„Próbáltam kizárni az érzelmeket, de az utolsó két percben már zokogtam”

További Kézilabda cikkek

Oftedal számára összejött az álomszerű búcsú, de a többi ETO-játékos sem panaszkodhat a vasárnap estéjére. A női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjében a Győri Audi ETO KC 30–24-es sikert aratott az SG BBM Bietigheim ellen, így története hatodik BL-győzelmét érte el. A fantasztikus diadal után a győri kézisek érzelmesen beszéltek az öt év után visszahódított trófeáról, a német csapat magyarjai pedig arról beszéltek, még kissé szomorúak, de annál büszkébbek az elért eredményre.

Mint a nyitott könyvet, úgy olvasták Solberg előtt az akciókat

„Ez volt a leghektikusabb két hónap az életemben – mondta Per Johansson, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője a mérkőzést követő sajtótájékoztatón. – A holland válogatottal győztesen megvívott olimpiai selejtező után egyből a címvédő Vipers következett, aztán a Ferencváros és a Debrecen elleni rangadó, majd az Esbjerg és a Bietigheim. Szóval sokat edződtem ilyen nagy nyomás alatt.”

Olyan helyzetben vagyok, amiről egy edző csak álmodik, hogy ilyen fantasztikus játékosai legyenek, akik a világ legjobbjai. Mindent beleadtam, mert nekem is nagy lehetőség volt, hogy óriási sikert érjek el, amit soha nem tapasztalhattam még meg egy ekkora klubbal. Olyan csapattal találkoztunk a döntőben, amely az előző hónap legjobb teljesítményét nyújtotta, és legyőzte az Ikastot, tegnap pedig kivégezte a Metzet. Jól felkészültünk az ellenfélből, amely jó fizikumú, nagyszerűen egy-egyezik, és sok jó játékosa van. Nagyszerűen védekeztünk az első tizenhat percben, és ezúttal Sandra Toftot Silje Solberg váltotta fel, aki szintén nagyszerűen teljesített. Ez volt a kulcs. Nagyon-nagyon boldog vagyok

– olvasható a gyorietokc.hu-n.

Silje Solberg, a Győri Audi ETO KC kapusa szerint társai gyakorlatilag olvasták a lövéseket, fantasztikusan segítve ezzel a munkáját. Nem véletlen, hogy 42 százalék feletti védési mutatóval zárt a győriektől búcsúzó norvég kapus.

A védelem nagyszerű munkát végzett, a legjobbat az év során ezen a hétvégén, és így, hogy jó szereléseket mutattak be, volt időnk olvasni a játékot, az extra lövéseket.

Jacob Vestergaard, az SG BBM Bietigheim vezetőedzője szerint már az első félidőben rengeteg problémával küzdött a csapata, de egy ETO-szintű együttes ellen senkinek sincsen könnyű dolga.

„Ma veszítettünk, de nagyszerű volt az ellenfél, a világ legjobb csapata. Tudtuk, hogy nagyon okosnak kell lennünk támadásban és védekezésben is, de minden poszton rendkívül erősek voltak. Az első félidőben sok gondunk volt a védekezéssel, és bár támadásban kialakítottuk a helyzeteket, de akkor Silje Solberg nagyokat védett, úgyhogy sokat szenvedtünk. Szerettük volna megnyerni a döntőt, de őszintén el kell ismerni ezt a teljesítményt, és gratulálni az ellenfélnek. Ma jobbak voltak nálunk.”

Karolina Kudlacz-Gloc, az SG BBM Bietigheim átlövőjének gondolatai zárták a sajtótájékoztatót.

Sok tényező befolyásolta a meccset. A védekezés és a kapusok nyerik a meccseket, ez megmutatta, miért jutottunk döntőbe. Nem tudtuk azt játszani, amit akartunk, nem tudtunk gyors gólokat szerezni kontrából, és a Győr védelmével is meggyűlt a bajunk.

A döntő ezüstös magyarjai

Az MVM Dome-ban kialakított interjúzónában Faluvégi Dorottya, az ezüstérmes Bietigheim szélsője kezdte az értékelések sorát az Indexnek.

„Nagyon nehéz mérkőzés volt, szinte lehetetlen volt fogást találni az ETO-n ma. Több fronton támadtak minket, hiába szerettük volna bizonyos szituációkba szorítani őket, nem engedtek belőle. Rengeteget készültünk rájuk, de ennek ellenére is minden poszton szinte hibátlanul játszottak. Sajnos a kapusunknak sem tudtunk annyit segíteni védekezésben, hogy könnyebb dolga legyen. Kettős érzések vannak bennem, egyfelől fantasztikus volt itthon lenni és hazai környezetben játszani, másfelől pedig rossz, hiszen borzasztó nehéz volt ma a Győr ellen küzdeni, úgy éreztem, hogy megállíthatatlanok. Őszintén örülök az örömüknek, de fáj, hogy ma nem tudtunk versenyképesek lenni. Most még picit csalódott vagyok, de szépen csillog az ezüst.”

Az ugyancsak magyar válogatott Szikora Melinda, a Bietigheim kapusa sérülése miatt csak a lelátóról figyelhette a hétvégi eseményeket, de ezüstéremmel a nyakában is elégedetten értékelt lapunknak.

„Senki sem várt minket a legjobb négy, de a nyolc közé sem – mondta Szikora. – Nálunk papíron erősebb csapatok maradtak le a tornáról, tulajdonképpen hőstettet hajtottunk végre azzal, hogy idáig eljutottunk. Az elődöntőben aratott győzelem hab volt a tortán, jelen pillanatban kicsikét szomorúak vagyunk. Gratulálunk a Győrnek, teljesen megérdemelten nyertek, sokkal jobbak felkészültek a döntőre. Remekül csillog az ezüst, mivel minden várakozást felülmúltunk. Jelenleg szomorúak vagyunk, de néhány nap múlva karrierünk csúcspontja lesz az elért eredmény.”

A Bietigheim magyar játékosai – Faluvégi mellett még Háfra Noémiről van szó – hatalmas tapsot kaptak a bevonulásoknál, azonban Szikorának ez nem adatott meg.

Kicsikét féltékeny vagyok a magyar csapattársaimra, mivel hatalmas tapsot kaptak a szurkolóktól. Büszke vagyok rájuk, mivel ők is megdolgoztak azért, hogy itt lehessenek és érmet akasszanak a nyakukba.

Arról is megkérdeztük, mikor láthatjuk újra a pályán.

„Hamarosan elkezdhetem a labdás edzéseket. Hiányoznak már a mérkőzések, de lépésről lépésre kell haladni. Várom az új kalandot, júliustól teljes gőzzel szeretnék edzeni” – tekintett előre.

Hullámvasutazás utáni kompenzáció

Az öt gólig jutó győri, a fantasztikusan játszó Győri-Lukács Viktória kiemelte: ez a trófea kompenzálja számára az idei Magyar Kupa-, illetve bajnoki második helyüket.

Beszéltem Fodor Csengével a mérkőzés előtt, és azt mondta, hogy reméli, ez a másfél óra gyorsan elrepül, mert akkor az azt jelenti, hogy végig vezetünk és miénk a trófea. Azonban nem gondoltam volna, hogy tényleg így lesz, mert a Bietigheim egy fantasztikus csapat, ezt pedig tegnap is megmutatta. Hiába ő volt a négyes döntő meglepetéscsapata, mi nagyon komolyan vettük a felkészülést és a találkozót is. Iszonyatosan nagy bravúrokra képesek, ezt többször is megmutatták. Tudtuk, hogy 110 százalékot kell beleadnunk, ha mi szeretnénk megnyerni a Bajnokok Ligáját.

„Úgy gondolom, hogy a magyar bajnokság egyre erősebb és kiélezettebb, idén a Fradinak ment jobban, de ez az aranyérem kicsit kárpótol minket, nagyon boldog vagyok most és csak erre tudok gondolni.”

Nem sok szünet és pihenés fér bele az olimpia előtt, a 28 éves játékos már alig várja az „egyhetes szabadságot”, hiszen utána kőkemény, 21 napos felkészülés következik számára – melynek végállomása a párizsi olimpia.

„Mindössze egy hét pihenőt kapunk, majd jön egy 14 napos itthoni etap, utána pedig az edzőtáborban, közösen készülünk az olimpiára. Nagyon várom azt az egy hetet, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy miért eddzünk ennyit” – fejezte be gondolatát a friss BL-győztes.

A norvég klasszis átlövő, Veronica Kristiansen immáron kétszeres BL-aranyérmesnek mondhatja magát, de úgy lelkesedett, mintha először adták volna át neki a sorozat aranyérmét.

„A szezonunk igazi hullámvasút volt, főleg a hazai sorozatokban – kezdte Kristiansen, aki a fináléban kétszer vette be az ellenfél kapuját. – A Bajnokok Ligájában stabilak maradtunk, most pedig elértük azt, amit hosszú ideje szerettünk volna. Nagyon boldog vagyok, mivel trófeával zártuk az idényt. Tisztában voltunk azzal, hogy ezen a hétvégén tökéletesen kell játszanunk elöl és hátul is” – folytatta a világ- és háromszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes játékos.

A magyar bajnokságot és a kupát sem tudtuk megnyerni, de meg akartuk mutatni, hogy milyenek vagyunk csapatként és tudunk harcolni az ETO színeiért. A budapesti négyes döntőben pedig bebizonyítottuk, hogy soha nem adjuk fel, bármi is történt az idény korábbi részében.

– mondta arról, mi volt a győri siker kulcsa.

Összejött az álombúcsú

„Igyekeztem kizárni az érzelmeket erről a hétvégéről, és az Esbjerg ellen, ha nem is volt könnyű, ez sikerült. Ma már nem, az utolsó két percben, mikor már egyértelmű volt, meg fogjuk nyerni a döntőt, csak úgy folytak a könnyeim – értékelt a minden valószínűség szerint utolsó klubmérkőzésén pályára lépett Stine Oftedal, akit a társak többször is a magasba dobáltak és »megreptettek« ünneplés közben az MVM Dome küzdőterén. – Olyan búcsú lett ez, mint amilyet megálmodtam, sőt, talán picit még jobb is. Most otthon kereshetek helyeket a vitrinben ennek a két szépségnek – utalt a négyes döntő legjobbjában járó MVP-díjra és a BL-aranyra. – Fantasztikus így, egy nagy címmel, ennyi szurkoló előtt és által ünnepelve zárni a pályafutásom ezen részét. Elképesztő volt az a támogatás, amit ma kaptunk tőlük, miként az is, amit győriként kaptam tőlük az elmúlt hét évben.”

Az MVP-címmel kapcsolatban az EHF hivatalos honlapján félig viccesen, félig komolyan megjegyezte, azért a döntőben nyújtott teljesítmények alapján több csapattársa is megérdemelte volna...

„Különleges emlék marad erről az estéről, de azt hiszem, a nyugdíjazásom a kelleténél talán nagyobb súllyal esett latba, mikor eldőlt, én kapom. Ezzel együtt is büszke vagyok rá, sokan megérdemelték volna ma a csapattársaim közül, ez még értékesebbé teszi számomra” – zárta gondolatait a búcsúzó norvég.

Ugyancsak az utolsó mérkőzését játszotta az ETO-ban a távozó Szöllősi-Schatzl Nadine, akinek ezüst- és bronzérme is volt már a BL-ből, a megnyert fináléval egészítette ki éremkollekcióját.

„Amikor már csak néhány másodperc volt hátra és vezettünk, akkor előtörtek belőlem az érzelmek" – kezdte a Magyar Távirati Iroda által idézett balszélső, aki öt lövéséből hármat értékesített, az utolsó volt a klub ötszázadik találata a négyes döntőkben. Felidézte, hogy a csapat komoly hullámvölgyeken ment át az idényben, a két hazai sorozatban nem sikerült trófeát szerezniük.

Arra a kérdésre, hogy élete legnagyobb sikerének tartja-e a BL-elsőséget, azt felelte: „egyértelműen idesorolnám”. Megemlítette, hogy szerepelt már olimpián és reményei szerint a francia fővárosban is ott lehet majd.

Le a kalappal a Bietigheim előtt, megérdemelte, hogy itt legyen a döntőben. Itt is az utolsó percig küzdöttek, hajtottak a játékosai, nagyon gratulálok nekik

– tért ki az ellenfélre. Mint kiemelte, a négyes döntőben mindennek össze kell jönnie a sikerhez: hogy jó napot fogjon ki az adott együttes, jó lábbal keljenek fel a játékosok.

„Nagyon örülök, hogy ez nekünk sikerült" – fogalmazott a nyártól Budaörsön kézilabdázó Szöllősi-Schatzl, aki a kemény védekezésüknek tudta be, hogy egyszer sem voltak hátrányban a fináléban.

A távozókért is zakatolt az ETO-szív

A 250. ETO-mérkőzésén szerepelt Fodor Csenge mindkét helyzetéből betalált, és immár háromszoros BL-győztesnek mondhatja magát, de már lényegesen fontosabb szereplője a csapatnak, mint 2018-ban és 2019-ben volt.

Ez az aranyérem nagyon különleges az én szívemnek és szerintem azoknak a csapattársaimnak is, akik részesei voltak az elmúlt években az elbukott döntőknek, illetve a megnyert bronzmeccseknek. Ennyi év után most visszaadott nekünk valamit a sors, megérdemelten nyertünk, nagyon boldogok vagyunk

– mondta az MTI-nek Fodor.

Kijelentette, hogy a hazai ezüstérmek még jobban motiválták őket, még jobban meg akarták mutatni a tudásukat és megszerezni az aranyérmet. Mint felidézte, amikor gödörben voltak a szezon közben, akkor sem érezték kilátástalannak a helyzetüket, és bár mindenki frusztrált volt, de a hitüket soha nem veszítették el.

„Távoli cél volt a Bajnokok Ligája-győzelem, a négyes döntőbe jutás volt a minimális elvárásunk magunk felé, de így a legszebb az idény lezárása. A klubnak is és nekünk, játékosoknak is nagyon sokat jelent ez a BL-győzelem” – nyilatkozta mintegy összefoglalva az elmúlt napokat.

NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA, NÉGYES DÖNTŐ (2024)

Döntő
Győri Audi ETO (magyar)–SG BBM Bietigheim (német) 30–24 (17–12)

A bronzmérkőzésen
Esbjerg (dán)–Metz (francia) 37–33 (18–18)

Az elődöntőben történt

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Nógrádi György
Merkel - Eszmény és valóság

4675 Ft

Rényi Ádám
Erika néni és további felnőttmesék

3817 Ft