Mr. Szabadság Erdoğan után Kínának, Jordannek és LeBronnak is nekiment

„Szerettem volna ezt a szót a részemmé tenni, mivel ez az a fogalom, amiért egész életemben harcolok” – mondta Enes Kanter Freedom, utalva a neve harmadik tagjára, amit a napokban vett fel. A svájci születésű, török származású kosaras megkapta az amerikai állampolgárságot, így négy év után ismét van hazája, és ezzel a lendülettel ki is bővítette a nevét. Nem ő az egyetlen NBA-játékos, aki ilyen lépésre szánta el magát, emlékezzünk csak Metta World Peace-re (született: Ron Artest) vagy World B. Free-re (Lloyd Bernard Free).

A Boston Celtics centere valóban számtalan alkalommal szólalt fel különböző, emberi jogi és szabadságot illető kérdésekben, és attól sem hátrált meg, ha prominens személyeket kellett kritizálnia.

Mielőtt azonban ezekre kitérnénk, érdemes megnézni, honnan indult Enes Kanter kosárlabda- és forradalmárkarrierje.

Kanter 1992. május 20-án született Zürichben, édesapja ugyanis ott végezte a doktori iskolát. Nem sokkal később a család visszaköltözött Ankarába, ahol Enes kettő, az életét teljes egészében meghatározó dologgal is megismerkedett. Az egyik a kosárlabda volt, a másik pedig a Gülen-mozgalom. Utóbbi Fethullah Gülen török prédikátorhoz köthető, aki egyébként Erdoğan legfőbb ellenlábasa. Az iszlám vezető az egyenlőséget, a teljes elfogadást és a közjó szolgálatát hirdeti, ami rendkívül szimpatikus volt a fiatal Kanternek. Ezenkívül a kosárlabda is annyira jól ment neki, hogy a Fenerbahçe felfigyelt rá, ő pedig emiatt Isztambulba költözött.

16 évesen már nemcsak a bivalyerős török első osztályban, hanem a világ második legerősebb bajnokságában, az Euroligában is bemutatkozott, az európai topklubok sorban álltak érte, ő azonban úgy gondolta, hogy az Egyesült Államokban komolyabb sansza van arra, hogy NBA-játékos váljon belőle. 17 évesen, 2009-ben átnyergelt Amerikába, ahol viszont sok gimnázium megtagadta tőle a játékjogot, mivel korábban már volt profi státusza. Ugyanez volt a helyzet az egyetemen is, hiába csatlakozott az egyik legkomolyabb programnak számító Kentuckyhoz, az egyetemi sportszövetség (NCAA) nem adott neki játékengedélyt.

Kanter azonban nem búsult, kinyílt számára a világ. Már az is említést érdemel, ahogy megtanult angolul:

A kollégiumban megkérdeztem a szobatársamat, mi az, ami szerinte javíthatna az angolomon. Azt mondta, nézzek Jersey Shore-t. Nagyon furcsa volt, az első két hónapban semmit sem értettem, aztán végül még szoláriumba is elkezdtem járni. A másik SpongyaBob volt, akit imádtam gyerekként, adta magát a dolog, hogy azzal is tanuljak.

Az amerikai demokrácia is lenyűgözte, elmondása szerint eleinte sokkolta az effajta különbség az Egyesült Államok és Törökország között.

„Egyszer a csapattársam kritizálta az elnököt. Mondtam neki, hogy »Haver, ezt nem nagyon kéne, mert börtönbe kerülsz«. Annyit válaszolt, hogy »Nyugi, tesó, ez itt nem Törökország«.”

Noha középiskolában elvétve, egyetemen pedig egyáltalán nem léphetett pályára, különböző nyári tornákon azért megmutatta, mit tud, az egyiken például pontrekordot állított fel. A tehetségéhez kétség sem fért, így végül a 2011-es NBA-újoncbörzén a Utah Jazz a harmadik helyen választotta ki.

Azt nem lehet mondani, hogy berobbant volna, Al Jefferson mögött nem sok sót evett meg eleinte a 208 centis magasember, több mint két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy beverekedje magát a kezdőbe. Közben szorosabbra fűzte kapcsolatát a hosszú évek óta Amerikában önkéntes száműzetésben élő Gülennel, és mivel NBA-játékosként komoly platformot kapott ahhoz, hogy véleményt nyilvánítson, ezt egyre gyakrabban megtette.

A Jazzben nem igazán jöttek a sikerek, viszont 2015 elején a bajnokesélyes Oklahoma City Thunderhöz került, ahol karriercsúcsot átlagolt dobott pontokban és lepattanókban is, sőt akadt olyan meccse, amivel klubrekordot döntött.

Az OKC-nél eltöltött időszak alatt kezdődtek a súlyos konfliktusai Törökországgal. 

A 2016-os (ál)puccskísérletet Gülennel együtt nézte a tévében, Erdoğan diadala után pedig egyszerűen lehitlerezte az elnököt. Kanter szülei annyira rettegtek a rajtuk csattanó retorziótól, hogy kitagadták a kosarast, igaz, édesapját ez sem menthette meg. Kirúgták az egyetemről, majd terrorizmus vádjával napokra börtönbe zárták, ahol megkínozták.

Erdoğan a puccsot Gülennek tulajdonította, Törökországban rengeteg civil szimpatizánsát záratta be, de például más országokból is sikerült néhány forradalmárt hazacsempésznie, hogy utána bíróság elé állítsa őket. Kanter ellen nemzetközi elfogatóparancsot rendelt el, és kis híján sikerrel járt. A center 2017-ben kosaras gyerektábort szervezett Indonéziában, ahonnan alig tudott elmenekülni, amikor a helyi hatóságok megpróbálták elfogni. Addigra Erdoğan érvényteleníttette az útlevelét is, valamint megvonta tőle a török állampolgárságot. Politikai menekült lett.

Ráadásul ezen a nyáron az OKC a New York Knickshez cserélte a Carmelo Anthony-transzfer részeként, ahol szintet lépett. Nem feltétlenül kosárlabdában, inkább aktivistaként. LeBron Jamest már ekkor is be-bekóstolta, amit imádott a Madison Square Garden közönsége, és egyre többször foglalt állást világpolitikai kérdésekben. 

Aztán megjárta Portlandet, majd Bostont, utána megint Portland és megint Boston voltak az állomásai. A keleti parton már a tettek mezejére lépett 2019-ben, szenátori segítséggel törvényjavaslatot nyújtott be a Fehér Házban, amellyel az igazságtalanul bebörtönzött török civilek és újságírók szabadon engedését, valamint Erdoğanra kivetett szankciókat sürgetett. Ezt az Erdoğan-párti Trump-kormány elutasította, de 2021 júliusában négy képviselő ismét benyújtotta, néhány módosítást eszközölve.

Ezenkívül további két javaslatot terjesztett elő, az egyikben a törökök fegyverellátását akarta szabályozni, a másikban pedig azt, hogy diktatórikus eszközökkel ne lehessen senkit feltenni az Interpol vörös körözési listájára. Úgy küzdött a törökökért, hogy közben halálos fenyegetéseket kapott Erdoğan szimpatizánsaitól.

2019 tavaszán a Portland bejutott a nyugati főcsoport döntőjébe. Kanter ekkor egyrészt úgy játszott, hogy tartania kellett a ramadánt, azaz hajnali 3-kor tudott csak táplálkozni, vizet sem vehetett magához a meccsek közben sem. Másrészt ott volt benne a tudat, hogy a döntőben a Toronto Raptors vár rájuk győzelem esetén, amely ellen idegenben nem tud pályára lépni, mert azonnal elfognák. A Blazers végül aztán kiesett, így az élet-halál kérdés megoldódott. 

2019 decemberében Kanada is garantálta számára a szabadságot, így karácsonykor pályára léphetett, a cipőjére pedig felpingálta a Freedom szót. Ez óriási megkönnyebbülést jelentett számára.

2020 nyarán tevékenyen részt vett a Black Lives Matter-mozgalomban is, saját Celtics-mezében vonult az utcára. Az NBA-buborékban aztán minden játékos felírhatott a meze hátuljára egy üzenetet, ő pedig a Freedomot választotta. Talán csak ő gondolta akkor, hogy nem az volt az utolsó alkalom, amikor az a felirat díszelgett a hátán.

2021-ben aztán Kínát is támadásba vette.

Ugyanis amikor Daryl Morey, a Houston korábbi általános igazgatója egy tweetben kiállt a hongkongi tüntetők mellett, akkor Kína egyrészt betiltotta a Rockets meccseit (pedig Jao Ming révén az az ország legnépszerűbb csapata), másrészt totális bojkottal fenyegetett. Ez természetesen alapjaiban rengetné meg az NBA-t, ugyanis különböző mérések alapján mintegy 500 millióan követik a kosárligát Kínában, ami majdnem másfélszerese az USA népességének. Úgyhogy a liga, no meg LeBron James Kína védelmére kelt, azaz egyértelműen állást foglalt az emberi jogok és a pénz viszonylatában. Tegyük hozzá, ez még a BLM előtt volt, azóta viszont az NBA mindenkit bátorít arra, hogy beszéljen a fontos ügyekről.

Kanter pedig ismét így tett. Egyedi készítésű cipőkkel próbálta meg felhívni a figyelmet arra, hogy Kína átnevelő- és munkatáborokat létesített Hszincsiangban, az ujgurok által lakott autonóm területen, ahol a muszlim vallású ujgurokat egészen szörnyű körülmények között, rabszolgaként dolgoztatják.

Kína mellett a Nike-t is kritizálta, amely egy 2020-as jelentés szerint dolgoztat abban a régióban, vagy legalábbis összeköttetésben van olyan beszállítókkal, amelyek szállítási lánca bizonyítottan érinti azt a területet.

Ilyen cipőt viselt például a Charlotte Hornets ellen, amelynek tulajdonosa Michael Jordan, akinek a saját márkája, az Air Jordan a Nike-ból nőtte ki magát önálló branddé. De felkérdezte LeBron Jamest is, hogy hol van ilyenkor, amikor nem csak a feketék mellett kell kiállni. Jordan egyelőre nem reagált, Jamestől viszont jött a replika, miszerint Kanter csak az ő hírnevét használja arra, hogy reflektorfénybe kerüljön. Erre a center annyit mondott, hogy nagyon szívesen leül beszélgetni Jamesszel, hogy felvilágosítsa a kínai helyzetről és az emberi értékekről.

Ezzel üzent Jamesnek:

„A Nike a legképmutatóbb vállalat a világon. Az fantasztikus, hogy kiáll a BLM mellett, és felszólal a gyűlöletkampányok ellen, de amikor nem lokálisan, hanem globálisan kellene cselekedni, akkor nem tesz semmit. A hallgatás bűn. És ugyanez igaz LeBronra és Jordanre vagy akár Cristiano Ronaldóra. Ők a Nike arcai, de igazából csak bábok” – fogalmazott egy interjúban.

Kína sem hezitált, betiltotta az összes Celtics-meccset, és bizony az egyik mérkőzés előtt egy NBA-dolgozó is megkérte Kantert, hogy cseréljen cipőt. Ő viszont ennek nem tett eleget, aminek az lett az eredménye, hogy Adam Silver komisszár behívatta, ugyanakkor Kanter erről a megbeszélésről azt mondta, hogy rendkívül konstruktív volt. Úgyhogy megmaradt Kanter szólásszabadsága, ő pedig továbbra is él ezzel. A pekingi olimpia bojkottja mellett kampányol, és úgy tűnik, egyre több támogatója van. 

Amit november 27. óta immáron amerikai állampolgárként folytat. Abban az országban, amit a szabadság földjének neveznek, és ahol a határokat feszegetve gyakorolhatja a jogát. Mint mondta, ha már ezek az eszközök megadattak neki, akkor kötelessége felszólalnia a jó érdekében, de elsősorban kosárlabdázó marad. Egyébként sem tartja magát politikusnak, nem kötődik egyik párthoz sem, inkább aktivista.

És hogy innentől hogy lehet szólítani? Erre ő maga adta meg a választ.

Hívjanak csak Mr. Freedomnak.

(Borítókép: Enes Kanter Freedom 2021. december 1-jén. Fotó: Getty Images)