Egyből letették névjegyüket a parkettre a jövő legnagyobb sztárjai

A nyár két legfontosabb eseménye a tengerentúlon a játékosbörze, és az azt követő Summer League, ahol egyből parkettre is léphetnek a frissen draftolt fiatalok, és bizonyíthatják, hogy helyük van csapatukban az októberben rajtoló alapszakasztól is. Az idei draft számtalan rendkívül izgalmas és különleges játékost tartogatott – akik a pályán sem okoztak csalódást –, így bőven van miről beszélni, mikor a frissen lezárult nyári liga értékeléséhez kezdenek a sportág szerelmesei.

Kik voltak a draft top pickjei? 

Kezdjük az elején, az NBA 2022-es draft estéjénél, mikor a csapatok kiválasztották azokat a fiatalokat, akik a jövő legnagyobb sztárjai lehetnek. Nagy várakozás előzte meg a játékosbörzét, mivel olyan tehetségek jelentkeztek az idei draftra, akik hamar jövendőbeli csapatuk meghatározó emberei lehetnek, különleges adottságokkal és paraméterekkel. Elsősorban három olyan játékos érkezett a ligába, akiket az első három helyen hívtak le a listáról a csapatok, és mindenképpen szót kell róluk ejtenünk.

Az első választás jogával az Orlando Magic csapata rendelkezett idén, és a legelőkelőbb pickkel a Duke Egyetem erőcsatárját, Paolo Bancherót hívták le a listáról az orlandóiak. Egyáltalán nem véletlenül. A 2002-es születésű, 208 centiméter magas erőcsatár kétségkívül a draft egyik legnagyobb potenciállal bíró játékosa, olyannyira, hogy a tengerentúli szakértők játékstílusát a liga történetének egyik legendájához, LeBron James játékához is hasonlították már.

Banchero első számú erősségei közé tartozik a rendkívül jó labdakezelése. Két méter feletti magassága ellenére rendkívül labdabiztos, ami kiváló térlátással párosul, így egy irányító képességeivel is rendelkezik, amiről az egyetemi évei alatt átlagosan kiosztott három gólpassza is tanúskodik. Ehhez még hozzájön erős fizikuma, amivel akár centereket is képes elnyomni a gyűrű alatt, sőt a dobásával sincsen az ég világon semmi probléma, kiváló dobómozdulata van, amivel hatékony százalékkal helyezi el a játékszert a gyűrűben akár középtávolról, akár a triplavonalon túlról. Támadásban így szinte hiba nélküli a fiatal játékos, talán még annyi róható fel a számlájára, hogy lehetne kicsivel kiszámíthatóbb a dobószázaléka, mert előfordul nála, hogy vagy mindent bedob, vagy semmit sem.

A védekezésével viszont még bőven van gond, elsősorban ebben kell fejlődnie, ha elöl és hátul is hasznára szeretne lenni csapatának. Leginkább a lábmunkája igényel fejlesztést, mert amint kikerül a periméterre, ott könnyen verhető az ellenfelek számára. Lényeg a lényeg, nem alaptalanul lett Banchero a draft első választása, vele mindenképpen számolnunk kell a jövőben, és figyelemmel követni az Orlando Magic mérkőzéseit a következő szezonban.

Banchero mögött a második választás jogával az Oklahma City Thunder egy igazán különleges játékost hívott le a listáról. A tavalyi szezon egyik leggyengébb csapata Chet Holmgrent választotta, akinél érdekesebb játékos aligha érkezett a ligába az elmúlt esztendőkben.

A szintén 2002-es születésű játékos 213 centiméter magas, hivatalos pozíciója a center, azonban a triplavonalon kívülről is veszélyt jelent kiváló dobómozdulatával. Testfelépítése egészen elképesztő, első ránézésre a pálcikacsontúnak látszó center közel sem olyan gyenge fizikálisan, mint gondolná az ember. Négy középiskolás évében mindig állami bajnok lett, 2021-ben a legjobb középiskolai játékosnak választották a tengerentúlon. Fontos kiemelni, hogy 90 kilogrammos testsúlyát rendkívül hatékonyan használja, kiváló a lábmunkája és a súlypontemelkedése is, amihez párosul a 225 centis karfesztávja, ami rettegett blokkolóvá teszi a palánk alatt. Sőt, ezzel az adottsággal a tempódobásai valósággal blokkolhatatlanok, ami elképesztő nagy előnyt jelent a mai kosárlabdában.

A szakértők túlzás nélkül a jelenkor egyik meghatározó játékosához, Kevin Duranthez hasonlítják Holmgrent. Minden adott ahhoz, hogy az elképesztően tehetséges kosaras a jövő egyik meghatározó játékosa legyen, kérdés, fenn tudja-e tartani mutatott formáját az NBA-ben is, amit bármihez is hasonlítunk, teljesen más kávéház.

A képzeletbeli dobogó legalsó fokára a Houston Rockets választottja, Jabari Smith Jr. léphetett fel. A draftot megelőző hetekben a legtöbb szakportál még Smitht várta az első helyre, mivel egy az egyben

A 2003-as születésű, 208 centiméter magas játékos legnagyobb erőssége a dobás, főként a tripladobás, a vonalon túlról az egyetemen 42% feletti hatékonysággal célzott, ami egészen kiváló adat. Ezt a százalékát meccsenként öt és fél kísérletből hozta össze, szóval azt sem lehet mondani, hogy ritkán vállalna dobást távolról. Dobómozdulata gyönyörű, és magasságából adódóan szintén blokkolhatatlanok a dobásai.

A triplázáson kívül a középtávolija is megbízható, sőt 80% felett büntetőzik, ami elengedhetetlen alapanyag egy rettenthetetlen dobónak. A labdakezelését még fejleszteni kell, abban kicsit bizonytalan, saját magának a helyzeteket még nehezebben alakítja ki, de bőven lesz ideje még ebben fejlődni. Védekezésben is kiváló számokat produkált az Auburn egyetemi csapatában, hat lepattanó felett átlagolt, míg meccsenként egy blokk és egy labdaszerzés árulkodik agresszív védekezéséről. A draft előtti szintfelmérőkön is megállta a helyét, ahol újra tanúbizonyságot tett arról, hogy a koránál már sokkal érettebb és komplettebb játékos, aki úgy kellett a houstoniaknak, mint egy falat kenyér.

A top három picken kívül is megannyi izgalmas és hatalmas potenciállal bíró játékos érkezett a ligába. A Detroit Pistons az ötödik választás jogával Jaden Ivey játékjogát hívta le, aki kétségkívül az idei draft legjobb irányítója. A 193 centis Ivey testfelépítése erős, kiváló atléta, agresszív stílusban támad, és egyfolytában mozog a pályán, nyomás alatt tartva az ellenfelet. Minden adottsága megvan hozzá, hogy szupersztár-kaliber legyen, gyengeségei abszolút olyan készségek, amik fiatal kora és a tapasztalatlanság számlájára írhatók.  

Na de hogyan teljesítettek a Summer League-ben?

Abszolút kijelenthető, hogy az első megmérettetésen minden szupersztár-aspiráns állta a sarat. Annak ellenére, hogy a Summer League idei kiírását az előbb említett fiatalok közül egyik sem nyerte meg – a Portland Trail Blazers győzedelmeskedett –, mindannyian megmutatták, miért is választották őket ilyen előkelő helyen. 

Kezdjük újfent elsőként az első választottal, Paolo Banchero teljesítményével. A fiatal erőcsatár mindössze két mérkőzésen lépett pályára a nyári ligában, de ennyi idő is elegendő volt számára, hogy tanúbizonyságot tegyen tehetségéről. Elsősorban a passzolókészségéről kaptunk képet, mindkét mérkőzésen hat gólpasszt osztott ki, ami egyetemi átlagánál is lényegesen jobb teljesítmény. Az is egyértelműen látszik, hogy Banchero fizikailag a legfelkészültebb az újoncok közül, sőt, a dobásai is rendben voltak, még annak ellenére is, hogy a triplavonalon túlról nem próbálkozott olyan sok alkalommal. A Houston Rockets elleni mérkőzésen azért megmutatta, hogy távolról sem lehet üresen hagyni, három kísérletből két triplát sikeresen elsüllyesztett a gyűrűben. 

Chet Holmgren elsősorban a távoli dobásaival villogott a nyári ligában, 19-ből nyolc triplát dobott be sikeresen, ami mellé félelmetes blokkoló készségét is megvillantotta a gyűrű alatt. Egyik mérkőzésén dupla-duplát is elért, a Memphis Grizzlies ellen 11 pont, 12 lepattanó, és kettő blokk állt a neve mellett a statisztikai lapokon.

Amiben még egyértelműen fejlődnie kell, az a labdabiztosság, és a nyomás alatti gyors döntéshozás, mivel többször előfordult a nyári liga mérkőzései alatt, hogy Holmgren nyomás alatt lassú, és rossz döntéseket hozott a labdával, amiből nem egy alkalommal a játékszer elvesztése lett a vége. Ahhoz, hogy versenyben legyen az Év Újonca címért, mindenekelőtt védekezésben kell maradandót alkotnia, mivel azzal nem lehet számolni, hogy magasabb pontátlaga lesz, mint újonctársainak. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy fizikálisan fejlődjön. 

Jabari Smith Jr. is bemutatkozott, igaz, a Houston Rockets reménysége még nem villantotta meg a tripladobásait, amivel elsősorban felhívta magára a figyelmet egyetemi évei alatt, de arról kétségünk sem lehet, hogy Smith még mindig kiváló dobó. Középtávolról hatékonyan célzott, 40% feletti eredménnyel zárt, pontátlaga meccsenként 15 egység fölé rúgott. Védekezési képességeit viszont megcsillogtatta, ami nem a blokkok számában mutatkozott meg leginkább, hanem szoros emberfogásában és védekezésében, amivel rengetegszer megnehezítette ellenfelei dobását. Rendkívül kellemetlen védő volt már az első pillanattól.

Viszont a torna legértékesebb játékosának nem az előbb említett három újonc valamelyikét választották, hanem a Sacramento Kings játékosát, Keegan Murrayt. Az Iowa egyeteméről érkezett magasember a draft negyedik választottja volt, de egyből bebizonyította, hogy ő bizony korántsem a játékosbörze negyedik legjobb játékosa. Murray pontátlaga volt a legmagasabb a nyári ligában, 22 pont feletti átlagával, kulcspillanatokban szerzett kosaraival csapata vezéregyénisége volt. Dobóátlagai is kivételesek, mezőnyből 50%-os pontossággal célzott, míg a triplavonalon túlról 40%-kal hullottak be a dobásai. Emellett hét lepattanót és két gólpasszt számlált meccsenként, amivel kérdés nélkül zsákolta be a legjobb játékosnak járó díjat. 

Murray labda nélküli mozgása is figyelemre méltó volt, hamar teremtett meg olyan helyzeteket, hogy üresen kapja a labdát a triplavonalon túlról, és úgynevezett catch-and-shoot dobással elég nagy százalékban elsüllyessze a hárompontosokat. A korábbiakban sokat kritizált Kings vezetőségéről így Murray hamar leveheti a nyomást, és kiválóan illeszkedhet be a csapat kezdőjébe De'Aaron Fox és Domantas Sabonis köré. Egyből első évében kulcsfigura lehet ahhoz, hogy a kaliforniai csapat 16 év után újra eljusson a rájátszásig. 

(Borítókép: Getty Images)