Valér
-1 °C
0 °C

Így kell megverni egy 120 kilós óriást

063 908153518
2018.01.21. 08:22
Magyar idő szerint vasárnap hajnalban Bostonban, az Ultimate Fighting Championship nagygáláján a UFC két legmostohább férfi súlycsoportja, a nehézsúly és a félnehézsúly bajnokai mutatták meg 2017 két legnagyobb üstökösének, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A horvát-amerikai Stipe Miocic ötmenetes maratonon verte meg a kameruni óriást, Francis Ngannout, az amerikai Daniel Cormier átgyalogolt a svájci Volkan Özdemiren.

A nehézsúly minden küzdősportban a legnagyobb presztízzsel övezett súlycsoport, de a UFC-ben az utóbbi években messze elmaradt a többi súlycsoporttól mind a technikai fejlődés, mind a mezőny mélysége tekintetében. A súlycsoport elitje egymást verte körbe, két-három győzelemmel már címmeccset lehetett kapni.

Ennek a korszaknak vetett véget a horvát származású, de már az Egyesült Államokban született Stipe Miocic (ő vasárnap 17 győzelemmel és 2 vereséggel lépett az oktagonba), aki 2012 után komoly menetelésbe kezdett, minden régi-új trónkövetelőt kiütött, és 2016-ban az akkori bajnoktól, a Fabrizio Werdumtól is elvette az övet. Sőt, nem csak elvette, de utána kétszer is meg tudta védeni. Az egykori clevelandi tűzoltó ráadásul technikailag is kimagaslik a mezőnyből, nagyon okosan, technikásan bokszol, amihez jól keresi a fogásokat és a földre viteleket. Sokszor úgy tűnik, mintha inkább csak pötyögne ütéseivel, de ez az érzés nagyon félrevezető. Kiválóan teszi rá ütéseire a súlyát – miközben nem száll el a technikával –, és ugyanilyen nagymester, amikor az ellenfél lendületét kell megbüntetni (nézzék, milyen könnyed mozdulattal küldte padlóra a rohamozó Wedumot!)

Csakhogy vasárnap hajnalban egy posztmodern tündérmese főszereplőjével kellett szembenéznie.

Ennek a tündérmesének a főszereplője egy 120 kilós kameruni bevándorló, aki afrikai homokbányászból lett párizsi hajléktalan, párizsi hajléktalanból profi bunyós. Lét évvel UFC-s bemutatkozását követően már az év KO-ját mutatta be a legendás Alistair Overeem ellen, elnyerve a lehetőséget, hogy megmérkőzzön a nehézsúlyú övért.

Francis Ngannou (11-1) súlycsoportjához képest igen gyors, ütései csiszoltak, és a legfontosabb: akit egyszer eltalál, az nem áll fel.

A mérések szerint akkorát üt, mintha valakit elgázolna egy Ford Escort.

Ngannou ráadásul nem csak a frankofón piacot nyitja meg (latin-amerikai vagy skandináv mintára) a UFC előtt, hanem McGregor óta nem látott figyelmet vonzott a szervezetre. Ugyanis Ngannou Donald Trump Amerikájába tört be, ahol az idegengyűlölő elnök a Kamerunhoz hasonló „szarfészkek”-ből érkező bevándorlók miatt panaszkodik. Ngannou a UFC 220 felvezető médiakampányában egy korrekt nyilatkozatban helyre is tette Trumpot:

Bevándorló vagyok, igen, az voltam, vagyok és leszek is. Idén, jövőre és tíz év múlva is. Ismerem, milyen a bevándorló-lét, hogy ez milyen bonyolult is. (...) A menekültek nem azért hagyják el hazájukat, mert más országokat jobban szeretnek, mint otthonukat, hanem azért, mert nincs választásuk.

Szóval 2018 az elmúlt évek – talán Cain Velasque és Junior dos Santos 2012-es második meccs óta - legfontosabb és legizgalmasabb nehézsúlyú címmeccsével indult.

És a meccs nem is okozott csalódást.

Eleinte Ngannou talált néhány nagy ütéssel, Miocic hiába készített elő egy sor levitelt, a kilenc kilóval nehezebb kameruni simán lerázta próbálkozásait. Viszont már pár perc alatt előjött a Nagy Ember Probléma: a teljes erővel eleresztett technikák, a bekapott kontrák és a birkózás gyorsan kiszívta az erőt az iszonyú izomtömeget cipelő Ngannouból.

Miocic lazábban mozgott, könnyedén bújt az egyre lomhább ütések alá, sorozatosan talált kézzel és lábbal is. Egyik találata sem volt megrendítő, de mindegyik amortizálta Ngannou-t, akinek erejéből az idő előrehaladtával egyre lassabb, egyre reménytelenebb kaszálásokra futotta. Néhány találatot a kameruni óriás is jegyzett, viszont ereje már annyira elfogyott, hogy képtelen volt megakadályozni Miocic robbanékony kétlábas leviteleit, és képtelen volt a leszorításokból szabadulni.

A harmadik menettől a meccs egyre egyoldalúbbá vált, Miocic maga is kezdett kimerülni, de leviteleivel kizárta annak a lehetőségét, hogy Ngannou eleresszen egy nagy, meccsdöntő ütést. Az utolsó, ötödik menetre izgalom, de még akció is alig maradt, a bunyósok néhány kósza próbálkozástól eltekintve csak méregették egymást. Nehézsúlyban szokatlan módon a meccs végigment, Stipe Miocic mind az öt menetet elvitte, köszönhetően fantasztikus stratégiájának és kiváló (oké, Ngannou-énál jobb) erőnlétének. Azonban az év végén könnyen lehet, hogy Miocicnak saját turbófokozatú kiadásától kell majd újból megvédenie az övét: a hírek szerint felépült sérüléseiből minden idők talán legjobb nehézsúlyú bunyósa, a kíméletlen darálása és kifogyhatatlan energiája miatt rettegett Cain Velasquez, aki készen áll egy év végi címmeccsre.

Kemény pofonok ébresztették fel az álomból

A félnehézsúly (93 kiló) talán még a nehézsúlynál is nehezebb helyzetben van. Legnagyobb sztárja, Jon Jones második dopping-lebukását követően talán örökre eltűnt a képből, Top 10-be tartozó bunyósai közül az utóbbi években sokan eligazoltak Nyikita Krilovtól Phil Daviesen át Ryan Baderig.

A merítés annyira sekély, hogy Volkan Özdemirnek (15-1) egy év is elég volt ahhoz, hogy a bajnoki cím küszöbére kerüljön. A 28 évével fiatalnak számító a török származású svájci bunyóst egy évvel ezelőtt még csak az európai regionális MMA-ligákban jegyezték. Csakhogy 2017 februárjában a UFC houstoni gálája előtt lesérült a korábban még Jon Jones ellen is próbálkozó Ovince St-Preux ellenfele, és kellett egy rövid határidővel beugró bunyós. Özdemir vállalta is a meccset, és nagy meglepetésre megosztott pontozással legyőzte St-Preux-t. És ha már bekerült a UFC-be, Özdemir keményen megnyomta 2017-et: előbb 28 másodperc alatt kiütötte Misha Cirkunovot, majd 42 másodperc alatt a már címmeccs felé kacsingató Jimi Manuwát.

A UFC 220-on azonban a félnehézsúly legendájával, Daniel Cormierrel (19-1) kellett szembenéznie. A 38 éves Cormier olimpiai ezüstérmes szabadfogású birkózóból lett a Strikeforce, majd a UFC bajnoka. Birkózó múltjának megfelelően rongybabaként dobálja ellenfeleit, de közben állva is nagyon szép kombinációkkal dolgozik. A zömök, sőt, kissé pocakos bunyós klasszisára jellemző, hogy félnehézsúlyúként simán megnyerte a Strikeforce nehézsúlyú tornáját is, olyan óriásokat csomagolva össze, mint Antonio Silva vagy Josh Barnett.

Pályafutását azonban örökre beárnyékolja az, hogy sohasem tudta legyőzni nemezisét, Jon Jonest (kétszer is kikapott tőle, legutóbb 2017 nyarán, de azt a KO-vereséget Jones doppingtesztje után törölték Cormier mérlegéből). És fiatalabb riválisa hiába bukott el többször is droggal meg tiltott teljesítményfokozókkal, a kollektív emlékezet mégis Jonest fogja minden idők legjobbjának tartani.

Maga a meccs tökéletesen leképezte a félnehézsúly egyoldalúságát, és Cormier óriási fölényét. A meccs elején Özdemir kemény ütésekkel tesztelgette Cormiert, aki kereste a fogást a svájcin. Azután a tapogatózás percei után Cormier – jól láthatóan előre kitalált stratégiát követve - sebességet és taktikát váltott, gyors és irtózatosan erős csapottakkal meg horgokkal kezdett el sorozni.

Özdemirt a bekapott ütések azonnal megfogták, és megfogta Cormier is: a menet végén földre vitte a svájcit, a hátába került, és sikerült szoros fojtásba vonnia őt. Ekkor még a dudaszó megmentette Özdemirt, de a második menet elején azonban már nem volt kegyelem: jött egy újabb levitel, majd Cormier domináns pozícióból eleresztett ütés-zápora, ami ellen a svájci már nem tudott védekezni. A világbajnok sima győzelmet aratott, és készülhet az Alexander Gustafsson elleni visszavágóra – Cormier a svéd klasszist 2015-ben csak megosztott pontozással tudta legyűrni.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!