Folytatódik a WTCR, bízom az erős hétvégében!

További michelisz cikkek

Frankfurtból repültem Pekingbe, ami tizenegy órás út volt, majd Kínában még egy kétórás belföldi járattal érkeztem meg Ningpóba, ahol több mint két hónapos szünet után folytatódik a WTCR. Néha az volt az érzésem az út alatt, hogy hosszabb ideig tartott, mint a legutóbbi portugáliai versenyhétvége óta eltelt idő. Annak ellenére ugyanis, hogy borzasztóan hiányzott már a versenyzés, nekem olyan volt a nyár, mintha egy szempillantás alatt elrepült volna.

Közönségtalálkozó és Forma–1

Amióta apa lettem, egyébként is azt érzem, hogy olyan tempóban telik az idő, mintha folyamatosan gyors körön lennék, de azt hiszem, hogy ez az érzés a legtöbb szülőnek ismerős. Ez a nyár viszont tényleg elég sűrű volt, úgyhogy szeptember elsején csak bámultam magam elé, mintha legalább három hét kiesett volna az életemből. Legutóbb július 7-én versenyeztem Vila Realban, de azóta sem unatkoztam szinte egy percet sem. Szerveztük az augusztusi pécsi közönségtalálkozót az M1RA-val, amelyen a nagyszerű hangulat mellett ezúttal is sikerült komoly összeget gyűjtenünk jótékony célra – miután hazaérkezem Kínából, sort is kerítünk az átadásra. Emellett a Forma–1-es közvetítések is sok elfoglaltságot jelentettek. Szembesültem azzal, hogy hiába követem gyerekkorom óta a bajnokságot, hiába vagyok aktív autóversenyző, a kommentátori szerep sokkal bonyolultabb annál, mint amilyennek kívülről tűnik. A megszerzett ismeretanyag és a pályán látott összefüggések közvetítését még tanulnom kell, nem érzem magam 100 százalékosnak a mikrofon mögött. Látom, hogy mit csinálhatnék jobban, de jelenleg sajnos nem jut több idő a felkészülésre, mert a WTCR egyértelmű elsőbbséget élvez.

Tesztek és római vakáció

Bár hosszúnak tűnik a két hónapos szünet a bajnokságban, a munka nem állt meg a háttérben. Két tesztet is szerveztünk a Hungaroringre, egyik sem volt kötelező, mindkettőt én kezdeményeztem, mert a lehető legfelkészültebben akartam nekivágni a szezon ázsiai hajrájának. Ezeknek a teszteknek az volt a lényege, hogy a lehetőségekhez mérten gyakoroljak az előttem álló kihívásokra, javítani tudjak olyan apróságokon, amik a végén a különbséget jelenthetik, plusz volt néhány új ötletem, amit szabadon kipróbálhattam.

Bízom benne, hogy számítanak majd ezek az erőfeszítések, és akár már Ningpóban eredményekre tudom váltani a tapasztalatokat. Mindemellett egy emlékezetes családi vakációra is szakítottam időt a nyáron. Bár csak néhány napról volt szó, mert nem volt hosszabb egybefüggő szabadidőm, de sokáig emlegetni fogjuk még Johannával a Rómában töltött időt. Az biztos, hogy a gyerekekkel való nyaralás nem az a fajta pihenés, amihez korábban hozzászoktunk, viszont nagyon jól éreztük magunkat, és olyan élményekkel gazdagodtunk, amik még jobban összekovácsolják a családot.

A szezon egyik leglassabb pályája

Fáradtnak egyébként a nyári szünet kezdetén sem éreztem magam, nem gondoltam azt, hogy nagy szükségem lenne az akkumulátorok feltöltésére. A legutóbbi két versenyhétvégén összejött két futamgyőzelem, amiknek köszönhetően lendületben voltam, és inkább bántam, hogy jön a szünet, mintsem örültem volna neki, hogy lehet pihenni. Annak viszont örülök, hogy sikerült tűzben tartanom magam az elmúlt két hónapban, és már ki vagyok éhezve a versenyzésre. Ningpóról egyelőre nincsenek szép emlékeim, mert 2017-ben utólag kizártak minket innen, ami nagyban hozzájárult a világbajnoki cím elvesztéséhez, tavaly pedig egyszerűen nem találtam a ritmust a futamokon. Maga a pálya sem tartozik a kedvenceim közé, mert a szezon leglassabb átlagsebességű köréről van szó Marokkó mellett, én pedig jobban szeretem a tempósabb, gyors és közepesen gyors kanyarokkal színesített pályákat, amelyek nagyobb kihívást, egyben több veszélyt rejtenek. Ningpo a sok lassú kanyarjával nem ilyen, a célegyenesben 200 km/h körüli a csúcssebességünk, és van két olyan kanyar is, amiben egyes fokozatig vissza kell váltani 45-50 km/h-ra lassulva.

Tavaly tarolt itt a Hyundai

Mindettől függetlenül erős hétvégére számítok, mert tavaly mindhárom itteni futamot Hyundai-versenyző nyerte meg, kettőt Thed Björk, egyet Yvan Muller. Ugyan nekünk a BRC-ben akkor nem jött ki ennyire a lépés, de a 2018-as eredmények azt mutatják, hogy az autónak fekszik a pálya, ráadásul a pluszsúlyok szempontjából is kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint legutóbb Portugáliában voltunk. Ami a riválisokat illeti, a Honda is erős lehet itt, és különösen az éllovas Esteban Guerrieri, aki tavaly rendkívül gyors köröket futott Ningpóban, és kétszer is felállt a dobogóra. Mellette a Link & Córa is kíváncsi leszek, amelytől azt várom, hogy a szezon hátralevő részében fejlődni fog, és még inkább megmutatja majd az erejét. Nem lesz tehát könnyű dolgunk, de alapvetően pozitív érzésekkel érkeztem meg Ningpóba, ahonnan látatlanban azt mondom, hogy legalább egy dobogós helyezéssel és sok ponttal szeretnék hazatérni.