Auguszta
-3 °C
2 °C

Nem, nem a szakmai vezetés, hanem más okozza a kéziválogatott mélyrepülését

2016.12.12. 15:58 Módosítva: 2016-12-12 16:30:20

Soha nem látott balszerencse-sorozat vezetett a magyar női kéziválogatott kudarcához, ha hinni lehet a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai állásfoglalásának, amelyet egy nappal azután hoztak nyilvánosságra, hogy a magyar válogatott a középdöntőben hatalmas verést kapott a románoktól.

Igaz, ami igaz, „példátlan, soha nem látott sérüléshullám sújtja az Európa-bajnokságon szereplő magyar női válogatottat”, állapította meg a szövetség. De hogy ennek mennyire vannak szakmai okai, az már az a mélység, amivel most inkább nem szeretnének a nyilvánosság előtt foglalkozni a szövetség Kocsis Máté fideszes kommunikációs vezető által vezetett tagjai.

A szövetség szerint most ugyanis elég, ha annyit tudunk: „a középdöntőre már alig akadt hadra fogható játékosa, noha kedden a vb- és Eb-címvédő norvégokkal, szerdán pedig a friss olimpiai bajnok oroszokkal találkozik.”

Triscsuk korábban megsérült

Triscsuk Krisztina szerint a románok ellen egy lövésnél „beleszúrt a fájdalom a már korábban sérült vállamba, abban a pillanatban, azonnal éreztem, hogy vége. Reggel már mozdítani is alig tudtam. Nagyon fáj, nagyon el vagyok keseredve.”

Együtt borzongunk a szövetséggel, amilyen meccsek elé nézünk még az Eb-n, és a szakmai feltárás helyett inkább jön a sulykolás: a női kézilabda-válogatott keretéből „soha nem esett még ki annyi játékos, mint a svédországi Európa-bajnokság előtt – ha csak a nemzeti együttesben tavaly pályára lépetteket tekintjük, kilenc fő – majd a példátlan balszerencse sorozat az Eb-n folytatódott. Előbb (...) Janurik Kinga dőlt ki – térdsérülést szenvedett, (...) -, majd vasárnap este, Románia ellen Triscsuk Krisztina számára is véget ért a kontinenstorna.”

Janurik Kinga
Janurik Kinga
Fotó: Czeglédi Zsolt

Látja maga előtt Guardiola arcát, amikor azt mondják neki az orvosok, hogy a pech miatt van annyi sérült? 

A kézilabdasportot sújtó folyamatos sérüléshullám fényében a szövetség minden szakmaiságot nélkülöző hétfői állásfoglalása egyébként azért is érdekes, mert a sérülések problematikájára és azok lehetséges okaira, például a pályák állapotára, az év közben már többen is felhívták a figyelmet, de az is lehet, hogy a sportorvosi rendszerrel van baj. Mindezek az okok szakmai feltárásra várnak, a szövetség leveléből azonban most úgy tűnik, nekik elfogadhatóbb a pechfaktort emlegetni. És tessék:

Kim Rasmussen szövetségi kapitány is "döbbenettel" fogadta a fejleményeket: „Edzői pályafutásom során soha ilyen helyzetben nem voltam, még hasonlóban sem. Azt se tudom, sírjak vagy nevessek.

Úgy tűnik, az égiek próbára akarnak tenni minket,

de nincs más választásunk, állunk elébe. Így természetesen nem mondhatjuk, hogy le fogjuk győzni a nagyon erős Norvégiát, a játékosok elé kisebb részcélokat tűzhetünk ki, azt kell megvalósítaniuk. Például, hogy próbálják tartani a lépést a folyamatosan rohanó ellenféllel, pihenésre csak időkérésnél lesz lehetőség. De tartom, hogy ami nem öl meg, az erősít, és belehalni azért ebbe a sérüléssorozatba sem fogunk.”

És még nincs vége: a szövetség hírlevelében megszólaltatták Görbicz Anitát is, aki a 2000-es évtized elejétől járja a világversenyeket, és ő is csak "hitetlenkedik": „A kolozsvári Kárpát Kupa előtt sem volt egyszerű a szituáció, de arra igyekeztünk felkészülni. Az viszont, hogy ott egyetlen meccsen, két héttel az Eb előtt két irányítónk is megsérült, már szinte sokkolt minket. Aztán Janurik Kinga Montenegró ellen remekelt, mindenkinek nagy biztonságot adott a kapusteljesítménye, a következő meccsre már rá sem számíthattunk. Ez nagyon szíven ütött, most pedig nincs már Triscsuk Krisztina sem, lassan nem marad emberünk, és két nap alatt két iszonyatosan erős ellenféllel kell játszanunk.”

Pedig mennyire fontos lett volna a románok ellen a helytállás! De nem ám holmi sportértékből kifolyólag, vagy szakmai megfontolásból, hanem mert

egy magyar embereknek elvi okokból is, ezt mindig mindenkinek tudnia, éreznie kell.

Így ez a két dolog jött át hétfőn a szövetségtől: pechünk van, és hogy egy magyar embernek éreznie kell, miért kell pont a románok ellen jól küzdeni. Nem tudom, ha ez jön most a szakmától majd, honnan fognak érkezni a valódi válaszok és a valódi megoldások?

A végére pedig álljon itt egy utolsó mosakodás, amelyből az is kiderül, bár 2016-ban sem a női, sem a férfi kéziválogatott nem jutott ki az olimpiára, fél Európa legyőz minket egy Eb-n, a vezetésben nem várható változás, mert a „szövetség ugyanakkor négy éves ciklusban gondolkodik: - Az Európa-bajnokságok esetében mindenkor a kezdeti, minimális cél a középdöntőbe való továbbjutás. Mire a svédországi kontinensviadal elkezdődött, a keret jó néhány meghatározó, klasszis játékosa megsérült, megtizedelt csapatunktól így a minimális cél fő célkitűzéssé vált – hangsúlyozta Novák András, az MKSZ főtitkára.

„Az elnökség négy évre tűzött ki célokat, folytatjuk a munkát. A 2020-as tokiói olimpiára Kim Rasmussennek erős, megfiatalított, ütőképes csapatot kell építenie, erre a feladatra szerződtünk vele. A mostani Eb még csak az út eleje, bizalmunk töretlen az irányában. A hátra lévő két meccs brutálisan nehéz lesz, tisztes, becsületes helytállást várunk a csapattól.”