Nincs még egy ilyen: attól lett jobb kosaras, hogy két évre abbahagyta

A franciák ellen 82–68-ra elveszített Európa-bajnoki bronzmérkőzés után először Székely Norbert szövetségi kapitány értékelt:

„Jól játszottunk az Eb-n, bár nem feltétlenül ma. Számunkra is kiderült, hogy van esélyünk a legjobbak, az első hat csapat ellen is. Most azt kell megtudnunk, mi a következő lépés, ami ahhoz kell, hogy a legszűkebb elitbe is bekerüljünk. Ezt kell még megtanulnunk.

A torna előtt reméltük, hogy lesz esélyünk a legjobbak ellen is. Most meg már tudjuk, hogy van! A következő szint vár ránk, amikor majd valami különlegest is végre tudunk hajtani. Igazi csapat voltunk, minden labdáért küzdöttünk, és egymásért is.”

A vegyes zónában először Cyesha Goree nyilatkozott:

Elégedett vagyok, mert bejutottunk a legjobb négy közé, érdemes volt feláldozni a nyaramat, és a felkészülési meccseken még Spanyolországot is legyőztük, ami óriási fegyvertény. Hogy ki ellen volt nehezebb játszani, a spanyolok vagy a franciák ellen? Egyik erősebb volt, mint a másik. A franciák mindig visszatámadtak, amikor egy kicsit megszorongattuk őket, és ez frusztráló volt. Most vége számomra a szezonnak, hétfőn hazautazom az Egyesült Államokba pihenni. Mert bizony elfáradtunk, mentálisan és fizikálisan is. De azért bebizonyítottuk, hogy jogosan vagyunk ott Európa négy legerősebb válogatottja között. Csak az bánt, hogy tudom, a spanyolokat legyőzhettük volna.

Lelik Rékának azt vetettük fel, hogy ha az első negyedet kivesszük – persze nem lehet kivenni –, akkor szinte egált játszottunk a franciákkal.

„Közel vagyunk mi mindenkihez, nemcsak a franciákhoz, hanem a spanyolokhoz is, a belgákhoz talán nem.

Mindig megtaláljuk azt, aki éppen a legjobb formában van. Hogy mi hiányzik még? Az, hogy a ki-ki meccseket meg tudjuk nyerni, ennek is van egy tudománya. Összességében elégedett vagyok, bár a spanyol meccset nagyon jó lett volna megnyerni. De hát 24 eladott labdával nehéz.”

Studer Ágnesnek, a csapat irányítójának azt vetettük fel, hogy négyen itt voltak ezen az Eb-n a 2014-ben vb-bronzérmes U17-es válogatottból: rajta kívül Kiss Virág, Dubei Debóra és Aho Nina. Vajon ez jelentett valami pluszt?

De még mennyire! Ez a négy 24-25-26 éves lány nagyon együtt van, amit annak idején sikerekként és akár kudarcokként is megértünk, az összetart bennünket.

A kosárlabda csapatsport, együtt győzünk, és együtt veszítünk, ez vezethet minket még nagyobb sikerekre, akár az olimpiai kijutásra is. Látja, most, hogy ezt kimondtam, kirázott a hideg. Minden vágyam, hogy februárban sikeresek legyünk az olimpiai selejtezőn.”

Kiss Virág Európa-klasszissá érett ezen a tornán, három olyan meccse is volt, amikor 20 pontnál többet dobott. „Engem sokkal jobban érdekel, hogy a csapat jól szerepelt, ott van Európa négy legjobb együttese között. Kár, hogy még nem volt tapasztalatunk az ilyen helyzetek megoldására. Mindenki nagyon akarta a sikert, elcsépelt frázisnak hangzik, de mi csapatként vagyunk nagyok. Annak külön örülök, hogy Studer Ági fel tudott jönni abból a gödörből, ahol a torna elején volt. Mi mindent fel tudnánk áldozni egymásért. Annak ellenére, hogy két vereséggel búcsúztunk, büszkék lehetünk arra, amit ezen a tornán nyújtottunk. Igen, nyolc évvel ezelőtt két évre felhagytam a kosárlabdával, de utólag úgy érzem, hogy ez is a hasznomra vált.”

(Borítókép: Kiss Virág (b) és Studer Ágnes (k) a női kosárlabda-Európa-bajnokság csoportkörének második fordulójában a Magyarország–Törökország-mérkőzésen a ljubljanai Stozice Arenában 2023. június 16-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)