Székely Márton: El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk nagy dolgokra

A szív- és vérnyomásproblémákkal küzdő embereknek nem biztos, hogy az orvos a magyar válogatott kézimeccseit írja fel receptre…

Valóban volt már simább mérkőzésünk, mint a vasárnapi, portugálok elleni küzdelem, de a szurkolók talán már hozzászokhattak az izgalmakhoz, ráadásul a végén nem maradt el a katarzis sem, életre szóló élmény volt együtt ünnepelni a magyar drukkerekkel. Nagy szükségünk volt a győzelemre, a hangulat is egyértelműen jobb lett Telkiben, de ahogyan a hollandok elleni kudarcot, úgy ezt a sikert is le kell zárnunk magunkban, és már csak az Izland elleni találkozóra koncentrálni. 

Sok szó esett már a budapesti multifunkcionális sportcsarnok hangulatáról, amelyben elmondása szerint is lubickol. Számított rá, hogy ilyen hatással lesz önre a közönség és ennyire jól tud majd védeni?

Őszinte leszek, mindig is szerettem, ha nagy tömegek mozdulnak meg és sokan vannak a meccseken, függetlenül attól, hogy nekünk, vagy ellenünk szurkolnak. 

A portugál csapat arra a Portóra támaszkodik, amelyben egy fél szezont kölcsönben szerepelt. Milyen volt a korábbi csapattársak ellen meccselni?

Érzelmileg rendkívül intenzív, nagyon vártam ezt a mérkőzést, és hogy újra találkozhassak velük. Sajnos a vírushelyzet miatt külön hotelben készülnek a csapatok, így nem volt módom találkozni a volt csapattársakkal, de a bemelegítés előtt jó néhányukkal percekig beszélgettem a pályán, jó volt felidézni a közös emlékeket Rui Silvával, Antonio Areiával és a többiekkel. Volt egy vicces jelenet is, a második félidőre készülve az ellenfél kapusedzője, aki egyben a Portóé is, és szintén jóban vagyok vele, rám nézett a kispadról és mutatta, hogy eszembe ne jusson beállni a kapuba. Az ő pechjükre, a mi szerencsénkre viszont jól ment a védés, örülök, hogy megvolt a csapatban a mentális erő mind a fordításhoz, mind pedig a győzelemhez az utolsó másodpercekben. 

Melyik a mostani magyar válogatott igazi arca, amelyet a hollandok, vagy amelyet a portugálok ellen mutatott?

Remélem, hogy egyik sem. 

Éledezünk, mutattunk biztató jeleket, bízom benne, hogy a csapat igazi arca kedden a felszínre tör. 

Nagy sportesemények alkalmával Magyarország többek között a 10 millió matematikus országává válik. Önök is számolgattak már?

Ez így van, sőt szakmailag is mindenki hozzáteszi a saját véleményét, de ezzel semmi baj nincs, hiszen a sport igazi közösségi élmény, a mostani Eb-n pedig különösen. Mi nem nagyon kalkulálunk, annyi infónk van, hogy nyernünk kell, lehetőleg két, vagy annál több góllal. Semmi más nem is foglalkoztat minket, ki kell hoznunk magunkból a maximumot, és akkor függetlenül az esti mérkőzés eredményétől, készülhetünk a középdöntőre. 

Előny, vagy hátrány, hogy a mi meccsünket rendezik korábban?

Igazából mindegy, nekünk tényleg csak saját magunkra és a céljainkra kell koncentrálni, felesleges bármilyen feltételezésekbe bocsátkozni, vagy különböző forgatókönyveket elképzelni.

Mi lehet a kulcs az Izland elleni sikerhez?

Az edzői stáb a rá jellemző, profi módon feltérképezte a riválist, felhívták a figyelmünket a legfontosabb dolgokra.

A mentális vagy a fizikális felkészülés a fontosabb az utolsó csoportmeccs előtt?

Ezen a szinten mindkettőnek nagyon nagy szerepe van. Ha nem tiszta a fejed, akkor már a találkozó előtt elveszítheted a fonalat. Az elmúlt két világversenyen viszont úgy érzem, már bizonyítottuk, hogy a sorozatterhelés ellenére képesek vagyunk szép eredményekre.

Az Európa-bajnokság előtt a szövetség részéről a legjobb nyolcba kerülés volt az elvárás. Az első két meccs alapján van realitása?

Ha győztünk volna a hollandok ellen, egyszerűbben tudnék válaszolni a kérdésre... Tíz meccsből minimum nyolcat biztosan megnyernénk ellenük, kettőn pedig az aznapi forma döntene, de sajnos a nyitányon kritikán aluli produkciót nyújtottunk. Ettől függetlenül én hiszek a csapatban, sokra hivatott ez a társaság. 

Nem jelent hátrányt, hogy csak Telkiben készülnek és egyetlen edzésük sem volt a meccsek helyszínén ?

Utólag már könnyen okos az ember, lehet, hogy a holland meccs előtt jó lett volna egyet az arénában gyakorolni, de a regenerálódás miatt jobb volt, hogy nem utaztunk, több időnk maradt a pihenésre. Viszont a portugálok ellen már ültek az átlövések a kinti zónákból, a mezőnyjátékosok megérezték a távolságot és a mélységet, úgyhogy ezzel szerintem már nem lesz gond. 

Portugália után jelenleg Észak-Macedóniában légióskodik, az Eurofarm Peliszter játékosa. Hogyan birkózik meg a honvággyal és a család hiányával?

Nagyon nehezen… Karácsony előtt hazajöttem, akkor végre érdemben is több időt lehettem a szeretteimmel. Rendes az edzőm, gyakran kapok plusz szabadnapokat meccsek között, hogy láthassam a feleségemet és a kisfiamat, de ezek csak “lopott percek”. Örülök, hogy most a családom is ott szurkol nekem a lelátón, ez is egy olyan élmény, amelyből plusz erőt meríthetek. 

Végezetül kanyarodjunk vissza az Eb-hez: lesz ünneplés és közös Himnusz-éneklés kedden este?

Nincs annál szebb és nagyobb dolog, amikor közel 20 ezer ember torkából szól a Himnusz. Az első meccs után oda is mentem a szervezőkhöz és megkértem, hogy egy kicsit húzzák lejjebb a hangerőt, hogy jobban halljuk a közönséget, a portugálok ellen már érezhetően halkabb is volt. A meccs utáni közös éneklésnek pedig már csak a gondolatától is kiráz a hideg, megígérhetem, hogy én is és a csapat is mindent megtesz majd azért, hogy januárban még átéljünk ilyen felemelő pillanatokat!

(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)