LeBron James immáron vitathatatlanul az NBA Királya

Megdöntötte Kareem Abdul-Jabbar megdönthetetlennek hitt rekordját

„A kosárlabda nem könnyű. Egész életemben arra törekedtem, hogy minél jobb legyek. Ez a teljes idődet igénybe veszi. Ahhoz, hogy te legyél a legjobb, neked kell a legkeményebben dolgoznod. Azt kell üldöznöd, ami lehetetlennek látszik, egymás után újra és újra és újra. Mert az nem opció, hogy feladod, és amikor már úgy érzed, hogy elérted a határaidat, az csak a kezdet. Akkor kell mélyre ásni, hogy megtaláld magadban a kurázsit, hogy még többet beleadj. Mert ha megvan benned a cél, a fegyelem és az elhatározás arra, hogy nagyszerűvé válj, akkor a jutalom végtelen.”

LeBron James ezen szavaival indul az NBA 2k14 nevű videójáték, amit 2013-ban adtak ki. Akkoriban vitathatatlanul a világ legjobb kosárlabdázója volt, hiszen 2012-ben végre bajnok lett, valamint aranyat nyert a londoni olimpián, 2013-ban pedig címet védett a Miami Heattel az NBA-ben. Egyéni szinten is bőséges volt a díjszüret, hiszen öt éven belül negyedszer lett az alapszakasz MVP-je, és mindkét győztes nagydöntő legjobbjának őt választották meg.

Szóval ha valaki hitelesen beszélt a nagyszerűségről, az ő, és valószínűsíthetjük, hogy ez nem egy mesedélutánból kivágott részlet volt, hanem pontosan azt az utat írta le, amit addig bejárt.

Azóta eltelt tíz év, és most megdöntött egy olyan rekordot, ami mindig is lehetetlennek látszott. 36 pont kellett neki a csúcshoz az OKC Thunder ellen, 38-nál állt meg, viszont a Lakers egy közvetlen riválisától szenvedett vereséget. De amikor megszületett a 35. és 36. pontja, akkor egy kicsit megállt az élet Los Angelesben és az NBA-ben.

38 387 pont. A mai napig állt Kareem Abdul-Jabbar csúcsa, amit 1989-es visszavonulásakor állított fel, egyedül Karl Malone volt képes megszorítani. Tegyük hozzá, mindketten befejezőemberek voltak és olyan legendák játszottak a kezeik alá, mint Magic Johnson, Oscar Robertson és John Stockton.

És mégis, most ott tartunk, hogy az NBA örökös pontlistája az ő nevével kezdődik és fog is kezdődni még hosszú ideig.

Hogyan is lett LeBron James az NBA örökös csúcstartója?

Ő volt a kiválasztott. 16 évesen már akkora volt körülötte az őrület, mint korának legnagyobb NBA-csillagai körül. Az ESPN precedenst teremtett azzal, hogy élőben közvetítette James középiskolájának, a St. Vincent-St. Marynek összecsapását az első számú kiemelt Oak Hill ellen, erre ugyanis korábban még nem volt példa az országos sportcsatornánál. De addigra már túl volt egy címlapi szereplésen a Sports Illustratednél, a USA Todaynél és az ESPN Magazine-nál is, úgyhogy nem igazán zavarta a nyomás. Az Oak Hillt 65–45-re verték, James 31 pontot szórt milliók szeme láttára.

Amint kiderült, hogy egyetem helyett egyenesen a draftra jelentkezik érettségi után (akkor még lehetett ilyet), a világ vezető sportszergyártói azonnal megkörnyékezték, a licitháborút pedig a Nike nyerte 90 millió dollárral. 

A hype csak fokozódott, amikor Jamest a 2003-as újoncbörze első választásával elvitte a Cleveland Cavaliers. No nem azért, mert olyan patinás klubhoz került volna, a Cavs inkább egy amatőr csapatra hasonlított, amely rengeteg öncélú, saját magát szórakoztató és azzal jó sok pénzt kereső kosarasból állt. Az ok az volt, hogy James Cleveland közvetlen szomszédságában, Akronban született és nőtt fel.

Az akkor bivalyerős Sacramento Kings ellen debütált, dobott 25 pontot, kiosztott 9 gólpasszt és szerzett 4 labdát, ebben a három mutatóban senki sem ért el nála többet azon a meccsen. Pedig az ellenfélnél olyan zsenik pattogtattak, mint Peja Sztojakovics, Vlade Divac vagy éppen Mike Bibby.

Ez a mérkőzés a minap egy teljesen más kontextusban került elő. Idén január 27-én a Lakers a Houston Rocketscel csapott össze, melynek fiatal játékosa, Jabari Smith jr. odament Jameshez és felvilágosította arról, hogy az ő édesapja is a Kings játékosa volt (a meccsen nem kapott lehetőséget), amikor James bemutatkozott. Majd egy kicsit megforgatta a kést azzal, hogy: „Na, öregnek érzed magad?”

Amikor James bekerült az NBA-be, ultramagasra tette a lécet: Michael Jordan trónja kellett neki. A 23-as mezszám árulkodó, akárcsak a 2010-es, PR-katasztrófaként jellemezhető átigazolása is. Első clevelandi uralkodása alatt ugyanis csak egyszer, 2007-ben jutott döntőbe, akkor pedig a San Antonio Spurs felmosta velük a parkettát. Annyira nem is volt ez meglepő, hiszen a 2007-es Cavalierst minden idők leggyengébb döntős alakulataként szokás emlegetni, amely James nélkül alighanem a sereghajtók között tengődött volna.

2010-ben a pohár betelt, a szerződése pedig lejárt, ő pedig úgy gondolta, váltania kell. Ennek a módját viszont borzalmasan választotta meg, mivel a szabadügynök-piac nyitása után egy hetet várt a döntéssel, amit aztán az ESPN-en élő adásban jelentett be. A piac teljesen megőrült, kitört a pánik, hiszen mindenki rá várt, noha már lehetett sejteni, hogy a Miami Heat lesz a befutó, ahol összeállhatott Dwyane Wade-del és Chris Boshsal. A szupercsapat megformálása országos haragot váltott ki, James-mezek ezreit vetették tűzre a következő napokban, az „I'm taking my talents to South Beach” mondat pedig negatív jelentésű szállóigévé vált.
Talán ekkor fordult át nagyon megosztóvá a karaktere, majd további olajat öntött a tűzre azzal, hogy 7 bajnoki címet ígért Miaminak. Egyfelől közellenséggé vált, másfelől gyávának titulálták azért, mert vezérként alkalmatlannak találta magát arra, hogy a csúcsra érjen.

A kárörvendők a hasukat fogták a gyomorból jövő nevetéstől, amikor a Heat 2011-ben elbukott a fináléban Dirk Nowitzki és a Dallas Mavericks ellen, James pedig szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtott néhány meccsen. 

2012-ben aztán felért a csúcsra a Heattel a feltörekvő OKC Thunder ellen, ekkor pedig tényleg el lehetett képzelni, hogy összejön neki a hét gyűrű. Aztán ebből az lett, hogy 2013-ban Gregg Popovich rossz döntése (Tim Duncan padoztatása az utolsó másodpercekben), Chris Bosh támadópattanója és Ray Allen saroktriplája egyszerre kellettek ahhoz, hogy ne szenvedjen harmadszor is vereséget a nagydöntőben.

És ez csak az előszele volt annak, ami 2014-ben várt a Heatre a Spurs elleni visszavágón, amikor a San Antonio csodálatos játékkal szedte ízekre a Miamit és nyerte meg 4–1-re a nagydöntőt. Az ötödik meccs volt az utolsó a szupercsapat számára, James ugyanis nyáron bejelentette, hogy visszatér Clevelandbe, mert tartozik a városnak egy bajnoki címmel. Pechére ezzel párhuzamosan a nyugati parton egy új hatalom volt születőben, amellyel aztán a következő négy év során minden alkalommal összefutott a csúcstámadás legvégén.

És akkor jött a Golden State Warriors

A Golden State Warriors ugyan nem tört Jordan babérjaira, történelmi összehasonlításban mégis releváns kihívója lett a ‘90-es éveket domináló Bullsnak. 2015-ben James ismét magára maradt a Cavaliersben, hiába volt akkor már mellette Kyrie Irving és Kevin Love, előbbi 1, utóbbi 0 meccset tudott vállalni a végjátékban.

A 2016-os playoff viszont sorsfordító volt még az NBA szempontjából is. A Cleveland komolyabb erőfeszítés nélkül masírozott be a döntőbe, a Golden State viszont a főcsoport-döntőben kis híján megégett az OKC ellen, a négy győzelemig tartó párharc során már 3–1-es hátrányban is volt. 

Toronymagas esélyesnek számított a Warriors, amely 3–1-re el is lépett és ünneplésre készült az 5. meccsen az Oracle Arenában, csakhogy Draymond Green eltiltását nem bírta el a címvédő, a Cavs túlélt, majd otthon is nyert, jöhetett a mindent eldöntő, 7. találkozó Oaklandben, és minden idők legikonikusabb blokkja.

A túloldalon Irving bevágta a győztes triplát, ezzel megszületett a meglepetés, James pedig beváltotta ígéretét és bajnoki címet szerzett Cleveland városának.

Ez volt az első alkalom, amikor Michael Jordan elbizonytalanodott a saját utolérhetetlenségével kapcsolatban. Talán nem véletlen, hogy pont akkor adta áldását a The Last Dance elkészítésére, amikor a Cavaliers bajnoki felvonulását és King James parádéját nézte a tévében.

Szinte mindenkit megdöbbentett a 2016-os döntő. Kiderült, hogy egy 73–9-es csapat is verhető, hogy egy kicsit korai még Steph Curry-éráról beszélni, hogy James 31 évesen is a világ legjobb játékosa, és az is, hogy nem roppan meg a nagy nyomás alatt, hanem 1–3-ról is képes megfordítani egy nagydöntőt (ami még soha nem sikerült senkinek) egy erősebb együttessel szemben. Ugyan nem szokás sorrendet állítani, de egyértelmű, hogy ez a legértékesebb bajnoki címe, igaz, 2018-ban lett volna lehetősége ezt is überelni.

2017-ben szinte semmi esélye nem volt a párharc negyedik felvonása alatt, a Golden State ugyanis nem bízta a véletlenre és megszerezte Kevin Durantet, aki innentől kezdve legalább akkor „népszerűségnek” örvendett, mint James 2010 után. Ez teljesen átrajzolta az NBA térképét, valamint jókora felháborodást is kiváltott ligaszerte, de ez egy másik történet. A Warriors a döntőig meccset sem vesztett a playoffban (mondjuk ez lehet másképp alakul, ha Zaza Pachulia nem lép alá Kawhi Leonardnek, viszont később ő is bosszút állt), és ott is csak egyet.

Irving távozása annyira megkavarta az állóvizet, hogy a csapatot az egész szezon alatt toldozni-foldozni kellett, és bár ez a general manager (GM) feladata lenne, LeBron fű alatt átvette az irányítást és odavitte a kiöregedő haverokat. 

Emlékszünk még a clevelandi Dwyane Wade-re, Isaiah Thomasra és Derrick Rose-ra? Bár ne kellene... A Cavs totálisan diszfunkcionálisan működött, más kérdés, hogy ez nagyrészt éppen James felelőssége volt, mert ne legyen kétségünk, a klub minden szintjén ő fújta a passzátszelet.

Ismét elvergődött a fináléig a Cavaliers, de már keleten is két hétmeccses párharcot kellett túlélnie. A döntő minden idők egyik legsimábbjának nézett ki előzetesen, az első meccsen viszont kis híján meglepetés született, csakhogy JR Smith lehet, hogy egy kicsit túltolta a Hennessyt, és egy rövidzárlat következtében elfelejtette, hogy mennyi az állás...

Ekkor már lehetett sejteni, hogy James ismét elhagyja Ohiót, de ezt immáron más körülmények között tette meg. Nem égtek a mezek, nem volt kiátkozás és sárdobálás. Los Angelesbe „vitte a tehetségét”, ahol a fiatalokkal teletűzdelt, újjáépülő gárda nem fejldődött a kívánt ütemben, úgyhogy megint jött LeGM és megszereztette Anthony Davist. 

Davisszel a Lakerst is csúcsra juttatta a 2020-as buborékban, azóta viszont ismét a vesszőfutás jellemzi a csapatot, James pedig egyre frusztráltabb. Ő továbbra is ihletett formában kosarazik 38 évesen, de a keret rendkívül gyenge, „Street Clothes” Davis pedig többet sérült, mint amennyit egészséges.

Továbbra is azt mantrázza, hogy nyerni szeretne, de ezt már nem igazán lehet komolyan venni. Egyrészt a korábbi elit védekezése teljesen megszűnt és csak alibizik, másrészt aligha lesz már hat bajnoki címe, ami a Jordant üldözők számára mindig is az a léc lesz, amit minimum meg kell ugrani.

James más utat választott a kiválóság felé. A sajátját, aminek minden egyes mozdulatot milliók figyelték.

Végtelen számú banánhéjon csúszhatott volna el, de nem így történt, mert szinte mindig tudatosan cselekedett. Persze, érték kudarcok, hozott rossz döntéseket, de van olyan ember, akiről ez nem mondható el?

Milyen játékos, milyen ember LeBron James?

Az már önmagában fantasztikus, hogy megdöntötte Abdul-Jabbar rekordját. Egy ideje már nem az volt a kérdés, hogy ez sikerül-e, hanem az, hogy mikor. De ezt úgy érte el, hogy sosem volt egydimenziós pontgyáros, mindig szerette bevonni a társakat a játékba.

Itt valószínűleg már nem fog feljebb lépni, úgyhogy tulajdonképpen már csak az motiválhatja, amit már régóta hangoztat: szeretne a fiával, vagy éppen ellene játszani az NBA-ben. Bronny kevésbé tehetséges mint ő, de a marketingértéke már most akkora, hogy ez 2024-ben akár össze is jöhet. Plusz még ott van Bryce, aki bár még csak 15 éves, de állítólag ő a profik között is sztár lehet valamikor.

Ha már a családjánál tartunk, mindenképp ki kell emelni James pályán kívüli szerepét. A balhék mindig elkerülték, pedig ha valaki, akkor ő végképp nagyító alatt élte az életét az elmúlt 20 évben. Középiskolai szerelmét vette feleségül és alapított vele családot, amely azóta is összetart. Semmi nőügy, családi belüli erőszak, vagy hasonló, a tengerentúli sportolóknál gyakran előkerülő fekete folt, a gyerekek sem problémásak, ilyen szempontból is példaképként lehet tekinteni Jamesre.

Igaz, ebbe néha beletörik a bicskája, mint például a „Daryl Morey kontra Kína és NBA” ügyben, amikor nyilvánosan is a pénzt választotta az elvek helyett, de általánosságban a jó szándék és az igazságosság vezérli. Megszámlálhatatlan mennyiségű pénzt költött hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére és felzárkóztatására, sőt iskolát is alapított. Az ilyesfajta tevékenységét legalább annyi ideig lehetne sorolni, mint a rekordjait.

LeBron James nem tökéletes ember. Kosárlabdázónak majdnem az. 18 évesen olyan testfelépítése volt, mint egy átlagos NBA-játékosnak a posztján, aztán még nőtt 3-4 centit, felpakolt 15 kiló izmot magára, és máris megszületett a megállíthatatlan expresszvonat. A 206 centiméterhez és nagyjából 110 kilóhoz még mindig, így 38 évesen, 19,5 évnyi profi kosárlabdázás után is irtózatos sebesség, robbanékonyság és ruganyosság társul. Ez már talán önmagában is elég lenne, de James kivételes játékintelligenciája, valamint az, ahogy a pályán lát, az igazán nagy klasszisok közé, sőt fölé emelték. 

A genetika nemcsak abban volt segítségére egész pályafutása során, hogy bulldózerként takarítson el maga elől mindenkit, miközben a gyűrű felé igyekszik, ugyanis a 2018–19-es szezonig nem volt olyan eset, hogy egymás után 10 meccset is kihagyjon sérülés miatt. Az első 15 éve alatt kevesebb meccset ült ki, mint a legutóbbi négy és félben, azaz kezd kopni a teste, de ezen nincs mit csodálkozni. Próbálja is óvni magát, amióta a Lakershez igazolt, kevesebbszer megy be a darálóba és több triplát emel rá, mint előtte, azaz kissé átalakította a játékát.

Az élsport egyik legfontosabb jellemzője az idővel való versenyfutás. A sportolók karrierje véges, valamikor mindenkit elér az öregedés és az abból fakadó visszaesés. A tudomány fejlődésével most már egyre inkább meghosszabbítható és elnyújtható a karrier, ráadásul ezzel egyidejűleg rengeteg fiatal kerül be a vérkeringésbe, akik már a húszas éveik elején képesek dominálni. Ennyire talán még sosem volt éles a verseny a zöldfülűek és a vén rókák között, és ez egyre több sportágban megfigyelhető.

A futball-vb tökéletes példa volt erre: a trónkövetelő, Kylian Mbappé a hátára vette a címvédő francia válogatottat, de a 35 éves Lionel Messi és Argentína túl soknak bizonyult.
A férfi teniszezők világranglistáját az Australian Open végéig a 19 éves Carlos Alcaraz vezette, aztán jött Novak Djokovics, aki menetrend szerint behúzta az év első GS-tornáját és 35 évesen visszafoglalta az első pozíciót a tabellán.
Az NHL-ben Alekszandr Ovecskin egyre közelebb kerül Wayne Gretzky megdönthetetlennek hitt gólrekordjához, miközben a ligát egy 26 éves csatár és egy 24 éves védő dominálja most már egy jó ideje.
Tom Bradyről és az ő elképesztő pályafutásáról nem lehet nem szuperlatívuszokban beszélni, aminek a koronájára még rátett egy gyémántot azzal, ahogy 43 évesen is a csúcsra juttatott egy olyan csapatot, amelynek az addigi létezését pofozógépként lehetne jellemezni.
Az NBA-ben Luka Doncic, Jayson Tatum, Ja Morant és a többiek ejtenek minket ámulatba folyamatosan, de a bajnoki cím közelébe Steph Curryék alig engednek bárkit is, LeBron James pedig 30 pont fölött átlagol. 38 évesen, a 20. szezonjában, közel 1700 NBA-meccsel és 65 000 perccel a lábában.
Generációk harcolnak egymással, az idősebbek régi rekordokat üldöznek, mérföldköveket érnek el, csúcsokat döntögetnek, a fiatalok pedig éppen az ő nyomdokaikban járnak. Szerencsés genetika, szorgalom, motiváció és alázat. Ezek nélkül nem igazán lehet elhúzni egy sportpályafutást, James például évi másfél milló dollárt költ csak erre.

A kérdés ilyenkor mindig az, mikor jelentkeznek az öregedés tünetei és ez hogyan, mennyire látszik meg a játékos teljesítményén. LeBron ebben a tekintetben is olyan polcra került, hogy az ember elkezdi megkérdőjelezni a biológia törvényeit. Nézzük meg, hogyan termeltek a többiek a 20. idényükben, már akik egyáltalán eljutottak idáig:

• Kobe Bryant: 17,6 pont/meccs (2015–16)
• Dirk Nowitzki: 12 (2017–18)
• Kareem Abdul-Jabbar: 10,1 (1988–89)
• Vince Carter: 5,4 (2017–18)
• Robert Parish: 3,9 (1995–96).

Közülük talán Bryant utolsó éve a legemlékezetesebb, köszönhetően a 60 pontos búcsúmeccsnek, de valójában közel sem volt diadalmenet az az idénye. A Lakers pocsék volt, ő pedig erőlködött, erre utal a 35,8%-os mezőnymutató is, amivel összeszenvedte azt a meccsenként 17,6 pontot, ami egyébként is jóval alacsonyabb érték, mint a karrierátlaga.

James 30,2-es átlaga a 3. legmagasabb szám pályafutása során és több is, mint amennyit pályafutása alatt hozott eddig. Valószínűleg mostantól sem fog szignifikánsan lassítani, csak megy tovább és teszi a dolgát. Megosztó személyiség, legalább annyian utálják mint ahányan kedvelik, de senki sem vitathatja, hogy ott van a helye az NBA Mount Rushmore-ján. És ahogy már írtuk, az ajtón ott dörömbölnek a fiatalok, akik már most meghatározó alakjai a ligának és nagyon jó kezekben is lesz náluk az NBA. De ha egyszer visszavonul, akkor betölthetetlen űrt fog hagyni maga után, mert talán senki sem állt ahhoz ennyire közel, hogy ő legyen a tökéletes kosárlabdázó, mint LeBron James.

(Borítókép: Adam Silver NBA-komisszár, LeBron James és Kareem Abdul-Jabbar a rekorddöntés után. Fotó: Reuters.)