Laurencz pár meccsről lemaradt miattam

Veszprémben bejött a spanyol stílus, az öltözői hangulat remek, a pályán az edző szabad kezet ad, a Final Four elérhető, igazolni már nem kell - Nagy László kézilabdázó minimum öt évre tervez a szerinte tartósan európai topklubbá tehető MKB Veszprém csapatával.

„Baromi jól sikerült az őszi szezonunk, kimondottan a BL-re gondolok. Nagyon akartunk, rengeteget edzettünk, precízen dolgoztunk, mert kevés időnk volt megszokni azt a szinte új stílust, amit Ortega mester hozott Veszprémbe. Hellyel-közzel sikerült, remélem, a világbajnokság nem akasztja meg a fejlődésünket. A spanyol stílus bevezetésének volt kockázata, de rácáfoltunk a kétségekre, alakulóban van az a játék, amivel tavasszal eljuthatunk a BL Final Fourba” - értékelt Nagy a DigiSport műsorában.

A veszprémi közösség működéséről, az edző és a vezéregyéniségek kapcsolatáról azt mondta: „Nagyon jó a közösség, a régiek nem tapasztaltak még ilyen jó öltözői hangulatot Veszprémben. Normális, sokszor baráti viszony van a kézilabdázók között, ami meglátszik a csapat játékán is. A receptünk: Ortega edző állítja össze meccsek előtt a taktikai variációkat, de a pályán már szabad kezet ad minden játékosának.”

„A kedvenc meccseim ősszel? Egyértelműen a két nem várt, kiküzdött siker a Madrid, illetve a Kiel ellen. Ezek plusz hitet adtak nekem és a csapatnak is. Továbbra is igénybe veszem egyébként spanyol pszichológusom fontos mentális segítségét, telefonos kapcsolatban vagyunk. Ez számomra megnyugvást adó érzés” - mondta a válogatott kézilabdázó.

„A csoportelsőséghez minimum három pontot kellene a három hátralévő BL-meccsünkön szerezni. Ha Kielben pariban leszünk, talán már az utolsó fordulóban kisebb tét mellett játszhatunk majd az Atléticóval itthon. Hogy kell-e még erősíteni a játékoskeretünket? Szerintem megvagyunk, minden posztra két szenzációs kézilabdázónk van, az összeérést kell tovább csiszolnunk ” - jelezte a játékos.

Szó esett Nagy hazatéréséről, a klubválasztásról is: „Nem szorgalmaztam a hazakerülésem előtt, hogy először a Szegeddel tárgyaljunk. Szerencsére több kérőm is volt, amikor kiderült, hogy eljövök Barcelonából: német és francia klubok mellett itthonról a Szeged és a Veszprém érdeklődött. A feleségemmel pro és kontra megvizsgáltuk az ajánlatokat, a lehetőségeket, és amikor már Magyarország körvonalazódott, akkor a Veszprém mellett az ottani változás, a spanyol vonal érkezése döntött. Úgy éreztem, ennek az új csapatnak esélye lehet a BL Final Fourba kerülésre. A klubválasztásom abszolút mértékben sportszakmai megfontolásból született: nagyon bízom abban, hogy a Veszprém hosszú távon is Európa egyik állandó topklubjává válik. Ilyen csapatból most 6-7 van a kontinensen. Nem vagyok ugrálós fajta, öt évre tervezek a csapatnál.”

„Jól érzem magam itthon, sikeres volt a beilleszkedésem, nem ütköztem nagy nehézségekbe, és óriási élmény ismét a szülők, a család és a barátok közelében élni. A veszprémi szurkolói légkör pedig a meccseken, sőt az edzéseken is felemelő. Ingázom Veszprém és Budapest között a kislányom spanyol nyelvű iskolája miatt” - tette hozzá az átlövő.

Nagy csapata ősszel egyedül Szegeden kapott ki, ahol anyaegyesülete szurkolói is megtalálták egy „szíven szúrt város” feliratú drapériával: „Nem ugrottam ki a bőrömből örömömben attól, amit a szegedi szurkolóktól kaptam, de azért valamennyire készültem a barátságtalan fogadtatásra, idézőjelben normálisnak is tartom, hogy a szegedi drukkerek így álltak hozzám, még ha túl is lőttek a célon. Elmúlt, spongyát rá.”

A kézilabdázó válaszolt a válogatottság lemondása miatt őt ért kritikákra, a korábbi kapitány Laurencz László bojkottjára. „Hallottam Laci bácsi nyilatkozatát, ezek szerint jó néhány férfi kézilabda mérkőzésről lemaradt a hazatérésem miatt, mert azt ígérte, nem nézi a csapatot miattam. Ez van, igazából nem befolyásolnak ezek a külső körülmények, mindig azt tartottam fontosnak, hogy magamnak állítsak mércét és a családom számára biztosítsam a legjobb lehetőségeket. Úgy érzem, az olimpián tettem a dolgomat a csapatért, megpróbáltam maximálisan a válogatott segítségére lenni.”

A válogatott januári, spanyolországi vb-esélyeiről így vélekedett: „A londoni olimpia negyedik helyével magasra tettük a mércét. Minimális célunk a továbbjutás a csoportból, az én filozófiám mindig is a türelmes, lépésről-lépésre építkezés volt. Mocsai Lajos biztosan nagyon felkészíti majd a társaságot, a játékosoknak pedig a mentális többletet kell hozzáadniuk.”