A Terminatort Hulkkal az oldalán könnyebb megállítani

Keleten kezdjük a csapatok bemutatását, az első kiemelttől haladunk a nyolcadik felé, majd nyugaton ugyanígy. Mindegyik rájátszásba jutott csapatnál kiemeljük, miért nyerhetnek, mi a legnagyobb gyengéjük, és ki lehet a legfontosabb emberük a playoffban.

Atlanta Hawks, 60–22

Ők a keleti Spurs, aminél nagyobb dicséretet nehéz is mondani, hiszen a San Antonio Spurs maga a címvédő. Az Atlanta viszont sokkal fiatalabb, így nem kell annyi gépészkedés ahhoz, hogy ne hajtsa túl magát senki a keretben. Négy All-Star-játékos a csapatban (Al Horford, Paul Millsap, Jeff Teague, Kyle Korver), egy olyan rendszerben, ami tökéletesen kihozza mindenkiből a legjobbat, ráadásul a keret is hihetetlenül összhangban van, nem véletlen, hogy hétmeccses fölénnyel nyerték a keleti főcsoportot, és vezették sokáig a teljes NBA-t.

Nincs szupersztár a csapatban, bármennyire jól játszottak idén, és középen sem állnak jól magas emberekkel, ami egy rájátszás alatt igen komoly gondokat okozhat, elég csak a második helyezett Clevelandre gondolni. Ellenük dobták a legtöbb triplát, ami szintén nem megnyugtató, főleg, hogy már csak elit csapatok jönnek sorban.

Ugyan Al Horford a legjobbjuk, de Kyle Korveren múlik minden. Egyrészt zseniális tripladobó a 34 éves kosaras, másrészt ő az egész támadójáték sugárhajtóműve. 100 támadásonként 111 pontot dobnak, Korver nélkül ugyanez a szám 99.

Cleveland Cavaliers, 53–29

Nem nagyon kell tovább menni LeBron Jamesnél, bárki bármit csinál, ő az NBA legjobb játékosa, maximum csak nála jobb formát lehet elkapni. Remekül sikerült a clevelandi visszatérése, és bár Kevin Love sokat szenvedett mellette, Timofej Mozgov nagy meglepetésre sokkal többet hozott a vártnál.

Kyrie Irving viszont igazi szupersztár lesz rövidesen, jobb helyen nem is fejlődhetne. Ha megy nekik a játék, megállíthatatlanok, és idén talán még nem is volt olyan, hogy az öt legjobbjuk egyszerre formában lett volna, ami pedig külön rémisztő, hogy valószínűleg övék a legerősebb kispad.

Klye Love a legnagyobb gondjuk, a korábbi Timberwolves-erőcsatártól azt várták, hogy Jamesszel megállíthatatlanok legyenek, de ez – még – nem jött el. Az viszont már nem csak rajta múlik, hogy nem megy a védekezés: az All-Star-pihenő óta hiába 19-7 a mérlegük (amiben az idény végi pihentetés is benne van), csak a tizenharmadik legjobb a védelmük.

James szupersztár, Love-ot nem véletlen akarták, Irving óriási tehetség, de Mozgov adta a legtöbbet a játékhoz. Ha játszik, 100 támadásonként 11 ponttal jobbak az ellenfélnél (Jamesnél ez a szám csak 9,8), de ez kell is, mert két első körös választást adtak az oroszért.

Chicago Bulls, 50–32

A Bulls Tom Thibodeau érkezése óta óriási hangsúlyt fektet a védekezésre, ami meg is látszik rajtuk, hiszen úgy lettek a harmadik kiemeltek keleten, hogy Derrick Rose kihagyott 31 meccset. Ha idén sem állnak össze a rájátszásban, talán már csak 10 év múlva lesz újra esélyük.

Papíron mély a keret, jó dobóik is vannak, ezt viszont nem nagyon láttuk élőben megvalósulni. A védelmükben kell bízniuk teljes erőben, mert támadásban inkább köhögött a gép. Ráadásul fáradtan is érkeznek a rájátszásra, mert a sok sérülés miatt mindenkinek extra időt kellett játszania.

Jimmy Butler feltámadt, újjászületett és egyszerre átment vörösen izzó szörnyetegbe az idén: tavaly a liga egyik legrosszabb dobója volt, most pedig alig lehet megfogni, akár kintről tripláz, akár palánkra tör, vagy cselekkel veri át magát a védelmen.

Toronto Raptors 49–33

Kyle Lowry, DeMar DeRozan és Lou Williams is remek dobó, ők viszik a hátukon a csapatot, ráadásul Williamsre még védekezésben is lehet számítani. A kispad sokoldalú, bárkihez tudják idomítani a játékukat, emiatt is voltak elképesztő hatékonyak támadásban. A szezon kétharmadánál 37-17-tel álltak és 25 ponttal verték a későbbi keleti első Atlantát, megvan tehát bennük az erő, csak újra ki kell hozni.

Szinte zéró a védelmük (csak a Netsé kevésbé hatékonyabb a rájátszásba került 16 csapatból), csak abban bíznak, hogy több pontot dobnak, mint az ellenfél, amivel a szezonon át lehet rohanni, de ennél több kellhet a rájátszásban. Sokat játszanak idegesen és a kulcspillanatban nem tudnak higgadtak maradni, ezek a hibák pedig rettenetesen visszaütnek.

Amir Johnson rosszkor van jó helyen, hiszen már csak valós tudása 85 százalékát adja, de ez is fantasztikus, már csak azért is, mert ő veszi fel védekezéskor az ellenfél legjobb emberét, és az sem véletlen, hogy vele sokkal jobban dob és lepattanózik a csapat.

Washington Wizards, 46–36

Remekül összerakták a Wizardsot, a fiatal játékosaik már beértek és erős keretet kaptak a veteránokból. Látszik, hogy megvan az a plusz bennük, ami a rájátszáshoz kell, de ezt konstansan is hozniuk kellene. Közepesen erős a védelmük, de annyira gyorsak és atletikusak, hogy bárkin átrohannak.

Ezt viszont nem annyira nehéz megállítani, és ha már felállt csapat ellen kell újítani, nem sok ötlet van az egyedi megoldásokon kívül, és ebben is inkább csak John Wall kiemelkedő, a többiektől nem sok érkezik.

John Wall érdemeit mutatja, hogy a második az assziszt-listán, miközben nem valami erős csapat van körülötte. És még lehetne jobb is, mert a védelmek tudják, hogy rá kell kettőzött erővel figyelni, ha lenne, aki átvenne tőle a teherből, megállíthatatlan lenne.

Milwaukee Bucks, 41–41

Nagyon fiatal a keret, de időnként sikerült összeállniuk idén pár jó meccsre, és a rájátszásban ez elég lehet. Februárban az All-Star-esélyes Brandon Knightot elcserélték, ami meg is törte a lendületüket, de Jason Kidd azért valahogy összerázta őket.

A nagyon fiatal keret viszont a rutin hiányát is jelenti. A többségnek ez lesz az első playoff-szereplése, ami azzal tetézve, hogy nem tudnak kosarat dobni, hamar kinyírhatja őket. Jabari Parker sérülés miatt korán kiesett a csapatból, 

Ha Parker ép lenne, ő lenne a legfontosabb, de Khris Middleton így beelőzte nemcsak őt, de még Giannis Antetokounmpót is. Middleton főleg védelemben ad nagyon sokat, de a tripláit is nagyon értékelik.

Boston Celtics, 40–42

Itt sem kellene lenniük, mert a Boston épp az újjáépítés közepén tart. Elcseréltek mindenkit, aki hasznos volt, a keretet fiatal játékosokkal és olyanokkal töltötték fel, akik senkinek nem kellettek. Amikor az irányító Rajon Rondo is ment, már temették a szezont, de a helyére érkező Isaias Thomas felrázta őket és valahogy mégis itt vannak.

Rájuk is igaz, ami a Milwaukee-ra, nagyon fiatalok és rutintalanok. Nemhogy szupersztár, de még minisztár sincs a keretben, és pont LeBronék ellen kezdenek, úgyhogy a playoff-hely inkább kedves ajándék nekik, mint bármi más.

A pályáról Isaiah Thomast lehetne említeni, de nála is fontosabb Brad Stevens, a vezetőedző, aki tényleg a semmiből csinált rájátszásba kerülő csapatot. Ez a Boston csak egy váz, vagy még az sem, könnyen lehet, hogy Marcus Smarton kívül senki nem szerepel a jövő terveiben náluk, mégis bekerültek a playoffba, és még csak nem is a legrosszabb helyen.

Brooklyn Nets, 38–44

Nem sokon múlt, hogy az Indiana Pacers lehajrázta őket a rájátszást érő hetedik helyért, az utolsó napon dőlt csak el, hogy végül a Nets került be. Tele vannak tapasztalt, öreg játékosokkal, akik meg tudják fogni a meccs tempóját, hogy ezt az előnyükre fordítsák, és már az, hogy ide eljutottak, feldobhatja őket annyira, hogy beinduljanak.

A milliárdos terv nem jött be, a csapat rettenetes, a 38-44-es mérleg sem azt mutatja, hogy nagyon komolyan kellene velük számolni, és ők sem azt mutatták a szezon alatt, hogy szívvel-lélekkel hajtanának egymásért. 

Nehezen, de magára talált Brook Lopez, ami azon is múlik, hogy végre a vezetőedző Lionel Hollinsszal is megértik egymást. Utóbbi átdolgozta a támadójátékot, hogy a felfrissült centert még jobban kihasználják, így március óta a 100 támadásonkénti pontmutatójuk 101-ről 107-re ment fel Lopezzel.

Nyugat

Golden State Warriors, 67–15

Minden idők tizedik legjobb csapata az idei Golden State, egészen elképesztő a 67-15-ös mérleg, főleg úgy, hogy rengeteg meccs negyedik negyedére egyszerűen leültek a legjobbak. Steph Curry MVP-esélyes, Draymond Green lehet az Év Védőjátékosa, Andre Igoudala pedig az Év Hatodik Játékosa, és akkor már az Év Edzője-esélyes Steve Kerrt, illetve Curry tripladobó társát, Klay Thompsont meg sem említettük. Náluk a pályaelőny, ahol megállíthatatlan gyilkológépként játszottak. Kell ennél több?

Bár úgy tűnik, hogy nincs rajtuk fogás, de a védelmük nem hibátlan. Green remek védőjátékos, de ha neki és Andrew Bogutnak nem megy 100 százalékosan, az egész csapatot magukkal tudják rántani, és ezt már a Spurs is megmutatta a szezon végén.

Nincs nagy kérdés, Stephen Curry a Warriors legjobbja és a legfontosabb embere is, de sem ő, sem Thompson nem tehetné a dolgát Green védőmunkája nélkül. A páros mellett könnyű megfeledkezni arrról, hogy ő is kiváló tripladobó, a sebessége pedig Curryéknek is sok területet nyit meg.

Houston Rockets, 56–26

James Harden, James Harden, James Harden, na meg egy kőkemény védelem: ennyi elég a sikeres recepthez Texasban. Őszakállsága megállíthatatlan, hihetetlen gyors mellette is mindenki, ezért is ők a leindítás királyai. Dwight Howardról se feledkezzünk meg, akiben persze még mindig lenne nafta, de nincs oka panaszra.

A legnagyobb bajuk James Harden, illetve nem is ő, hanem hogy a Curry melletti legnagyobb MVP-esélyes nélkül sokkal-sokkal gyengébb a csapat. Harden mögött nincs sok minden, ha nem jönnek a triplák vagy a büntetők, nagy zseni villanásra van szükségük ahhoz, hogy meccsben maradjanak.

Dwight Howardból még nem jöt ki minden (talán sosem fog), de ha kicsit javulna, a Rockets hatványozottan jobb lenne. Nélküle is ment a játék, tehát nem kihagyhatatlan, de egy ilyen nagy, ilyen tehetséges center hatalmas plusz. Amikor játszott március óta, csak kétszer kaptak ki (mindkétszer a Spurs ellen), pedig nagyon óvatosan bántak a játékperceivel, jól látható tehát, mennyit ér.

Los Angeles Clippers, 56–26

Nehéz ütősebb kezdőötöst mondani a J.J. Redick, Chris Paul, Matt Barnes, DeAndre Jordan, Blake Griffin csoportnál, Paul, Jordan és Griffin ráadásul állandó All-Star-szintet hoz. Gyorsak, jól dobnak és a védekezés is sokkal jobb lett Doc Rivers irányításával.

Az NBA ugyan nem látványra osztja a győzelmet, de szebb idők voltak, amikor a Paul-Griffin- kettős négy-öt alle-oopot hozott össze. Ez már nincs, a védelem viszont jobb, már amikor a kezdők vannak pályán, merthogy a cserepad rettenetes: annyira, hogy Austin Rivers, Jamal Crawford, Glen Davis és Spencer Hawes a padon ülve értékesebb, mint a pályán. Ráadásul, ha úgy utaznak majd Jordanre a büntetők miatt, mint egykor Shaqre (meg is született a Hack-A-Shaq után a Hack-A-Jordan), sok pont mehet el.

Paul és Griffin túl könnyű lenne, őket mindenki ismeri és tudja, mi várható tőlük. Matt Barnes viszont a háttérben marad, pedig amikor lejön a pályáról a 100 támadásonkénti 17 pontos fölényük 5-re olvad, de hasonló a különbség, amikor Redick helyére Rivers jön, mégis, Barnest nehezebben pótolják.

Portland Trail Blazers, 51–31

LaMarcus Aldridge és Damian Lillard képesek bármilyen meccset eldönteni, és nemcsak támadásban, de a saját palánkjuk alatt is. Nagyon alulértékelt a védelmük, ami sokakat meglephet majd.

Aldridge egy szakadt szalaggal a karjában játszik, ez visszavetheti, Lillard egyedül pedig kevés lehet, és már eddig is volt gondjuk elég a sérülésekkel, úgyhogy nem hiányzik még egy új. Wesley Matthews sérülése óta teljesen széthullott a védelmük: ez március legelején volt, azóta csak hat csapat védelmi mutatója gyengébb az övéknél, de közülük csak a Dallas jutott a rájátszásba.

Matthews kidőlését Nicolas Batum enyhítette, ha ő nem szedi össze magát, dobálhatna bármennyit Lillard és Aldridge, sehol nem lennének. Batum az All-Star-szünet előtt 37 százalékkal dobott, azóta ez 49-re ment fel, a triplái pedig 45 százalékban jók, védekezésben pedig pont annyi pluszt tesz hozzá, amennyivel Lillard gyengébb ilyen téren.

Memphis Grizzlies, 55–27

Tapasztaltak, erősek, kemények, a palánk alatt pedig Marc Gasol és Zach Randolph remek kettőst alkot. Mike Conley talán a leginkább alulértékelt irányító a ligában, de lehet, hogy neki a teljes első kört ki kell hagynia sérülés miatt.

Conley mellett Tony Allen is hiányozhat, ez a sérüléshullám pedig akár el is intézheti őket, hiszen az All-Star-szünet óta csak 16-13 a mérlegük, és csak hétszer dobtak 100 pont fölött, ami a rájátszás előtt nem a legjobb formát mutatja.

A Memphis az idén végre tényleg Marc Gasol csapata lett. A spanyol sokat fogyott és beletörődött, hogy támadásban is rengeteget várnak tőle, így nekiállt dobálni is, helyette már nem passzol annyit. A szezon második felében viszont visszaesett, ez a csapaton is látszott. Ha kicsit javulna, még Conley hiányával is kisebb teher lenne a Randolph-Courtney Lee-pároson.

San Antonio Spurs, 55–27

Tavaly is mindenki öregnek gondolta őket, erre tessék, megint itt vannak. Csalóka a hatodik hely, ennél sokkal erősebbek, még ha egy évvel idősebbek is lettek. A tavalyinál gyengébb teljesítmény inkább a hullámzó játék, mint bármi más eredménye.

Tiago Splitter sérülése nagy gond lehet, mint ahogy az is, hogy nem lesz pályaelőnyük, ebből adódóan pedig az elmúlt évek legnehezebb sorsolása vár rájuk, ami ebben a korban nagy akadály lehet.

Már a tavalyi döntőben is látszott, hogy a Tim Duncan utáni korszak Kawhi Leonardé lesz San Antonióban, de az öreg még mindig pokolian jó játékos, annyira, hogy akár még az Év Védőjátékosa is lehet. De már 39 éves lesz a playoff első köre alatt (idősebb, mint a Celtics vezetőedzője), ennyi idősen nem lehet így játszani.

Dallas Mavericks, 50–32

Egy céljuk volt, hogy bekerüljenek a playoffba, merthogy a keret pontosan a hétmeccses összecsapásokra lett összerakva: mindenkinek van plusz egy sebessége, amit ilyenkor be tud lőni. Ez Rajon Rondo, az irányító érkezésével lett teljes, aki mindig is csoda volt a rájátszásban, már a Celticsben is. Dirk Nowitzki elnyűhetetlen, Rick Carlisle pedig az egyik legjobb playoff-edző, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha meglepetést okoznak.

Ha ez mégsem jön össze, az a Rondo-csere hibája lesz, mert a fél kispad elment a Celtics-irányítóra. Nem nagyon volt mostanában négy jó negyedük egyben, és hiába jó még Nowitzki, már ő sem nagyon jó.

A korábbi celticses Rondo megszerzésével új dimenzió nyílt a Mavericksnél, az irányító pedig a rájátszásban újabb rakétákat gyújt majd be, mert tipikusan az a játékos, aki a legfontosabb meccseken játszik a legjobban. Dallasban viszont nem köré épül a játék, mint ahogy Bostonban, és ez meglátszik rajta, nélküle jobbak, mint vele. Ha ez fordul, bármi lehet a Mavsből.

New Orleans Pelicans, 45–37

Az utolsó játéknapon dőlt csak el, hogy ők jutottak a rájátszásba és nem az Oklahoma City: visszanézve ez Anthony Davis dudaszós tripláján múlt a Thunder ellen. Mondhatnánk, hogy gyorsak, remek játékosok segítenek kintről a játékban, de tulajdonképpen a szupertehetség Davis a legfőbb oka, hogy itt vannak, és az is rajta múlik, hogy meddig mennek majd.

A védelem ugyanis gyengécske, nagyon erőltetik Davist, aki ha nem kap elég labdát, a csapat is összezuhan, és a padról sem érkezik túlzott segítség. Az sem segít, hogy a Warriors ellen kezdenek.

Könyvet lehetne írni arról, miért Davis a jövő legnagyobb NBA-játékosa. A hatékonysági mutatóban vezeti a ligát (30,8-cal több mint kétszer jobb a 15-ös sztenderd NBA-átlagnál), 59 a tiszta dobószázaléka és az egyik legjobb +/- mutató is a övé, és ennél csak jobb lesz. Még csak 22 éves, de már most vele kezdődik minden ellenfél stratégiai terve, mert őt kell kivenni, különben esélyük sincs.