Élet-halál meccs következik

A magyar férfi kézilabda-válogatott a kötelezőket hozva (Egyiptom, Ausztrália, Algéria), bravúr nélkül jutott el az egyenes kieséses szakaszba a világbajnokságon. Az esélyesebb spanyoloktól és horvátoktól is kikapott. Előbbin ötven percig meccsben volt, utóbbin már a félidőben nagy volt a hátrány.

Most már hibázásra nincs lehetőség: fél tíztől Lengyelország az ellenfél. A legutóbbi vb-ről kellemes emléket őrzünk róluk, a hetedik helyért legyőztük őket 31-28-ra, ezzel biztosítottuk az olimpia selejtezőben a helyünket.

2007-ben Lengyelország vb-döntőt játszott, 2009-ben bronzot nyert, a 2010-es Európa-bajnokságon jó hajrával még a négyben volt a csapat, a lejtmenet utána szembetűnő, mert az olimpiára már nem tudtak kijutni, kikaptak ugyanis a szerbektől, akiket pedig éppen Mocsai Lajos csapata ütött el a legjobb négy közé jutástól Londonban.

Új kapitány jött azonban – Bogdan Wentát Michael Biegner váltotta -, a szerbeket az utolsó előtti csoportmeccsen verték is az idei vb-n, ami jelzi, jobb ez a csapat, mint egy éve.

Drámai csatában lőtték amúgy az utolsó gólt, az utolsó pillanatban, Orzechoswki bombájára már nem jöhetett szerb válasz.

A meccsről sokat elárul, hogy a két kapus volt a főszereplő (25-24-re nyertek a lengyelek), és ahogy Mocsai Lajos is előre jelezte, klassziskapusa (Szmal) van az ellenfélnek.

Szmal már 34 éves, és amikor még a Bundesligában játszott, a mostani kapitány vezette Veszprém megtalálta a gyenge pontjait, hiszen a lábaihoz érkező lövésekből egyet sem fogott meg az első tíz percben. Utána sem kapta el a fonalat, 34 gólt kapott.

A gyenge pontok most is adottak. A lengyel válogatott felgyorsult a régi nagyok (Tkaczyk, Juraszik) kihagyásával, de messze nem olyan erős, mint négy éve, és messze nem olyan erős, mint a spanyolok vagy horvátok. Lijewski és Rosinski sérülése miatt hiányzik, ez is közrejátszik, hogy nem olyan erősek.

Bizakodhatunk tehát, a fogadóirodák is általában 1,8-as odsszal adják a magyarokat, vagyis nem tévesztette meg őket, hogy a harmadik helyen jutottunk tovább, mert az ellenfél csoportja kétségkívül a legkiegyensúlyozottabb volt, de csak azért, mert nem volt benne komoly sztárcsapat.

Császár Gábor betegsége után vállalhatja a játékot, és ha csak három gólt összehoz, emellett improvizatív megoldásai lesznek, nagy értéke lehet a csapatnak. A két válogatott nagyon hasonló mutatókkal érkezik, a szélről, a hatosról, hetesből alig van különbség. Mivel azonban nekünk az ausztrálok elleni edzőmeccs is benne van a statisztikában, nem érdemes ebből kiindulni.

A korábbi nagy kézisek (Fazekas Nándor, Kovács Péter) általában 50-50 százalék esélyt adnak, de mivel az utóbbi négy meccsen két győzelem mellett két döntetlen volt a mérlegünk, lehet, csak udvariasság, valamint a nagy téttel járó kiszámíthatatlanság mondatja velük, hogy egálban van a két csapat.

Hiányposztjaink ellenére – Harsányinak nincs cseréje, a jobbkezes átlövő még nem ragadta magával társait - egy árnyalattal mintha jobbak lennénk. Hétfőn késő este kiderül, így van-e.