Szilágyi Zoltán: A nyomás visszavezethető a mentális problémákra

Szilágyi komoly szakmai pályát járt be néhány év leforgása alatt. Edzői karrierje az akkor éppen másodosztályú dabasi férficsapat vezetőedzőjeként indult, majd helyiséget, klubot és szakágat is váltott egyszerre, és Vácott dolgozott öt évig. 2021 nyara óta a DVSC Schaeffler csapatát vezeti, amely meglepetésre nyáron megkapta az indulás jogot Bajnokok Ligájában, továbbá időközben a női juniorválogatott élére is kinevezték.

Szilágyi Zoltán igazi kézilabdás családban nőtt fel. Édesapja, Szilágyi István, a 231-szeres válogatott beálló, míg öccse, Szilágyi Viktor játékosként 201-szeres osztrák válogatott és BL-győztes átlövő volt, jelenleg pedig a 23-szoros Bundesliga-bajnok THW Kiel sportigazgatójaként tevékenykedik.

Az előrelépés volt a cél

„Emlékszem, hogy Vácon dolgoztam, ahol már az ötödik évemet töltöttem éppen, és elgondolkodtam azon, hogyha megkeresne egy csapat, ami előrelépést jelentene, akkor a váltás mellett döntenék-e, vagy sem? De ez tényleg csak egy röpke gondolat volt, amit azonnal el is hessegettem akkor. Rá egy-két napra hívott aztán Ábrok Zsolt, a Debrecen ügyvezetője, ő keresett meg azzal, hogy érdekelne-e ez a lehetőség. Debrecen volt az egyik olyan hely, ami vonzott, hiszen Magyarországon a Győrön és a Ferencvároson kívül a szakágban a Loki a legnagyobb csapat. Az ETO-nál nem gondolkoznak magyar edzőkben, illetve utóbbinál pedig Elek Gábor pozíciója akkor be volt betonozva, így a Fradi eszembe sem jutott. A Lokiról viszont már korábban is azt gondoltam, hogy ez egy jó hely, hiszen imádják a kézilabdát, komoly hagyománya van, és nem mellesleg kötődik a múltamhoz is. Az járt a fejemben, ha nem próbálom meg, bántana egész életemben, hogy mi lett volna, ha...”

Szilágyi Zoltán ugyanis korábban már három évet élt a Hajdú-Bihar vármegyei településen, amikor édesapja, Szilágyi István, a világválogatott és olimpiai negyedik helyezett beálló oda igazolt, így nem volt ismeretlen számára a környezet, és a beilleszkedés sem okozott gondot.

„Szakmai szempontból nagyon tudatosan érkeztem Debrecenbe. Tudtam, hogy elődöm, Köstner Vilmos munkáját akarom folytatni az én elképzeléseimmel ötvözve. Másrészt pedig nagyjából ismertem a csapatot, hiszen rengetegszer játszottunk egymás ellen, persze nehézségekbe is ütköztem. Úgy volt, hogy átlövő pozícióban két nagyszerű játékos, a montenegrói Jelena Deszpotovics is a csapatomban lesz, akit aztán a Győr kivásárolt, illetve a válogatott Kovács Anna, aki szinte az egész szezonban sérülésekkel bajlódott. Így azonnal komoly feladat elé néztem: pótolni kellett őket.”

A szakember elmondta, hogy Planéta Szimonetta érkezése Kovács helyére nagyon meghatározó volt, hiszen gyakorlatilag az egész évet egyedül kellett megoldania, és igen komoly része volt abban, hogy 13 év után ismét magyar bajnoki bronzérmet szerzett a Loki. A klub nemrég jelentette be, hogy a 30 éves játékos eligazol, amit a tréner nagyon sajnál, hiszen szerették volna, ha marad. A játékos érveit és döntését azonban elfogadták, Planéta környezetváltozásra és külföldre vágyott.

„A bajnoki bronzra nagyon büszke vagyok, hiszen ez volt az előző szezon célja. Igazán sikeres idényt zártunk, az pedig hab a tortán, hogy BL-ben indulhattunk szeptembertől, ugyanis ez nem adatik meg mindenkinek. Sokan azt gondolták, hogy ezt mi csak úgy megpályáztuk, valójában pedig az európai szövetség felismerte, hogy óriási különbségek vannak egyes csapatok között a legrangosabb kupasorozatban. Így onnan érkezett a megkeresés és azzal a felkérés a magasabb színvonalú országok szövetségeihez, köztük a magyar szövetséghez azzal, hogy a Debrecen esetleges harmadik indulóként megkaphatná a zöld kártyát.”

A döntés végül komoly sajtóvisszhangot váltott ki, hiszen az utóbbi három év győztese a Vipers Kristiansand volt, és mégis egyetlen norvég csapatként indult a legrangosabb európai kupasorozatban.

A „győzelemnek” a szakember szerint egyik komoly oka a Győr évek óta tartó sikeressége, illetve a Loki szurkolóiból áradó kézilabda-szeretet, továbbá az Európa-ligában való helytállás, amelyet mindenképpen eredményesnek lehet nevezni. Nyolc pontot szereztek a csoportmérkőzések során, annyival pedig minden évben továbbjutott az adott csapat. Azonban értette az indulással kapcsolatos felháborodást a többi együttes és szövetség részéről.

„Bebizonyítottuk azonban, hogy jó döntés volt a részvételünk. Mindenki arról beszélt, hogy egy pontunk sem lesz a csoportkörben, most pedig a továbbjutás küszöbén vagyunk, és pillanatnyilag jobban állunk, mint az előző idényben döntős Ferencváros. Továbbá komolyan népszerűsítjük a sportot, hiszen például a CSM Bucuresti ellen telt ház előtt játszottunk hazai pályán, tehát egyértelműen a várakozásokon felül teljesítünk. A kötelező győzelmeken kívül hoztunk három bravúrpontot, illetve a magyar bajnokságban is a Mosonmagyaróvár elleni mérkőzést kivéve mindent hoztunk. A BL egyik hozadéka, hogy az a ritmust és dinamikát, amit ott tartani kell a világ legjobbjai ellen, nagyon jól át tudtuk emelni a honi együttesekkel szembeni összecsapásokra is.”

A jövőt tekintve több céljuk is van: a Bajnokok Ligája-továbbjutást egyértelműen idesorolta Szilágyi Zoltán, de hozzátette, hogy ezért még dolgozni kell, és további bravúrokra van szükség. A bajnoki bronzérem megvédése 2024-ben is fontos számukra, de nem felejtik el, hogy a Mosonmagyaróvár nagyon komoly erőt képvisel, aligha véletlen, hogy megverték szeptemberben a címvédő Győrt. A Magyar Kupában is szeretnének a négyes döntőbe kerülni, de a következő fordulóban a Váccal kell megküzdeni, ami mindig nagyon nehéz feladat.

Magyar játékosok vagy sztárok?

„Nehéz kérdés. Semmiképpen sem úgy gondolkodunk, hogy csak magyarok legyenek. Alapvetően inkább azt mondom, ha van lehetőség klasszisjátékost hozni Debrecenbe, akkor egyértelműen az az elsődleges szempont, hogy olyan kézilabdázót igazoljunk, aki előrelépést jelent nekünk, és lendít a játékunkon. Abban az esetben, ha választani lehet egy ugyanolyan képességű honi vagy külföldi játékos között, akkor biztos előtérbe kerül az, hogy magyar. A végső döntést viszont elsősorban a minőség, hozzáállás és a tudás határozza meg.”

A következő évi keretet illetően már sok minden kiderült: a már említett Planéta és a 23 éves Kácsor Gréta távozása mellett már mostanra biztossá vált, hogy érkezik a francia olimpiai bajnok jobbátlövő, Oceane Sercien-Ugolin, valamint az idei vb-n negyedik helyezett svédektől Kristin Thorleifsdottir a Lokihoz, akik egyértelműen a sztárjátékosok sorát erősítik. De Szilágyi Zoltán számára fontos, hogy a csapat magja megmaradjon, így az álladósságra való törekvés érvényesüljön a csapatában, ami később a játék során majd a páros kapcsolatokban visszaköszön.

Utánpótlásban Európa csúcsán, felnőttben a világ közepén

„Óriási megtiszteltetés, hogy már nem csak klubedzőként, hanem junior szövetségi edzőként is tevékenykedem, hiszen egyszer mindenki a saját hazáját szeretné képviselni. Az pedig, hogy egy évvel a kinevezésem után hibátlan mérleggel megnyertük az Európa-bajnokságot, fantasztikus dolog volt megélni. Célunk természetesen 2024 nyarán is a világbajnoki dobogó, és fontos hozzátenni, hogy itt már lényeges az eredményesség, ugyanis a felnőtt versenyek küszöbén vannak a játékosok, és ha felkerülnek a felnőttek közé, már minden az eredményességről szól.

A felnőtt női kézilabda-válogatott decemberi világbajnoki szerepléséről a torna alatt elmondta, hogy hozta a kötelezőket Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány együttese, de a Montenegró elleni rossz félidő mindenkinek fáj. Hozzátette: a válogatott a világ legjobb csapataival is képes felvenni a versenyt, a felkészülési mérkőzéseken például legyőzte a 2019-es világbajnok Hollandiát.

Ebből is látszik, hogy ott vagyunk azon a szinten, de minden a játékosok mentális erején múlik. Nem azzal van baj, ha a magyar válogatott nem jól szerepel, hogy komoly képességbeli hiányosságok lennének, hanem valamilyen mentális gát miatt nem tudják kihozni azt a teljesítményt, ami bennük van.

Szerinte egy rossz végeredményű mérkőzést, mint például Montenegró ellenit, botlásként kell felfogni. Magyarországon egyből elindult a bűnbakkeresés és a világvége-hangulat, amit nagyon jól kezelt az egész csapat.

A saját játékosait illetően azt látja, hogy Töpfner Alexandra és Füzi-Tóvizi Petra is kevés lehetőséget kapott, Vámos Petra viszont kulcsembere és első számú irányítója a válogatottnak. A Szenegál elleni összecsapáson tudta azt mutatni, amire valójában képes, és tőle elvárható kiszolgálásban és gólra törési szándékot illetően is.

„Bordás Réka helyzete az egész magyar kézilabdázás komoly problémáját veti fel, hiszen kevés az olyan szintű hármas védő, aki adott szituációban át tudta volna venni az ő szerepét védekezésben, ami korábban is jellemző volt rá a válogatottban. Igaz, hogy nem játszott a klubjában, és emiatt kölcsönbe is került Vácra, de mégis ő kapta meg a lehetőséget. Nem tolonganak ugyanis azok a játékosok, akik adott szituációkban helyettesíteni tudnák őt. De bebizonyította, hogy megérdemelte a lehetőséget, hiszen a már említett montenegrói második félidőt kivéve nem volt nagy gond a védekezéssel a vb-n.”

A magyar csapat jelenlegi pozícióját tekintve ott van, ahova célozta is őket a szövetség. A szűk elithez tartozó nemzetek, mint Dánia, Norvégia, Svédország, Franciaország és Hollandia válogatottjához kezd felzárkózni például Németország is, amelyet a vb végeredménye is bizonyít. Szerinte jelenleg a hetedik és tizedik hely között van valahol a nemzeti alakulatunk pozíciója, persze a pillanatnyi formát beleértve. Kiemelte:

Szilágyi Zoltán szerint sokat lehetne beszélni arról, hogy hol és mi csúszik el az utánpótlássikerek és a felnőttkorosztály sikertelenségei között. Miután több fiatal kézis is ott van jelenleg a válogatottban, tehát odaérnek a csúcsszintre, így nem ebben látja a probléma okát. A hiányt szerinte sokkal inkább az okozhatja, hogy a vezérszerepre alkalmas, rutinosabb játékosok korán kikopnak, pedig húzóembereknek és kulcsjátékosoknak kellene lenniük.

„Ezektől a fiatal, huszonéves játékosoktól nem lehet elvárni azt, hogy a vállukon vigyék az egész válogatottat egy világversenyen. Ez nem az ő feladatuk, a nyomás pedig visszavezethető a mentális problémákra, amivel nem biztos, hogy mindig meg tudnak birkózni. Klujber Katrin képes a csodára, de nem mindig. Biztos, hogy lehetnének jobb teljesítmények egyes játékosoktól, de az idősebb generáció többéves tapasztalata már évek óta hiányzik. Mint korábban Görbicz Anita, Szucsánszki Zita vagy Kovacsics Anikó jelenléte, ilyen játékosok minden nemzeti csapatban ott vannak, a norvégoknál például Kathrine Lunde vagy Nora Mörk hosszú évek, évtizedek óta.”