segített, hogy Kovács Péter két hónap után kedvező külföldi ajánlatot kapott és távozott. A csapat sérülésekkel küszködött, miután a játékosok nem bírták a terhelést. Nyolcan voltak tartósan sérültek, közülük hárman a legsúlyosabbak közé tartozó térdszalag-szakadással.”

A kudarcos 2007/08-as szezon végére az is kiderült, hogy az új, fideszes polgármester vezette Óbuda nem tudja támogatni a klubot és Ujj Péter sem kívánja tovább finanszírozni a csapatot. Az egykor maga is Fradi-drukker Tömör-Tones ekkor kereste meg a lelátóról ismert Miltényi Zoltánt, szálljon be a csapat működtetésébe.

„Számomra ez tisztán üzlet. Én futballszurkoló voltam, vagyok, kézilabdameccsen korábban alig jártam, legfeljebb a tévében láttam. Nem szerelemből vágtam bele ebbe, hanem egy jól felépített, jól működő és sikeres sportvállalkozás a célom” – vallja Miltényi, aki 13 éve vezeti rendezvény- és kiállításszervező cégét. Társa viszont inkább érzelmi okokból vállalkozott a kalandra. "Én a Ferencvárosban azért kaptam a kézilabda hangulatából is. Amikor tavasszal elődöntőt játszhattunk a Magyar Kupában, az leírhatatlan érzés volt."

Melléjük társult névadó szponzorként a XI. kerületi önkormányzat klubja, az Újbuda TC és a klub elköltözött Óbudáról, a Sportmaxban játszotta meccseit. Az Újbuda azonban csak a nevére vette az addigi Goldbergert, a klubnak nem lett része a kézilabdacsapat. A városrész imidzsépítését is szolgáló, Molnár Gyula MSZP-s polgármester vezette egyesület a 30-40 milliós másodosztályú költségvetés felét állta a 2008/09-es szezonban. A másik ötven százalékot a vállalkozásai hasznából áldozó Miltényi-Tömör páros adta. Az együttműködés sikeres volt, hiszen a Magyar Kupa négyes döntője mellett az élvonalbeli szereplést is kiharcolta a klub. Mégis szétváltak az útjaik.

"Amikor feljutottunk, az NB I.-hez gazdasági társaságot kellett alapítani, amely működteti a csapatot. Az Újbuda pedig ekkor elkezdett úgy viselkedni, mintha tulajdonos lenne - mondta a nyáron történtekről Tömör-Tones. - Valóban ők adták a költségek felét, de nekünk annyi pénzünk és energiánk volt már ebben a történetben, hogy nem akartuk azt mondani, jó, legyen kizárólag az övék."

Az Újbuda TC egyedül akarta megalakítani a társaságot, Miltényiék azonban valamilyen biztosítékot akartak, hogy valamilyen formában részt vehetnek a működtetésben. Folytak a tárgyalások, majd egyszercsak száznyolcvan fokos fordulatot vett a történet.

"Úgy képzeld el, hogy pénteken még együtt építettük a csapatot, néztük a kiszemelt játékosokat, hétfőn pedig jött az ultimátum: vagy övék a cég, vagy nincs támogatás."

Miltényi és Tömör ekkor úgy döntött, ketten is továbbcsinálják, már csak azért a hatvan-hetven felnőtt, ifi és serdülő kézis miatt is, akiket nem akartak cserben hagyni. A Hunnia Kézilabda Sport Kft. tulajdonosai 45-45 százalékban ők lettek, tíz százalék az indulási jogot birtokló Goldbergeré, amelynek január óta Miltényi az elnöke. Két hetük maradt a nevezés benyújtásáig, miközben az első csapat játékosainak nagy része vagy az Újbudához ment, vagy máshová. Akárcsak az edző, a kapusedző és a technikai igazgató, ráadásul terem sem volt, ahol készüljenek.

"Ebben a két hétben mindent teljesítettünk az induláshoz: kft.-t alapítottunk, beszereztük a szükséges igazolásokat és elkezdtük építeni a csapatot. Az Újbudával közös elképzelésekhez képest kicsit vissza kellett lépnünk, hiszen korábban nyolcvanmilliós költségvetést, kifejezetten ütőképes csapatot terveztünk. Most a legfőbb célunk a bentmaradás mellett az, hogy stabil utánpótlásbázist alakítsunk ki Budapesten, mert ebből nagy hiány van a fővárosban. Már most is négy általános iskolával állunk kapcsolatban, azt akarjuk, hogy minél több gyerek kézilabdázzon nálunk már a legkisebbektől."

Ebben az időszakban találták ki a csapat új nevét és imidzsét is, amely határozottan a nemzeti érzelmű szurkolókat akarja megszólítani. Miltényi azt mondja, üzleti alapon, marketingszempontból hozták meg ezt a döntést. Az elkötelezett szurkolók - ez a futballra Magyarországon mindenképp igaz - nagy része ugyanis jobboldali, radikális jobboldali nézeteket vall és a Hunnia ezeket a nézőket akarja megszólítani. "Nyilván nem zavar, hogy én is ezt a világnézetet vallom" - tette hozzá egy visszafogott mosollyal Tömör-Tones, amikor közbevetettük, hogy számára valószínűleg nem okoz gondot vállalni ezt az irányvonalat.

A nehézségek azonban nem értek véget. Előbb az utánpótlás-csapatoknak alig találtak edzéslehetőséget, majd a Körcsarnokból kellett költözniük, ahol az első csapat edzett és amelyet be is jelentettek a szövetség felé hazai pályaként. Ráadásul egy hónapig bizonytalan volt, hogy a szövetség elfogadja-e Hunnia nevezését. Eközben játékosokat és stábot kellett összehozni. Otthonra a Vasas Fáy utcai csarnokában leltek, ahol így a piros-kék csapat kiesése ellenére is lesz élvonalbeli kézilabda.

Az edző a Vasas korábbi sikeres játékosa, a 75-szörös válogatott Varga Márta lett, akinek ez az első munkája élvonalbeli edzőként. Úgy ajánlották nekik a Vasas addigi utánpótlásedzőjét, akit több játékosa is követett, mert vele szerettek volna továbbdolgozni. A technikai vezetőnek is angyalföldi múltja van: Anatolij Gricajuk évekig volt a piros-kékek futballistája. Ő hozta játékosügynökként a Hunniához az ukrán kéziseket és jó kapcsolat alakult ki vele, ezért Miltényiék megkérték, dolgozzon nekik. A játékoskeret pedig a goldbergeres-újbudás magból, a Vasasból érkezettekből, a három ukrán légiósból és néhány más igazolásból állt össze, igaz, csak szeptember közepére. A legismertebb név talán talán az egykori Fradi-játékos, Barna Éva, Németh Nedda pedig kétszeres bajnokként és kupagyőztesként érkezett Győrből.

A felkészülés jól sikerült, a csapatokat edzőtáborba tudták vinni és megrendezték a Hunnia-kupát is. Eközben keresték a támogatókat, majd szeptember elején, az Alcoa elleni hazai vereséggel megkezdődött a szezon. Egy újabb vereség következett a megerősödött Vác otthonában, aztán az első győzelem, a Kiskunhalas ellen. Az ünneplés azonban nem tartott sokáig, mert két nappal később megjelent a Népszabadság már említett cikke.

"Az volt a nagy problémám, hogy az újságírót egyáltalán nem érdekelte a csapat és a kézilabda - kezdte kifogásait az akkor nyilatkozó Miltényi. - Minden második mondatában a Jobbikra kérdezett rá, ha megkértem, hogy beszéljünk egy kicsit a sportról, hamarosan visszakanyarodott a politikára."

Az írás a külsőségek (a szerző szerint a piros-fehér és a fekete mezszínek az árpádsávval, illetve a Magyar Gárdával hozhatóak összefüggésbe, valamint a klub címerében rovásírással szerepel a Jobbik szlogenjével megegyező Új erő mottó) mellett kiemelte, hogy Tömör-Tones a Jobbik sportkabinetjének a vezetője.

"Á, értem, szóval te is csak ezért jöttél - nevet fel kicsit kínjában a társtulajdonos, amikor rákérdezünk politikai szerepvállalására. - Igen, a Jobbik tagja vagyok és büszke vagyok, hogy a pozícióm betöltésére személyesen Vona Gábor kért fel. Aki természetesen volt már meccsünkön, amit fel is róttak nekünk. De, felteszem, magánemberként volt itt, nem pártelnökként, hiszen nem volt semmilyen Jobbik-rendezvény."

Tömör-Tones kihangsúlyozta, szét tudja választani szerepeit. Amikor a kézilabdacsapattal foglalkozik, nem a Jobbik körül forognak a gondolatai, állítja. "A sportolóknak sportolniuk kell és mindenki biztos lehet benne, hogy nem fogunk a meccsek szünetében gárdaavatást tartani."

A cikk és a többi sajtómegjelenés elvileg reklámot is jelenthetett volna a Hunniának, azonban azóta kiderült, komoly gondokat okozott a hirtelen jött nagy nyilvánosság.

"Jelenleg nem biztosított a jövő teljes mértékben - ismerte el a nehézségeket az ügyvezetőként is működő Miltényi. - A sajtóban megjelentek hatására a legnagyobb támogatónk visszalépett, azt mondta, nem akarja, hogy a nevét egy megbélyegzett szervezettel kapcsolják össze. Perelhetnénk is, de mi inkább reménykedünk, hogy változhat még a helyzet. Kisebb támogatók már jelentkeztek, hogy segítenének, de jelenleg egy havi fizetéssel csúszunk a játékosok felé."

Amikor a történet végére értünk, a játékosok melegíteni kezdtek, az aláfestő zene azonban a máshol is megszokott hangos techno volt, nem valamelyik nemzeti érzelmű rockegyüttes slágere. A nézők is gyülekeztek a bajnokira, az érkezők között ott volt Sinka László, a kézilabda-szövetség elnöke is.

"Kézilabda van, ezért jövünk, de jönnek a régi vasasos vezetők, edzők is, mert meccset akarnak látni - mondta a mindig készséges sportvezető a látogatás céljáról. Nem ellenőrizni érkeztek, hiszen a Népszabadság-cikk után már egyeztetett a Hunnia vezetőivel. Akkor pontról-pontra végigvették, a klub megfelel-e a szövetség politikát kizáró rendelkezéseinek és mindent rendben találtak. - Mi örülünk, ha egy klub alakul és nem megszűnik. Örülünk annak, hogy gyerekeknek akarnak lehetőséget adni kézilabdázni."

A lelátókon most mégis jóval kevesebben voltak, mint az első hazai mérkőzésen, amikor ötszázan szurkoltak a Fáy utcában. A meccs elején egy magányosan álló fiatalemberrel kezdtünk beszélgetni, akiről gyorsan kiderül, hivatalból van itt, a barátnője a csapatban játszik.

"Hogyne viselte meg volna őket az a cikk. Nekik semmi közük a politikához, azért vannak itt, hogy kézilabdázzanak. Az tudott volt, hogy az egyik tulajdonos a Jobbik tagja, de ez nem volt téma. A vezetők beszélgettek velük a cikk után és egy hétig sokat volt szó erről. Aztán azzal a Dunaújvárossal találkoztak, amelybe éppen visszatértek Radulovicsék és a meccsen látszott, hogy nincs minden rendben. Nagyon kikaptak."

Aztán az apró, de annál lelkesebb B-középhez keveredtünk, ahonnan az első drukker majdnem elhajtott minket. Aztán mégis szóba állt velünk és elmondja, egy barátja hívta szurkolni. Ő ezért jött, ha a BKV Előréhez csábítja valaki, oda ment volna. Többeken rovásírásos, ősmagyar harcost ábrázoló póló, előttük pedig a Hunnia Harcosai transzparens, Nagy-Magyarország sziluettel. Mindössze ennyi idézte a radikális jobboldalt. Lehettek vagy 10-15-en, ebből négyen-öten énekeltek, kizárólag a Hunniát buzdították, egyetlen szitokszó sem hangzott el.

Voltak, akik apró gyerekeket hoztak ki, az egyik apuka elmeséli, hogy ő masszőr Újpesten, a barátja, aki Szandika keresztapja, pedig fradista. Nekik vonzó, hogy a Hunnia nemzeti érzelmű csapatként határozza meg magát és mivel a közelben laknak, annak ellenére kijönnek, hogy korábban kevés kézilabdameccsen jártak. A vezérdrukkerről kiderült, ő Szilvási Péter, aki a Hunnia sajtóügyeit is intézi. Ő is Fradi-drukker eredetileg és a tulajdonosok kérték a segítségét.

A Hunnia a pályán végig küzdött, a sok technikai hiba és a kapusbravúrok hiánya miatt három góllal kikapott a Vásárhelytől. A csapatukat féltő szurkolók transzparense sem segíthetett, hiába üzentek: "Amíg nem adod fel, legyőzhetetlen vagy!"