A Győr még csak elő sem vette a titkos fegyverét

Hogy a Győr korszakos kézilabdacsapat lett, arra itt van néhány tény:

• A magyar bajnok triplázott a Bajnokok Ligájában, zsinórban három győzelme a Szpartak Kijevnek, valamint a Hypónak van, mindkét csapat négyszer is nyerni tudott. Igaz, akkor még oda-visszavágós volt a párharc.
• Az örökrangsor: Szpartak 13 győzelem, Hypo 8, Győr 5, Radnicski, Viborg, Slagelse 3.
• Amióta négyes döntő van, csak a Győrnek sikerült egyáltalán ismételnie, senki másnak.
• Korábban két magyar csapat volt a legjobb a BEK-ben, a Vasas (1982), valamint a Dunaferr (1999).
• Danyi Gábor – Mocsai Lajoshoz és Zsiga Gyulához hasonlóan – megnyerte a legrangosabb sorozatot edzőként.
• A pályafutása elején hat nemzetközi kupadöntőt is veszítő Görbicz Anita mostanra öt BL-győzelemnél tart, csak ketten vannak előtte az örökrangsorban: Fridrikas és Popovics nyert hatot-hatot. Ha a BEK-korszakot is számítjuk Rácz Marianne hétszer volt győztes csapat tagja.
• A válogatottságtól már visszavonuló játékos a következő szezonban elérheti az 1000 BL-gólt, 14 választja el ettől az álomhatártól. Szédületes gólrekordot tart így is.

Szinte minden szakember egyetért abban, hogy a kézilabda-négyesdöntő a védekezésről szól, a legjobban védekező csapat nyer. Ha most lesarkítjuk ezt a megállapítást a vasárnap esti döntőre, kiderül, mennyire igaz, mert akkor is az utolsó pillanatokban védekező csapat nyert. Azt pedig már a vesztes edző, Ambros Martín mondta a meccs után, hogy az első félidő végén dőlt el a meccs, amikor a Győr 7-1-es sorozatot produkált, és négy gólos előnnyel (15-11) mehetett pihenőre.

Csak egy adalék: az egész BL-szezon 16 mérkőzéséből háromszor maradt 30 gól alatt a Győr, a legkevesebb gólt a döntőben lőtte. Vagyis az oroszok tudták leginkább megfékezni a mieinket, de annyira nem, hogy nyerjenek is. A 25 gól most azért lehetett elég, mert az ellenfél 24-nél nem volt többre képes.

Az este egyik nagy nyilatkozata volt, hogy a 7 gólig jutó, az első és az utolsó gólt lövő Amorim azért fohászkodott, hogy az utolsó kiállítása nehogy veszélybe sodorja csapatát. 40 másodperccel a vége előtt ugyanis ő már nem jöhetett vissza, így a hosszabbításban nélküle kellett volna versenyképesnek lenni. De az utolsó támadásnál Grimsbö védett, így a hosszabbítás elmaradt.

Voltak apró finomságok a védekezésben: Vjahirjevát hogyan kapcsolták ki a játékból, lehetne elemezgeti, hogy a román Pintea a félidők második szakaszaiban szállt be, és a termete, a kilói mennyire kellettek a védekezésben, ha már kapura egyszer sem dobott. A védekezés viszont nem akarati kérdés, hanem a koncentrációval összefüggő, és az is örök igazság, nem hátrány az, ha a fontos pillanatokban emberhátrányba kerül egy csapat, mert csak jobban összerántja a társaságot.

Bármit is gondolunk erről a kérdésről, fontosabb az, mit mond Danyi Gábor, hiszen ő ült a kispadon. „A stabilitás döntött, hogy egész évben azok voltunk, akik uralni akarták a játékot. Most is a játékunkat játszottuk, de a Rosztov erős csapat, igyekezett ezt megakadályozni, és az első félidő elején sikerült is” – mondta kérdésünkre.

Akkor meg kellett nyugtatnom a lányokat, csinálják tovább azt, amit megbeszéltünk, ne kapjanak bele valami újba, mert amit megbeszéltünk, az jó lesz. A két edző közti párharcot felfújták, nem az edzők közti különbség volt a meghatározó.

Hogy veretlenül jutottunk el idáig, számomra az is csak egy adat volt, különösebb jelentőséggel nem bírt. Ahogy eljutottunk idáig, az már sokkal inkább. Hogy igazi csapat voltunk, hogy mindig tudtunk cserélni, mindig volt megfelelő helyettes, annak van értéke. Ha valódi csapatként játszunk, biztos voltam benne, nem veszíthetünk.”

Danyi úgy ítélte meg, hogy folyamatosan a csúcson lenni nehezebb, mint egyszer eljutni oda, bár borzalmasan nehéz összehasonlítani a korábbi diadalokat. Abban egyetértett, a mostani döntő lehetett volna simább, mint az előző évek végletekig kiélezett végjátéka, de ilyen a sport, ez is az utolsó másodpercben dőlt el.

A Győrnek széles a kerete, ami előny, és az edző felelőssége, hogy mindenkor előhúzható előnnyé tudta változtatni, mert könnyen lehetne ebből hátrány, ha valaki duzzog és bomlaszt, hiszen nem kap elég játéklehetőséget. Nycke Groot két éve a két meccs legjobbja volt, most voltak rossz periódusai, a kiállítása sem volt véletlen, abban a helyzetben indokolatlanul szabálytalankodott. Egy ilyen csapatnál a legfontosabb az egység, mert ha érkezik egy új játékos, nagyon nem mindegy, hogyan lép be az öltözőbe, mit mer megtenni, és mit nem, képes-e önmaga lenni, amikor esetleg a példakép ül mellette.

Danyi jól ráérzett arra, mivel képes gyorsan hitelességet szerezni, a konoksága is segítette ebben, mert ha valamit eltervezett, azt meg is valósította. Ha azt mondta, vasárnap, a döntő előtti hajnalban lefut három kört a Margitszigeten, nem keresett kibúvót, azt is teljesítette.

„Az egész év alatt ilyen voltam, a lányok pedig érezhették, ez a pacák nem viccel. Amit kimond, az úgy van.

Az más kérdés, hogy édesanyám talán miattam csuklott vasárnap, mert én gyakran emlegettem.

De a saját tervemet akkor is végrehajtottam. Ilyen vagyok, tűzön, vízen átmegyek. A csapatért is” – fogalmazott. A szigetfutás közben eszébe jutott, hogy a kétbeállós játékkal talán meg lehetne lepni az oroszokat, de végül ezt a férfiaknál már sokszor használt és bevált újítást nem merte meghúzni. Nem is volt rá szüksége, mert Martín sem csinált olyat, ami miatt rá lett volna kényszerítve az innovációra. Így majd ez a következő szezon nagy fegyvere lehet.

Kifejtette, minden győzelem annyit ér, amennyire megünneplik, és ők ezt most nagyon meg fogják. Amikor munka van, akkor dolgoznak, amikor lehet ünnepelni, akkor megteszik. Ő testnevelő tanárként rájött arra a diákévek alatt, hogy a spontán bulinál amúgy sincs jobb.

Neki egyébként is ez a vasárnap a nagybetűs nap az életében, bár igazából még fel sem fogja, hogy BL-győztes edző. Nem tudja, hogy kell ilyen sikerrel a háta mögött viselkedni, ezért csak azt fogja adni a jövőben is, amit eddig, nem fog megváltozni.

ő viszont mindvégig hitt az álmaiban, mert érdemes hinni bennük.

Kérdésünkre, hogy mi volt a meccs legnagyobb tanulsága, így válaszolt: „Azt kértem az utolsó időkérésnél, 17 másodperccel a vége előtt, hogy labdát vezessünk. A legokosabb játékosom bólogat, mint aki megértette, nem szabad kapura lőni. Nem lett volna szabad ilyen helyzetbe hoznom.

Hansen vagy Kristiansen csinált volna egy egyszerű átemelést, valószínűleg szabálytalankodnak ellene, és lepereg az a hátralévő néhány másodperc. Így viszont kapura lőttünk, és jött még egy támadás, a többi már ismert. Oftedal viszont akkor is az én játékosom, ha valamit jól csinál, akkor még inkább, ha hibázik.

És akkor a mindig visszatérő nagy kérdés: ebből a sikerből, mennyit profitálhat a magyar kézilabda? Mert valahogy mindig át kell fordítani a klubok sikerességét a válogatottra, amely az előző két olimpiáról hiányzott. Ha tizenkét év kimaradna, szörnyű lenne, Tokióban ezért ott kellene lenni.

A Győrnek nyilván nem kell elnézést kérnie azért, mert idén is mert a legjobb lenni. Gondoljunk vissza, hogyan irigykedtünk az osztrák Hypóra, a dán Slagelsére, milyen erős a keretük, milyen hosszú a padjuk, milyen anyagi lehetőségeik vannak. Győrben most minden adott ahhoz, hogy a sikersorozat folytatódjon. Attól jobb lesz a magyar utánpótlás-nevelés, ha a Győr nem nyeri meg a BL-t?

Lehet-e jobb alternatíva egy fiatal játékosnak, hogy a világ legjobbjait látja hétről hétre önmaga mellett? És amikor azzal szembesül, hogy a múltban Heidi Löke futva járt edzeni, hogy milyen alázat van az északi játékosokban, csak tanulhat belőle. Az persze nem szerencsés, ha hátrébb lép, és feladja a harcot. A Győr vélhetően jól csinálja, hogy a tehetséges játékosait várja vissza egy szezon kölcsön után. Afentáler Sára addig erősödhet, ahogy a Görbicz szerint extra tehetséges irányító, Pál Tamara is. Mert most az a néhány perc, amit kaphatnának a világ legjobbjai között, nem szolgálja a fejlődésüket, sokkal jobb, ha hatvan perceket küzdenek végig. Azt az egyet nem szabad gondolniuk a mostani fiataloknak, hogy a Győrben utolérhetetlen játékosok vannak, nekik pedig eleve reménytelen a helyzetük.

A nyolcvanas években a magyar edzőktől tanultak a skandinávok, most nekünk kellene ellesni tőlük, hogyan találnak rá a dinamikus játékosokra. Mert hiába törjük a fejünket, ki volt az utolsó olyan magyar játékos, aki jól cselez, dinamikus, jól passzol, nem fárad el, és még a védekezésben is hasznos. Tomori, Zácsik, Planéta valamennyien magas lövők, míg Oftedal, Groot, Kristiansen a sebességük miatt emelkednek ki. Vagy az oroszoktól Vjahirjeva. Elképzelhető, hogy a most a Fradiba igazoló Klujber Katrin majd ilyen lesz itthon, de az még minimum egy év.

Jövőre átalakul a keret, de a Győr nem engedhet a szintből. Nehéz lesz, formálódik egy erős Bukarest, a Rosztov is szeretné első sikerét megszerezni, a skandinávok sem lesznek rosszak. De Győrbe is érkezik majd Katarina Bulatović, Amanda Kurtović. Szóval nagy meccsek lesznek, de a magyar bajnokot nem kell félteni.