Egy újabb dinasztia rúgta be az ajtót, amely évekig uralhatja a világot

A hétvégén finoman szólva is megünnepelte bajnoki elsőségét a Denver, előbb saját szurkolóik előtt, a magaslati város utcáin tartottak parádét, majd egyenesen Las Vegas felé vették az irányt, ahol feltették azt a bizonyos pontot az i-re, és egy hatalmas bulival zárták le a történelmi szezont. Nikola Jokics, a csapat első számú sztárja még a hét elején úgy vélekedett: a munka elvégezve, bajnokok lettek, így haza lehet menni, nincs itt semmi látnivaló, sőt még ünnepelni sem tervez, hanem csak haza akar utazni Szerbiába. Minden bizonnyal végül nem bánta meg, hogy maradt még néhány napig a társakkal mulatni, vasárnap azonban már Szerbiában kapták lencsevégre, miközben egy helyi lovas versenyt tekintett meg szülővárosában, Zomborban. Így az NBA vérkeringése egy kis időre nyári szünetre vonult, szóval nem is lehetne aktuálisabb megvizsgálni, miért ennyire különleges a denveriek bajnoki címe.

Egy újabb dinasztia küszöbén

Rekordok sokaságát döntötte meg a Denver Nuggets a mögöttünk hagyott szezonban, még olyan statisztikákban is, amelyekre túlzás nélkül senki sem számított. Kezdjük az elején: évek óta a liga egyik meghatározó csapata a Denver, 2020-ban konferenciadöntőt játszhatott a későbbi győztes Los Angeles Lakersszel, de reális esélyük akkor nem mutatkozott a bajnoki címre.

Még a mostani szezonban sem a magaslati város lakóit rangsorolták a legesélyesebb csapatok közé a végső győzelemre, hanem például a címvédő Golden State Warriorst vagy a Jannisz Antetokoumnpo vezette Milwaukee Buckst. Sőt, akkor még nem beszéltünk az idén elképesztően erős nyugati konferencia többi csapatáról, akár a Phoenix Sunsról vagy a Memphis Grizzliesről, így mint minden évben, fel volt adva a lecke Nikola Jokicséknak. Persze azt se szabad elfelejteni, hogy a hátunk mögött hagyott szezon előtt egymás után kétszer választották a szerb óriást az alapszakasz legértékesebb játékosává, csapatszinten viszont még nem tudott maradandót alkotni. 

Nem indult problémamentesen a Denver Nuggets idénye, eleinte még döcögött a szekér, ezért sem mondhatjuk, hogy egyértelmű favoritként várták volna a rájátszást. Az alapszakaszt 53 győzelemmel abszolválták, amely elég volt a nyugati konferencia első kiemeléséhez – tehát a végig biztosított pályaelőnyhöz –, de teljesítményük még volt, hogy hagyott kívánnivalót maga után. Jokics az alapszakaszban 69 mérkőzésen 29 tripla-duplát jegyzett, míg 24 pontos átlaga mellé 12 lepattanó és közel 10 gólpassz társult, amivel a liga egyik legdominánsabb játékosa volt, és sokáig az MVP-címre esélyesek között emlegették.

A „kiegészítő személyzet” is egyre megbízhatóbb formát mutatott, Jamal Murray visszatért hosszú sérüléséből, Michael Porter Jr. is egyre jobban játszott, míg Aaron Gordon és Kenatvious Caldwell-Pope személyében megbízható kezdőjátékosokra talált Michael Malone vezetőedző. Amint minden puzzle-darab a helyére került, és az összes kosaras állandóan egészséges maradt, a brigád rögtön felült a sportág trónjára. Ellentmondást nem tűrő dominanciával.

A rájátszást a Minnesota Timberwolves ellen kezdték, és gázoltak át rajta 4–1-es összesítéssel. A párharc alatt már megmutatkozott a rendkívül hatékony denveri támadójáték, a Nuggets 100 labdabirtoklásra vetítve átlagosan 120 pontot szerzett, majd következett a Kevin Durant és Devin Booker fémjelezte Phoenix Suns, ami ellen Jokicsék már nem feltétlenül esélyesként léphettek pályára. Ennek ellenére tovább folytatták lehengerlő játékukat, és igaz, hogy két mérkőzést nyert a Suns, de végül 4–2-re behúzták a párharcot, a hatodik meccsen megsemmisítő vereséget mérve a sivatagiakra. Ekkor már a bajnoki cím első számú esélyeseként kezelhettük a Denvert, és nemcsak azért, mert a keleti konferenciában elvérzett a favorit Milwaukee Bucks, hanem azért is, mert tényleg nem lehetett azt látni, hogyan lehet megálljt parancsolni a többfejű sárkány bőrébe bújt denveri támadóegységnek.

Mert ha például Jokicsnak nem ment a játék, Jamal Murray lépett elő és szenzációs teljesítményével vitte hátán a csapatot, vagy ha Murray fogott ki gyenge napot, Jokics lopta el a show-t. De ha mindkét játékos betlizett, még akkor is volt egy nem várt játékos, aki extra teljesítménnyel rukkolt elő. Egyszerűen nem volt gyenge pontja a csapatnak, olyannyira, hogy a LeBron James vezette Lakerst kisöpörték a konferenciadöntőben. 

Következhetett tehát a nagydöntő, az ellenfél pedig a nyolcadik kiemelt Miami Heat volt, amely ellen Jokicsék toronymagas favoritnak számítottak, teljes joggal. Szakértők azt találgatták a nagydöntő előtt, hogy a Heat egyáltalán fog-e nyerni mérkőzést a párharcban, vagy egy újabb söprésnek leszünk-e szemtanúi. Nos, mint kiderült, a Miami Heat egy győzelemre azért jó volt, a végső sikerre viszont egyáltalán nem volt esélye. A Denver Nuggets lehengerlő teljesítménnyel nyerte meg az NBA idei szezonját, története során először.

Korszakos csapatok nyomában

És hogy mit jelent ez a számok nyelvén? A Denver Nuggets összesen négy mérkőzést bukott a rájátszás alatt: egyet a Timberwolves ellen, kettőt a Suns ellen, míg egyszer a Heat diadalmaskodott felette. Ennél kevesebb vereséggel bajnoki címet nyerni a liga történetében kizárólag a 2017-es, Stephen Curry és Kevin Durant fémjelezte Golden State Warriors tudott. Az utóbbi évtizedek egyik legerősebb csapata a bajnoki cím felé vezető úton mindössze egyszer hagyta el vesztesen a parkettet.

Jokicsék dominanciájához leginkább a 2007-es San Antonio Spurst lehet hasonlítani: a texasi gárda is négy vereséget számolt bajnoki címe felé vezető útján, többek között olyan játékosokkal a keretében mint Tony Parker, Tim Duncan vagy Manu Ginóbili. Mit ne mondjuk, illusztris körbe kerültek be a coloradóiak, így nem túlzás kijelenteni, hogy bizony egy korszakos csapat és dinasztia van alakulóban Denverben, amely könnyen lehet, hogy a következő években tovább uralja a ligát.

De miért vagyunk ebben ennyire biztosak? Nikola Jokics az idei rájátszás alatt 30 pontot, 13 lepattanót és kilenc gólpasszt átlagolt, amely természetesen megsüvegelendő teljesítmény, de még nem is említettük az ennél is komolyabb tényezőt:

Ezt korábban Michael Jordan, Magic Johnson vagy Kareem Abdul-Jabbar sem mondhatta el magáról. Jokics viszont igen. Így természetesen adja magát a kérdés: hol helyezi el a szerb centert mostani teljesítménye a sportág legnagyobbjai között?

Arról még nyilván nem beszélhetünk – főleg egyetlen bajnoki cím után –, hogy Jokicsot már most a liga valaha látott legjobb játékosai között kéne említenünk, de az tagadhatatlan, hogy erre a jövőben minden esélye meglesz. Már csak annak ismeretében is, hogy a sportág nagyjai mit értek el pályafutásuk első bajnoki sikeréig.

Nikola Jokics 28 évesen ülhetett fel első ízben a kosárlabda trónjára, ligában töltött eddigi nyolc éve alatt kétszer választották alapszakasz-MVP-nek, öt alkalommal nevezték All-NBA csapatba, míg a szerb óriás lett a történelem első játékosa, aki a rájátszás során 10 tripla duplát jegyzett. Shaquille O'Neal, az NBA valaha volt egyik legjobb centere 27 évesen nyerte első bajnoki címét, egy alkalommal választották MVP-nek, mellette pedig hétszer volt tagja addig All-NBA válogatottnak. És ha már legendás centerekről beszélünk, Hakeem Olajuwon 31 évesen nyerte meg először az NBA-t, és egyszer kapta meg a legértékesebb játékosnak járó díjat regnálása alatt.

Ezek ismeretében még inkább kijelenthető, hogy jó úton halad Jokics afelé, hogy nevét a kosárlabdázás legnagyobbjai között említsük majd. És ha ez még egy kicsit korai lenne, az viszont már aktuális kérdés lassan, hogy láttunk-e már Jokicsnál jobb európai kosárlabdázót a sportág történetében. Véleményes.

Elkanyarodva kicsit Jokicstól, nem kizárólag a szerb szupersztár miatt alakulhat ki egy dinasztia uralkodása Denverben. Említettük már, hogy amikor teljesen egészséges volt a csapat, akkor nem talált legyőzőre, de azt is érdekes szemügyre venni, milyen játékosok alkotják a Nuggets keretét. Mert szó sincs róla, hogy veterán sztárok vagy lejáró szerződésű kosarasok hozták volna össze a sikert.

Minden adott a további sikerekhez

Jokics 28, Murray 26, Aaron Gordon 27, Michael Porter Jr. pedig mindössze 24 esztendős, csakhogy a kezdő ötös játékosait említsük. És akkor még nem is beszéltünk a rotációról, amelynek tagjai az elsőéves Christian Braun és Peyton Watson. Braun rögtön kulcsfontosságú rotációs játékossá nőtte ki magát, a nagydöntő harmadik meccsén 15 pontot dobott, mellyel oroszlánrészt vállalt a sikerből, feladata pedig egyértelműen az lesz, hogy átvegye a távozó Bruce Brown szerepkörét.

Watson még mindig csak 20 éves, kiváló védőspecialista hatalmas potenciállal, aki napról napra meggyőzőbb teljesítményt nyújtott és elkezdett felnőni a feladathoz, így egyre biztosabb, hogy fontos szerep juthat neki a jövő Denver Nuggetsében. Az említett két fiatal összesen 4,5 millió dollárt fog keresni a következő szezonban, míg a kezdő ötös tagjainak bére 150 millió dollárt tesz ki, de rajtuk kívül nincs olyan játékos a keretben, aki éves szinten ötmillió dollár felett keresne, így gazdaságilag is biztosított a denveriek közeljövője. Elég csak elrettentő példaként hozni a Phoenix Sunst csapatát, amelyben Kevin Durant, DeAndre Ayton, Devin Booker és a nemrégiben érkező Bradley Beal éves bére már a 160 millió dollárt is túllépi a következő szezonban.

Michael Malone vezetőedző és a vezetőség egyetlen feladata lesz a holtszezon alatt, hogy a lejáró szerződésű Bruce Brown helyére egy minőségi játékost találjanak, de ezen kívül nem látszik más olyan pont, amelyben javulnia kéne a csapatnak. Mert ha ez a brigád egészséges marad, akkor minden adott ahhoz, hogy a következő években uralják a ligát. Rendkívül fiatalok, tehetségesek, a játék minden területén minőséget képviselnek, és bebizonyították, hogy egyszerűen nem lehet mit kezdeni a támadójátékuk ellen. 

Főleg úgy, hogy a múlt csütörtöki parádén Michael Malone kijelentette: rendesen megünneplik most a bajnoki címet, de ugyanolyan éhesek maradnak a sikerre a jövőben is, és egyértelmű céljuk, hogy minél több bajnoki címet szerezzenek Denver városának. Amelyre minden esélyük meglesz.

Annak ellenére, hogy véget ért az NBA 2022–2023-as szezonja, és a következő idény előszezonja majd csak szeptember környékén veszi kezdetét, nem vonul pihenőre a tengerentúli liga, mivel rögtön csütörtökön már érkezik is az NBA draftja, azaz a játékosbörze, ahol a jövő potenciális sztárjait hívják magukhoz a csapatok.

(Borítókép: Getty Images)