A lelassított, beszorított Kiel legyőzhető

2014.05.31. 09:35
A veszprémi szerb Momir Ilics és Nagy László is már kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, de nem a Veszprémmel. A harmadikat a magyar bajnokkal érhetik el, amelyik BL-döntőt már játszott, de veszített. A négyes döntőbe azonban most jutott először.

Az MKB-MVM Veszprém ugyan először jutott be a kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, míg a német Kiel legutóbb két éve nyerte meg ezt a sorozatot, sokat elárul az esélyekről, hogy a magyar bajnok sikerére fizetnek kevesebbet. Dupla pénz a veszprémi győzelem, a Kielé 2,2-szeres.

Pedig a Kiel kvázi hazai pályán, de legalábbis Németországban játszik, a fogadóirodák hajszállal mégis jobban hisznek a magyarok győzelmében.

Nem alaptalanul teszik, talán a legfontosabb érv: a tavalyi Kielből távozott a két francia olimpiai bajnok: Narcisse és Omeyer, Ilics épp a Veszprémhez szegődött, míg a svéd Ahlm abbahagyta. Az érkezők pedig nem olyan jók, mint az elődök voltak. És a tavalyi Kiel is érezhető bírói nyomással verte a Veszprémet kétszer egy góllal.

Mi történt tavaly?

A Veszprém klasszis jobbkezes átlövő nélkül, az iráni Dzsamalival és a bosnyák Terziccsel próbált meccset nyerni Kielben, ők ketten hat gólt lőttek, és hat góllal vezettek is, amikor a macedón bírók elkezdték felhozni a Kielt, és ezt a rutintalanabb Veszprém hagyta is, mert a fontos pillanatokban rossz döntéseket hozott. A 47. percben 24-18 volt ide, a végén 32-31 oda.

A visszavágón 28-29 lett - ekkor a jobbkezes átlövők egyet lőttek -, Nagy hangulatát jól érzékeltette a megjegyezése a Twitteren: botrány EHF. 22-20-as magyar vezetés után a 47. perctől a bírók vitatott ítéleteiből a németek jöttek ki jobban. A hazai szövetség egy videóval kampányolhatott, igazolták, mit láttak rosszul a bírók.  

Nagy László is kifakadt, hogy tolhatták meg ennyire a címvédőt, amelyiket a Hamburg a négy között 39-33-mal iktatott ki.

A Kiel ugyan az egyenes kieséses szakaszban nem kapott ki, messze nem olyan erős ellenfelekkel szemben (Zaporizzsja, Metalurg) kellett eljutnia a négyes döntőig, mint a Veszprémnek (Plock, PSG).

Eközben érték váratlan pofonok as BL-ben, a Kielce például 34-29-re verte, de ugyanígy hazája bajnokságában is – a Löwen mellett a Melsungen is megverte például -, amit végül egy nagy hajrával, négy vereséggel is sikerült megnyerniük gólkülönbséggel épp a nagy rivális Löwen előtt.

Szinte már szállóige a sportágban, hogy a hosszabb kispad dönthet el ilyen tempójú és feszültségű meccseket. A Veszprém ebben az összevetésben ha jobban nem is áll, de azt legalább elérte egy év alatt, hogy rosszabbul sem. Egyáltalán nem lebecsülendő ez.

Hogy miről is van szó konkrétan? Narcisse és Ilics kiesésével ugyanis a Kielnél Jichának, az izlandi Palmarssonnak és a tunéziai Jallouznak kell megoldania azt a feladatot, amire tavaly még öten voltak.

A Veszprémnél Ilicsnek jó esetben Terzic, rosszabb esetben a most nem teljesen egészséges Dzsamali lehet a cseréje. (Tavaly Terzicet igazán meg sem támadták a visszavágón, annyira nem tartottak tőle.)

Mocsai Lajos kapitány csak királypozíciónak mondja a jobbkezes átlövőjét, és csak azt szerettük volna érzékeltetni az előző felsorolással, hogy már sokkal erősebb ezen a fontos poszton a Veszprém.

A kieli edző, Alfred Gislason, amikor még a Magdeburgot irányította, megfosztotta attól a magyarokat, hogy megnyerjék a BL-t 2002-ben - két gól lett a különbség összesítésben -, nyilván most is erre készül.

Ehhez jól kell támadnia, ami a veszprémi fallal szemben egyáltalán nem könnyű. Jól összecsiszolódtak a játékosok, megkockáztatható, a négy csapatból a Veszprémé a legjobb és legfeszesebb védelem.

A hatos falban magabiztosabbnak érzik magukat, de ha úgy adódik, Ugalde Garcia előre húzódhat, és 5+1-re lehet zavartalanul átállni. Ebben tavaly amúgy kissé komfortosabban mozogtak a játékosok, mint idén, de ha a masszív hatos védekezés jól működik, akkor nincs is szükség a variálásra.

A védekezésben biztosan vannak még úgy is tartalékai a Veszprémnek, és a PSG messze nekik dobta a legkevesebb gólt a szezonban (26 és 27), ugyanez igaz a Löwenre is (25), és ha a Kiel is csatlakozik ehhez a sorhoz, akkor nagy esélye van a sikerre. A Kiel a legkevesebb gólját 26-ot Koppenhágában dobta, de annyi is elég volt az idegenbeli győzelemhez. Ha érvényesül, amit előre eltervezett Ortega, körülbelül ennyi várható a Kieltől, ami óriási eredmény lenne.

A másik ág

A másik párban a Flensburg a Barcelonával játszik, amelyik még akkor is a legnagyobb esélyes, ha a francia Karabatic esetleg nem tudná vállalni a játékot. A Sterbik-Saric kapuspárosnál jobbat igen nehéz elképzelni, a Flensburgnál Mattias Andersson is nagyszerű a kapuban. Mindkét oldalon remek szélsők vannak, beállóban viszont a katalánok látszanak sokkal jobbnak. meg egyébként is erősebb a keretük.

Ehhez Marko Vujin semlegesítése is fontos lesz, de a Dunaújvárosban és Veszprémben eltöltött évei miatt őt meglehetősen jól ismerik a magyarok, felkészülhetnek belőle. Az olimpián csak hármat lőtt nekünk, a kikapcsolását szinte tökéletesen megoldották, ez a tavalyi BL-meccsen nem sikerült, mert akkor 15-öt lőtt a két meccsen.

A Veszprém szinte biztosan tudatosan visszafogja majd a rohanást, és remélhetőleg a bírók is engedik majd a hosszabb támadásokat. A Kielt pedig hosszú, statikus támadásra kell kényszeríteni, ezekben kiismerhetőbbek a passzok, több a hiba lehetősége.

Gislasonnak messze nincs annyi variációja, mint tavaly, ráadásul Ortegának a PSG ellen mindenre volt válasza. Taktikailag legalább annyira felkészült, mint kollégája, ami előrejelzi: a kispadon is nagy csata várható. A Kiel szinte biztosan variálni fogja a védekezését.

Nehéz előre megmondani, erre milyen meglepetéssel készülhet a spanyol edző, Mocsai Tamás játéka vélhetően az lenne, de mivel a bajnokságban is csak perceket adott neki, és ha évtizedes Bundesliga-tapasztalattal is van felvértezve, ha Nagy pihenni szeretne 4-5 támadásban, akkor inkább Gulyás Péter bevethető a szélről.

Fazekas Nándor is kulcsfigura lehet, mert a németek ellen hagyományosan jó, még ha a Löwen ellen Alilovics is parádézott még februárban.

Nagy László és Momir Ilics vezérszerepét, meccset befolyásoló képességüket - nemcsak gólokkal, passzokkal is - lehetetlen Borsos Attilánál jobban és érzékletesebben megfogalmazni, erről itt olvashat.

Tavaly kulcskérdés volt a bíráskodás, mivel most a Krisztics, Ljubics szlovén páros kapta a meccset, nem valószínű, hogy indokolatlanul támogatnák a Kielt. Egyrészt a Veszprém nemcsak a pályán vagy a kispadon, hanem diplomáciában is erősebb lett. Sőt, az egész magyar kézilabda súlya és befolyása is mintha megnőtt volna májusban. A Győr nem kapott ellenszelet, míg a Szeged a döntőben inkább hátszélben volt. A hazai rendezésű események pedig csak emelik és erősítik presztízsünket.

Már csak azért is optimistán lehet várni tehát a szombaton negyed négytől kezdődő meccset, mert a másik két magyar csapattal sikeres spanyol edző a legfontosabb pillanatra hozta legjobb formába csapatát. Ortega is nyilván ismeri a receptet, bár nyilvánvaló, hogy ebben Gislasonnak évtizedes tapasztalata van.

A rutin egyébként fontos szempont, és nem is feltétlen a meccsrutin – bár az utolsó tíz percben minden hibának és minden gólnak dupla jelentősége van -, hanem a két nap alatti két meccsnek, amihez a kieliek évek óta hozzászokhattak. Regeneráció lerövidítésében a magyarok is egyre jobbak, de más az, ha valaki régóta ezt szokta, vagy először készül fel rá.

A Hamburg tavaly meglepetésgyőztes volt, de illik hozzátenni, ők is második nekifutásra tudtak nyerni, első finalfouros jelenésükön nem jutottak döntőbe. Sőt, az úgymond rutintalanabb csapatok közül a Koppenhágának, a Csehovszkinak vagy éppen a Kielcének sem sikerült. Itt az idő a sorozat megszakítására.

Félmillió euró

250 ezer eurót kap a kölni győztes, a bejutásért is ennyit kapott a Kiel és a Barcelona, mert megnyerte a csoportját, a Flensburgban kevéssel kevesebbet. A futball vagy a kosárlabda pénzdíjai egyelőre még sokkal magasabbak, a Veszprém a költségvetésének a tizedét akár meg is keresheti a végső diadallal.