Élvezem, hogy élesedik a bajnoki harc

További michelisz cikkek

Minden évben a japán versenyhétvége egyik különlegessége, hogy vonatra szállok. Ezúttal Münchenből, sanghaji átszállással repültem Nagojába, ahonnan vonattal körülbelül egy órányi útra van a szuzukai pálya. Meg sem fordul a fejemben, hogy inkább autót béreljek, mert olyan jó a tömegközlekedés Japánban, hogy azzal sem érnék oda sokkal gyorsabban és kényelmesebben, ráadásul a vonatjegy kb. ötödannyiba kerül. Szerencsére volt már alkalmam kiismerni a helyi viszonyokat, nem véletlenül az egyik kedvencem a japán túra a 22-24 órás maratoni utazási idő ellenére is.

Rend, tisztaság, tisztelet – Japán

Emlékszem, hogy a legelső WTCC-s szezonomban, 2010-ben Japánban kirándultam a legtöbbet, és amolyan szerelem volt első látásra. Rögtön magával ragadott az országban uralkodó hangulat, a rend, a tisztaság és a tisztelet kombinációja. Más távol-keleti országban sosem éreztem azt, hogy ennyire eltérő felfogás uralkodik, mint amihez Európában hozzászoktam. Később, amikor Hondával versenyeztem, a márka miatt is még szorosabbra fűződött a kapcsolatom Japánnal, és szerencsére az eredmények sem maradtak el.

2013 óta minden évben dobogóra álltam itt, ráadásul háromszor a futamgyőzelem is összejött, és időmérőn is végeztem az első helyen.

Nyilván van hatása a sikereknek arra, hogy egy-egy helyszínt mennyire kedvelek meg, de az az érzésem, hogy Japánba akkor is szívesen térnék vissza, ha a pályán rosszabbul alakultak volna a dolgaim a korábban.

Többet gondolok a bajnoki címre

Persze mindig jó érzés olyan versenyhétvégére készülni, ahol az ember korábban sok szép emléket szerzett magának. A múltból nem lehet megélni, de az önbizalmat remekül építi, hogy tudom, többször is képes voltam itt a jó eredményre.

A magamba vetett hitnek pedig egyre nagyobb jelentősége van, ahogyan közeledünk a szezon végéhez.

Nem is arról van szó, hogy fogynak a futamok, hanem arról, hogy szó szerint egyre közelebb a végjáték, már két hónap sincs hátra, hogy eldőljön, ki lesz a bajnok. Eddig könnyedén elhessegettem az ezzel kapcsolatos gondolataimat, tudatosan nem foglalkoztam azzal, hogy mit mond a tabella, és továbbra is tartom, hogy jelenleg nincs nagy jelentősége annak, hogy én állok az élen. De tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy néha elmerengek azon, mi lesz majd Malajziában december közepén. Nem nyomásként élem meg, hanem jóleső izgatottság lesz úrrá rajtam, ilyenkor egy picit mindig mosolyra derülök. Élvezem, hogy egyre élesedik a harc.

Nem feltétlenül rossz a kisebb kör

Szuzukában ezúttal nem a szokásos nyomvonalon, hanem a rövidített körön versenyzünk majd, amire már volt példa 2013-ban, amikor futamot nyertem, szóval akár jó ómen is lehet. Ettől függetlenül vegyes érzéseim voltak, amikor hallottam a döntésről, mert a teljes szuzukai kör az egyik kedvencem, vezetéstechnikai szempontból a legélvezetesebbek közé tartozik, ezért sajnáltam, hogy most a kisebb nyomvonalat használjuk majd. Ugyanakkor az esélyeim szempontjából ez jó hír lehet, legalábbis van egy ilyen megérzésem. A rövidebb körön nincsen igazán padlógázos rész, ellenben sok az irányváltás, és az ilyen típusú pályák hagyományosan jobban feküdtek eddig a Hyundainak, tehát emiatt bizakodó vagyok.

Vezetői különbségek is dönthetnek

Ami az esélyeket illeti, a Link & Cót várom a legerősebbnek Japánban, de ezt igazából már pályáktól függetlenül is elmondhatom. Kína előtt azt vártam, hogy még sok tartalék van abban az autóban, és a legutóbbi fordulóban minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy ez így van. Biztos vagyok benne, hogy még mindig nem játszották ki az összes lapjukat, és fokozatosan használják ki a technikában rejlő lehetőségeiket. Az Auditól is erős hétvégére számítok a büntetősúlyok fényében, és az említett két márkát követheti a Honda és a Hyundai fej-fej mellett az erősorrendben. A felsorolt négy gyártónak összesen 12 versenyzője van a mezőnyben, így jól látszik, hogy az időmérőn a top 10-be kerülésért is komolyan meg kell harcolni. Ezen a pályán sokat számítanak a pilóták közti különbségek is, hiszen a rövid kör miatt az eddigieknél is szorosabb lehet a verseny, tehát néhány századdal is pozíciókat lehet majd nyerni. Nehéz megjósolni, hogy a top 3-ra vagy csak a top 10-re van-e inkább esélyem, de a legfontosabb célom, hogy mindhárom futamon pontokat szerezzek, lehetőleg az első tízben végezve.

Ilyen egy jó csapattársi kapcsolat

Tudom, hogy Hyundaion belül a legjobb csapattársak támogatnak a céljaim elérésében, és kifejezetten jól esett, ahogyan Gabriele Tarquini nyilatkozott a kialakult helyzetről az elmúlt napokban. Azt mondta, hogy nagy örömmel dolgozik azért, hogy sikerüljön megnyernem a bajnoki címet. Egy dolog, hogy csapaton belül megbeszélünk valamit, az viszont már egy másik szint, hogy ő erről ilyen szimpatikusan beszél nyíltan is. Ebből is érződik, hogy nem esik nehezére, hanem tényleg szívesen csinálja. Azt hiszem, ilyennek kell lennie egy jó csapattársi kapcsolatnak, hiszen tavaly fordított esetben én is minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy támogassam őt a bajnoki címért folytatott harcban. Ma már egyértelmű, hogy akkor nemcsak rajta, hanem saját magamon is segítettem, hiszen most ő teszi tűzbe a kezét értem. És őszintén szólva, ha választhatnék sem tudnék nála jobb szárnysegédet mondani!