Most kell megmutatni, tényezők vagyunk

A magyar férfi kézilabda-válogatott egy hét alatt maga mögé állította az egész országot, most már sokan számolgatják, mire lehet elég a spanyolok elleni döntetlen, illetve a címvédő és mindent megnyerő franciák legyőzése.

Tény, egy újabb győzelemmel és öt ponttal az alapvető célkitűzés teljesülne, egész biztosan bent lehetnénk a legjobb nyolcban, és mivel még két meccs hátra van, páratlan teljesítmény lenne.

Mocsai Lajos kapitány higgadtan csak annyit mondott, hogy először is nyugtatót szeretne a torna legfigyelemfelkeltőbb sikere után - 26-23 a franciák ellen -, hogy tudjon aludni, mert az adrenalin nem hagyja. (Volt játékos, aki csak reggel hatkor tudott elaludni, annyiszor átgondolta, mi történt a meccsen.)

A középdöntőben Izland az első ellenfél, a két legutóbbi meccsünk nem sikerült jól, négy éve nyolc góllal (36-28), a tavalyi vb-n hattal (32-26) vertek bennünket. Pedig az olimpiai ezüstérmes generáció már kifutóban és nem ereje teljében van, ezért itt lehetne az alkalom, hogy a felfelé ívelő pályán lévő magyar csapat megmutassa, nem mumusról van szó, még ha az északiak rohanása nem is feltétlenül fekszik nekünk.

Az izlandi kapusok ezúttal sem teljesítettek jól, éppen csak 20 százalék felett vannak. Ha a gyenge pontjaikat kihasználjuk, biztosan sok gólt dobhatunk, nagyon figyelni kell viszont arra, hogy a lövőik egy olyan masszív fallal találkozzanak, mint a franciák. Fokozottan igaz a mondás, egy nagy tornán úgy lehet jól szerepelni, ha a védelmünk rendben van, mert egy nagy tornán a védekezéssel lehet érmet szerezni.

Az izlandi lövők, Petersson (Füchse Berlin), Palmarsson (Kiel) valamint Gunnarsson (Löwen) kikapcsolása az első számú feladat, ütközni kell velük, semmiképp sem szabad, hogy lendületet vegyenek. A szélső, Sigurdsson szintén jól teljesít az egész tornán - kiválóan dobja a heteseket is -, nem véletlenül a harmadik a góllövőlistán. Talán ez is érzékelteti, miért gondolja úgy Mocsai, hogy a legszilajabb északi csapatról van szó.

A magyar válogatottlegnagyobb ellenfele a fáradtság, a védekezés viszont igazi csapatmunka, ebben pedig a legerősebbek vagyunk.

A válogatott tagjai előszeretettel beszéltek egy küszöbről, amit sem a 2007-es vb-n, sem a 2008-as Eb-n nem sikerült átlépni. Bravúrjaik akkor is voltak, de a kiegyensúlyozottság hiányzott. Szívvel, elszántsággal, kitartással viszont sok mindent lehet pótolni.

Ha a torna hátralévő szakaszában kiegyensúlyozottan teljesít a válogatott, akkor éremért játszhat. Vagyis: a 2004-es olimpia negyedik helye után hirtelen visszatérhetne a világ közvetlen elitjébe. Erre kevesen gondolhattunk, még ha Mocsai mester illetve Vetési elnök titkon ezt remélhette is.