Ellepték az unikornisok az NBA-t

Unikornis

1. (régies, irodalmi nyelvben, művészettörténet) Többnyire lóhoz hasonló alakban, homlokán hosszú, hegyes szarvval ábrázolt mesebeli állat. Feszesen a dárdák messzire kinyúlnak, Mint egyenes szarva csődör egyszarvúnak. (Arany János)

2. (kosárlabda szaknyelvben) Képes dobni és védekezni is, olyan játékos, aki 210 centi fölötti magassága ellenére is jól dob, akár hárompontosokat is. Ilyen nem nagyon van, főleg, ha még blokkolni is tud. Egy ilyen játékos olyan ritka, mint egy unikornis. (Kevin Durant)

Kevin Durant 2016 januári meghatározása találó, részben tőle eredeztethető az unikornis elnevezés, de az biztos, hogy ez után a nyilatkozat után vált elterjedtté. Durant akkor a New York Knicks lett centeréről, Kristaps Porzingisről beszélt, de van még pár játékos, aki befér ebbe a meghatározásba.

Részben persze ő maga is – évek óta szupersztárként kezeljük a nyáron az Oklahoma City Thundertől a Golden State Warriorshoz igazoló játékost, de valójában ő maga is unikornis, még ha picivel 210 centi alatt is marad.

Az NBA egyre gyorsuló tempója és az egyre jobban széthúzott játéktér miatt óriási igény lett a Porzingishez hasonló játékosokra. 

Bill Simmons kicsit más unikornisokat lát. Az ESPN korábbi, a The Ringer jelenlegi NBA-szakírója (és NBA-történésze) kicsit más értelemben veszi az unikornisokat, és szigorúan úgy nézi őket, mint olyan típusú játékosokat, amilyeneket talán csak egyszer látunk a ligában. Ebben az értelemben három kategóriát különít el az unikornisok között.

Tradicionális unikornis: olyan játékos, akit már láttunk, és megismételhető, amit tud/tudott – pl. Bill Russell, Wilt Chamberlain, David Thompson, Scottie Pippen, Shaquille O'Neal, Dirk Nowitzki.

Köztes unikornis: olyan játékos, akihez hasonlót már valószínűleg nem látunk – pl. Michael Jordan, Allen Iverson, LeBron James, Stephen Curry, James Harden.

Valódi unikornis: Kareem Abdul-Jabbar, Earl Monroe, Pete Maravich, Julius Erving, Adrian Dantley, Larry Bird, Magic Johnson, Kevin McHale, Hakeem Olajuwon, Charles Barkley, Manute Bol, dennis Rodman, Kevin Durant, Russell Westbrook.

Mi viszont inkább Durant megközelítését választanánk, kiegészítve azzal a kitétellel, hogy főleg a 25 év alatti játékosokra koncentrálunk –  a mostani NBA-forradalomból ugyanis ők profitálhatják a legtöbbet. Ezeket figyelembe véve Durant már duplán kilógna a rendszerből (nincs 210 centi, és idősebb is, mint 25), vagyis marad Giannis Antetokounmpo, Anthony Davis, Karl-Anthony Towns, Kristaps Porzingis, és zárójelesként ide kerül Joel Embiid, Nikola Jokić és Myles Turner is.

Turner, Jokić és Embiid esetében még elég nagy kérdőjelek vannak, őket csak amolyan bébiunikornisnak mondanánk. Az Indiana Pacersben játszó Turner a második szezonját tölti az NBA-ben, túl sok maradandót még nem alkotott, de még csak 20 éves, és már tavalyról idénre is nagyon sokat fejlődött, így 1-2 éven belül simán lehet, hogy bérelt helye lesz az unikornisok között. Ja, és úgy blokkol, mint egy állat.

Szintúgy másodéves a ligában a Denver Nuggets szerb centere, Jokić, aki legalább akkorát ugrott a 2016-17-es szezonra, mint Turner. Túl sok triplát egyikük sem vállal, Jokić viszont egészen elképesztő passzokat hoz össze a pályán – rajta kívül csak három centernek van meccsenként legalább négy asszisztja: Marc Gasolnak, DeMarcus Cousinsnak és Al Horfordnak, vagyis nagyon jó társaságba került a szerb. Nem lehet véletlen, hogy a Sports Illustrated pont ezt a hármast is az unikornisok közé sorolta.

Eddig leginkább a kiegyensúlyozott teljesítmény hiányzott tőle, de amióta februárban elcserélték mellőle Jusuf Nurkićot, kezd még az addiginál is jobban játszani.

Joel Embiid lenne papíron a legérdekesebb hármuk közül, de a 22 éves center három szezon alatt csak 31 meccset tudott játszani a Philadelphia 76ersben, vagyis több mint 2,5 szezont volt sérült eddig, ami nagyon aggasztó. Amikor pályán van, látható, hogy az NBA egyik legnagyobb tehetsége, de ha nem marad egészséges, könnyen lehet, hogy a közelébe sem ér majd annak, amit valójában ki lehetne hozni belőle.

Az idei, 31 meccses csonka szezonját meccsenként 20,2-es pontátlaggal zárta, mezőnyből 46,6 százalékkal dobott, a triplákat 36,7 százalékkal értékesítette, 7,8 lepattanója és 2,5 blokkja volt, ráadásul a 76ers védelme is sokkal-sokkal jobb volt vele a pályán. És azt se feledjük, hogy még az NBA-ben rettentő nagynak tűnik, pedig sem a 213 centije, sem a 113 kilója nem döbbenetesen kiemelkedő.

Porzingis legendája a 2015-ös NBA drafton indult, ahol a Knicks szurkolói kifújolták az ismeretlen európai centert, amikor csapatuk őt választotta. Fél év elég volt hozzá, hogy teljesen megváltozzon a megítélése, bő másfél évvel a draft után pedig ott tartunk, hogy lassan nagyobb sztár a Knicksnél, mint a tízszeres All-Star Carmelo Anthony.

Nem mondhatjuk, hogy tökéletes lenne a technikája, de soha nem adja fel, megállíthatatlanul küzd, ráadásul bárki ellen megcsinálja ezt, mindegy neki, ki az ellenfél, ő őrült módjára zúzza magát és a másik játékost is.

Karl-Anthony Towns lehet az egyik alapja a jövő nagy csapatának a Minnesota Timberwolvesnál – jelenleg még messze vannak a rájátszástól, de pont azért, mert túl fiatalok, kell pár év, amíg komoly rutint szereznek, hogy hatékonyak lehessenek. Amíg azt várjuk, hogy valahogy összeálljon a csapat Townsszal, Zach LaVine-nal és Andrew Wigginsszel, addig legalább van idő Towns (becenevén KAT) játékát csodálni.

Egyre több triplát vállal (nem is akármilyeneket), idén már jóval 20 pont fölötti a meccsátlaga, ami mellé szintén jócskán 10 fölötti lepattanót szerez meccsenként. Ami viszont a legfélelmetesebb, hogy tényleg úgy mozog, ahogy nem szabadna egy 213 centis játékosnak.

A második szezonját ráadásul legendásan jó számokkal zárta: 25,1 pontos és 12,3 lepattanós átlagot hozott össze, másodéves játékosként erre csak 11-en voltak képesek, mind bekerült már a Hírességek Csarnokába. Az utolsó egyébként Shaquille O'Neal volt, de olyan nevek vannak mellette, mint Bob McAdoo, Kareem Abdul-Jabbar, Elvin Hayes, a tripla-dupla rekordját a minap 55 év után elvesztő Oscar Robertson, a 100 pontos meccset összehozó Wilt Chamberlain, és Elgin Baylor.

Mivel a Timberwolves nem játszik túl jól (még), és nem is túl nagy médiapiac Minneapolis, KAT némileg a radar alatt mozog, bár az teljesen világos, hogy egy jövőbeli szupersztárról beszélünk. Egyrészt ponterős, másrészt remekül blokkol, ráadásul úgy dobja a triplákat, mint az őt megelőző tizenegy halhatatlan közül egy sem, tehát még emelni is tudott a szinten.

Az sem lehet véletlen, hogy a legutóbbi két ügyességi versenyt unikornis nyerte az NBA All-Star hétvégéjén, úgy, hogy 2016 előtt soha nem nyert 193 centinél magasabb játékos ebben a számban (2003-ban Jason Kidd, 2006-07-ben pedig Dwyane Wade voltak a legmagasabb ügyességi győztesek).

Még a Timberwolves gyengélkedésénél is nagyobb tragédia az, ami a New Orleans Pelicansnél megy. 2012-ben draftolták a liga egyik legjobb magasemberét, Anthony Davist, aki körül semennyire nem volt csapat, így hiába játszik emberfelettit minden meccsen, nagyjából semmire nem megy vele. Erre az idei csereidőszak végén odavittek mellé egy másik elit magasembert, DeMarcus Cousinst, csak azért, hogy miközben a liga inkább a kisebb, de triplákat jól dobó játékosok felé tolódik el, addig náluk legyen két elit 210+ centis ember.

Davis meccsenkénti pont-, blokk- és lepattanóátlagban is a top 10-ben van a ligában, valószínűleg az NBA következő 10 évének legnagyobb játékosa (lesz), de ha nem kerül el a Pelicansből, városi legenda lesz csak belőle, ugyanis a csodatételeit senki sem nézi, annyira irreleváns a New Orleans sajnos.

Ő a legnagyobb unikornis

Bár Kevin Durant Porzingisre mondta, hogy unikornis, a legnagyobb egyszarvú a ligában mégis Giannis Antetokounmpo, akihez hasonló fizikai adottságokkal rendelkező játékos valószínűleg nem lesz a ligában többé. A nigériai születésű Görög Szörnynek akkora karjai és lábai vannak, hogy két pattintással végig tud vinni egy támadást a pályán. Az kilenc lépés. És még ha nem is alapvonaltól alapvonalig ment, akkor is döbbenetes szám.

A hosszú karjai támadásnál is jól jönnek (persze, hogy ő is jól dobja a triplát center létére), de védekezésben még annál is többet jelentenek neki. 211 centis magassága mellé 223,5 centi a karfesztávolsága, ami hihetetlenül nagy távolság. Lépés nélkül le tud védeni akkora területet, amihez szinte minden más játékosnak már egyet kell lépnie a ligában. Ha nem lép, kevesebbet fárad, tovább bírja a tempót, és persze hamarabb oda is ér a labdára.

És ha ez nem lenne elég,

Mindenben. Dobott pontokban? Tizennegyedik. Lepattanókban? Tizenötödik. Asszisztokban? Tizenkilenedik. Labdaszerzésekben? Nyolcadik! Blokkokban? Ötödik!

Shawn Marion megcsinálta már négy kategóriával, de neki az asszisztok hiányoztak. Eddig jutott LeBron James is, nála a blokkokból volt kevés. Antetokounmpo pedig még csak 22 éves, vagy innen még bőven csak fejlődni fog, amibe belegondolni is félelmetes. A fizikai adottságai már megvannak, ezt kegyetlenül ki is használja, megmondhatatlan, meddig juthat.

Mernek kockázatot vállalni

Towns, Davis és Porzingis esetében nem is annyira meglepő, hogy sztárok lettek az NBA-ben, hiszen előbbi kettő a draft első helyén, Porzingis pedig a negyedik helyen kelt el. Ez még az a szint (1-5. választás, bár klasszikusan csak 1-3.), ahonnan garantáltan jó játékost várnak az NBA-ben.

Antetokounmpót viszont már a 15. helyen választották ki, Jokić pedig a második körig, a 41. választásig csúszott. Nemrég elő is került, hogy az ESPN a 2014-es draft közvetítése közben épp reklámozott, amikor a Nuggets kiválasztotta az azóta egyik legnagyobb tehetséggé fejlődött szerbet, akit így meg sem mutattak kamerán, hanem egy taco volt a képernyőn.

Talán a jövőben miattuk is korábban le mernek majd csapni a hasonló fizikai adottsággal rendelkező játékosokra, hiszen egyre több példa mutatja, hogy beválnak az NBA-ben. A Phoenix Sunsban már ott van az újonc horvát Dragan Bender (2016-os negyedik kiválasztott).

Mindjárt itt a Kánaán

A 2017-es draftévfolyam nincs tele lehetséges unikornisokkal, leginkább az Arizona egyetem centerén, Lauri Markkanenen látszik, hogy az válhat belőle. A középiskolások viszont Porzingist és Antetokounmpót látva már tudják, hogy ilyen játékkal is hatékonyak lehetnek az NBA-ben. Négy éve még bőven voltak 136 kilós centerek a középiskolás All-Star meccsen, idén egyetlen játékos volt, aki nehezebb volt 113 kilónál. Nem a méret, hanem a sebesség lett a döntő ugyanis.

Az egyik legnagyobb középiskolás unikornis DeAndre Ayton, van olyan NBA-csapat, amely 14 éves kora óta figyeli a 18 évesen már 211 centi magas és 230 centis karfesztávolsággal rendelkező játékost.

Ayton jövőre pont az Arizonára kerül majd Markkanen helyére, ott kiderül, mennyire tud azon dolgozni, hogy a fizikai dominanciája ne csak időnként, hanem egy teljes meccsen látható legyen, az ott edző Sean Miller ugyanis az ország egyik legtöbbet követelő szakembere.

A másik név, amit nagyon gyakran hallani, az Mohamed Bambáé, akit Ayton mellett az idei végzős gimis évfolyam másik legjobb magasemberének tartanak. Bambának még erősödnie kell – 211 centije mellé csak 95 kiló –, mentálisan viszont megelőzi a társait. Idén saját pénzen utazott el az MIT-n tartott éves sportanalitikus konferenciára, hogy NBA-csapatvezetőket faggasson a játék legapróbb részleteiről, hogy még jobb lehessen, mire a profik közé kerül.

Bamba egyébként rengeteget dolgozik azon, hogy jobban dobja a triplákat, ami egy ilyen magas játékosnál óriási pluszt jelenthet. És akkor még ott van a zsákolókirály, de nem csak ebben jeleskedő Michael Porter Jr. is ugyanebben az évfolyamban. Ő ugyan kicsit kisebb az előbbi kettőnél, de a gyorsuló tempójú NBA-ben mindhárom magasposztot (center, erőcsatár, kiscsatár) bejátssza majd, bárkihez is kerül 2018-ban.

És ez még csak a most végzős középiskolai évfolyam, Porzingisék sikere még több unikornist hozhat.