„Ez a csapat bárkit meg tud verni a világon”

Elek Gábor

A 2008-as pekingi olimpia után jutott ki újra a nyári játékokra a magyar női kézilabda-válogatott. Mit jelent ez a sportágnak?

Jelenleg szinte mindent a jövőt illetően, az egész magyar kézilabdázás sikere a kijutás. Az érdem a játékosoké, de ugyanúgy a teljes stábé, a kluboké, amelyek segítettek minket mindenben, és remélem, azok a szurkolók, akik sajnos nem lehettek ott Győrben, legalábbis bent a csarnokban, szintén magukénak érzik, mert sok energiát, szeretetet kaptunk és kapunk tőlük. 

És Elek Gábornak?

Semmi eddigivel össze nem mérhető. A nemzeti válogatott más dimenzió. 

A szerbek elleni ki-ki meccsen az utóbbi idők legjobb játékát mutatta a magyar csapat, gyakorlatilag egy percig sem volt kérdés, melyik válogatott nyeri a kulcsfontosságú találkozót. Mikor érezte először azt, hogy megvan a mérkőzés, és ezzel szinte biztosan a tokiói kvalifikáció is?

Láttam, hogy ez a csapat egy irányba húz, és ilyenkor csodákra képes. A játékosok tudták, átlátták, érezték ennek a hétvégének a jelentőségét. A meccs közben nagyon jól sültek el a játékaink, szinte minden „ült”, egyre felszabadultabbak lettek a pályán lévők, így a hajrában már mosolyoghattunk. Ez fantasztikus érzés. 

Egy olimpiára mindig nehezebb kijutni, mint ott kiugró sikert elérni. Mire lehet képes a magyar csapat a nyári játékokon?

Ez egy gyakran elhangzó, jól mutató mondat, de nem feltétlenül igaz. Az olimpián kiugró sikert elérni legalább annyira nehéz, mint kijutni oda, bár kétségtelen, hogy csak nyolc európai csapat szerepelhet Tokióban, feleannyi, mint egy Európa-bajnokságon, és alig több mint a fele a világbajnokságok európai mezőnyének. 

Nem mindegy. Kicsivel könnyebb csoportból egyszerűbb továbbjutni, de nagyon nehéz lehet a negyeddöntő. Nehéz csoportból pedig már a nyolc közé jutás is óriási kihívás lehet. Meglátjuk. 

Addig azonban vár még egy komoly feladat a lányokra, nevezetesen az áprilisban esedékes világbajnoki selejtezős párharc. A hétfői sorsoláson az is kiderült, hogy Olaszországot kell legyőzni két mérkőzésen a decemberi vb-részvételért. Az egymás elleni mérleget és a két csapat közötti tudáskülönbséget ismerve joggal bizakodhatnak a szurkolók?

A kívánságlistám első helyén szerepelt az olasz válogatott. Nem megbántva őket, de ki kell harcolnunk a vb-részvételt, és talán most felszabadultan, egy kis levegőt véve mehetünk neki ennek a párharcnak. 

Most a megérdemelt pihenésé a főszerep?

Hétfőn a pihenésé volt, kedden már edzettünk. Ez egy ilyen szakma...

Hajdu János

A 2008-as pekingi játékokon Hajdu János volt a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, akinek irányításával a negyedik helyet szerezte meg a nemzeti együttes a kínai fővárosban. A 67 éves szakember jelenleg a Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) sportszakmai vezetője, ám továbbra is ezer szállal kötődik a női válogatotthoz.

A televízió előtt szurkolt a csapatnak a hétvégi kvalifikációs tornán, vagy esetleg a helyszínen?

Törvénytisztelő állampolgár vagyok, úgyhogy bár ha nagyon akartam volna, biztos el tudtam volna intézni, hogy ott lehessek Győrben, de inkább a tévét választottam egy hideg sör társaságában. Kicsit izgultam a szerbek elleni ki-ki meccs előtt, főleg, mert a 16 játékosból 14-nek voltam az edzője, úgyhogy érzelmi kötődésem is van a csapathoz. Ám a korábbi eredményekből és az erőviszonyokból kiindulva számomra csak az volt a kérdés, mennyivel nyerjük meg a találkozót.

A szerbek hangzatos nyilatkozatokkal hangoltak a csoportkörre, Ljubomir Obradovics éremesélyesnek tartotta csapatát a nyári játékokon. Ehhez képest szinte esélyük sem volt a magyarok és az oroszok elleni meccsen, így nem lesznek ott Tokióban...

Mindenki azt mond, amit akar, nem is baj, ha beszélnek, most majd lehet magyarázkodni... A délszlávok egyébként ilyenek, nagy az önbizalmuk és a szájuk – persze sokszor van alapja is, elég a montenegrói női vagy a horvát férficsapatot említeni.

Arra mindenesetre jó volt, hogy kellően felpiszkálta a lányokat, akik csattanós választ adtak a pályán.

Legutóbb a 2008-as pekingi játékokon szerepelt a női válogatott, éppen az ön irányításával. Elfogta egyfajta nosztalgia?

Akárhányszor meccset nézek, mindig nosztalgiázom, hiszen gyakorlatilag minden csapatban szerepel legalább egy-egy olyan játékos, aki miatt előjönnek a szép emlékek. De persze eszembe jutott az olimpiai szereplés, hullámvölgyekkel teli időszak volt, és mindig kettős érzésekkel fogok visszagondolni rá. Egyrészt már maga a nyári játékokon való szereplés és a négy közé jutás hatalmas dolognak számított, másrészt viszont annak a csapatnak érmet kellett volna nyernie. Görbicz Anita és Tóth Tímea is sérüléssel bajlódott, az oroszok elleni elődöntő elején az akkor az Év játékosának választott Vérten Orsolya pedig bokaszalag-szakadást szenvedett. A Dél-Korea elleni bronzmeccset látványosan elcsalták, az egyik orosz játékvezető később nekem be is vallotta, hogy sportdiplomáciai okokból azt a találkozót csakis az ázsiaiak nyerhették... Viszont maga az olimpiai hangulat, a szurkolók szeretete örök emlék marad.

Felfedez némi hasonlóságot az akkori és a mostani csapat között?

A mostani keret jóval fiatalabb, a miénkben azért voltak olyan rutinos játékosok, mint az imént említett Görbicz, Tóth duó, vagy éppen Ferling Bernadett, a kapuban pedig Pálinger Katalin. Viszont mindkét együttes rendkívül egységes, Elek Gábor csapata véleményem szerint bárkit meg tud verni a világon, bár kissé kétarcú, a nemzetközi élmezőny 8-10 válogatottjától is kikaphat. Ezen kell majd talán leginkább javítani, de ha kellő tapasztalatot szereznek a lányok, akkor a mostanihoz hasonló eredményekkel örvendeztetik majd meg a szurkolókat.

2008-ban Konkoly Csaba és Imre Vilmos voltak a segítői, most pedig Elek Gábor mellett Danyi Gábor és Görbicz Anita felel a szakmai munkáért. A közelmúltban több külföldi kapitánnyal is próbálkoztunk, ám úgy tűnik, a magyarokban is lehet bízni.

Így igaz, a mostani stáb is bebizonyította, hogy itthon is vannak jó edzők, érdemes lehetőséget adni nekik. A magyarok is képesek Bajnokok Ligáját vagy olimpiai selejtezőt nyerni, nemzetközi versenyeken jól szerepelni. Korántsem biztos, hogy azokat a jól menedzselt külföldi „sztáredzőket” kell idehozni, akik már több helyen is megbuktak, de mindig van egy állás, ami aztán megtalálja őket...

Mit vár a csapattól Tokióban?

Négy közé jutást, minimum! 12 csapatból kettő ázsiai, egy-egy pedig dél-amerikai és afrikai, kapásból szinte a mezőny fele verhető. Az egyenes kieséses szakaszban pedig egy meccsen már bármi történhet, ott főleg a mentális és lelki dolgokon múlik a siker. Szó sincs arról persze, hogy terhet raknék a lányok vállára, az esélytelenek nyugalmával is ki lehet utazni, de nem baj az, ha ők is tudják, mekkora potenciál rejlik bennük.

Az már a 2018-as debreceni junior vb-címnél látszott, hogy szép jövő állhat a magyar női kézilabda előtt. A Nemzeti Kézilabda Akadémia sportszakmai vezetőjeként hogyan látja a sportág jövőjét?

Több mint 10 évet dolgoztam a különböző korosztályos válogatottaknál, remek eredményeket értünk el az ifjúsági és a junior-világeseményeken is. Jó kezekbe adtam tovább a pálcát, Vlagyimir Golovin remek munkát végez, ezt az ön által is említett aranyérem is nyomatékosítja. Utánpótlásszinten a világ elitjéhez tartozunk, az 1994–95-ös korosztályból Bíró Blanka és Lukács Viktória már a felnőttek között is alapembernek számít, a 98-asok közül pedig Háfra Noémi, Klujber Katrin, Faluvégi Dorottya vagy éppen Márton Gréta is bontogatja a szárnyait. 

Ami egyébként is jellemző: Mocsai Lajossal Eb-aranyat, valamint olimpiai és vb-ezüstöt, Németh Andrással Eb-bronzot nyertünk, velem pedig olimpiai negyedikek lettünk. Vannak ugyan hullámvölgyek, de a női kézilabda-válogatott mindig is ott volt a világ élmezőnyében, és remélhetőleg ezután is ott lesz majd!

OLIMPIAI SELEJTEZŐTORNA, GYŐR
Végeredmény: 1. Oroszország 6 pont, 2. Magyarország 4, 3. Szerbia 2, 4. Kazahsztán 0 – az első két helyezett jutott ki az olimpiára.

(Borítókép: Illyés Tibor/MTI)