Michelisz: Újra esélyem volt a győzelemre, és ez a legfontosabb

A maximumot autóztam az időmérőn

Döcögősen indult a hétvégénk Szlovákiában, a szabadedzéseken nehezen találtuk a ritmust, de az időmérőre a lehető legjobbkor kaptuk el a fonalat. Megvolt a tempónk ahhoz, hogy újra az első ötbe kerüljünk, és már hihetetlenül hiányzott ez az érzés. A Q1-ben hatodik lettem, két márkatársam is megelőzött, de ez nem keserített el, mert tudtam, hogy több volt bennem. Egyszerűen arról volt szó, hogy a második gyors körömön forgalomba kerültem, feltartottak, emiatt nem tudtam javítani.

Ez mindig benne van a pakliban, az időmérők sajátossága, de igyekeztem magamra koncentrálni. Tudtam, hogy képes vagyok az első két sor valamelyikébe jutni, és végül sikerült megszerezni a második helyet. Egy Audi végzett előttem, amely szerintem megfoghatatlan volt egy körön. Legalábbis a saját Q3-as körömben nem tudnék sok tartalékot találni, három tizedet biztos nem, amivel kikaptam Berthontól.

Kockáztattam, de nem jött be

Az első futam sajnos már a gumi- és beállításválasztásnál elúszott. Nehéz volt eldönteni, hogy milyen a pálya állapota, félig száraz, félig nedves, nyálkás volt az aszfalt. Ez mindig a lehető legrosszabb forgatókönyv, mert szerencsejáték, hogy ki trafál bele a jó paraméterekbe. A Hyundai egységesen a vegyes gumiválasztás mellett döntött, ahogy a mezőny nagy része is, néhány kivételtől eltekintve. Elölre slick, hátra esőgumik kerültek fel, mert ez tűnt a biztonságosabbnak. Sajnos a rajtot követő harmadik-negyedik körtől látszott, hogy Nicky Catsburg és én csúszkáltunk az autóval a pályán. A hátsó tengelyen óriási tapadáshiánnyal küszködtünk. Annyira túlkormányzottá vált az autó, hogy ha jött egy bal vagy jobb kanyar, az ellenkező irányba kellett fordítanom a kormányt, hogy be tudjam venni a keresztbe csúszkáló autóval. Az volt a baj, hogy Nicky és én agresszívabb beállítást választottunk, ami nem működött az adott körülmények között.

Úgy voltam vele, hogy végre jó autónk van, menni akarok előre, hajtani, versenyezni, ezért kockáztattam a beállításban. Ebben a kérdésben a rutin döntött, Gabriele Tarquini konzervatívabb beállítást választott, és finomabban vezetve tovább életben tartotta a hátsó abroncsait, amivel a második helyen ért célba. Elnézve ugyanakkor azt, hogy Catsburg még vezette is a futamot, és végül pontot sem szerzett, én még szerencsésnek mondhattam magam a tizedik hellyel.

Láttam, hogy ebből baj lesz

A fordított rajtrácsos versenyen az egyetlen említésre méltó esemény az volt, amikor a rajt után hárman-négyen autóztunk egymás mellett, aminek a végén Tarquini és Tassi Attika kiesett. Én kettejük között mentem, és ahogy közeledtünk a kanyar bejáratához, előre eldöntöttem, hogy mi az a pont, ameddig tartom a lábam a gázon.

Mivel addigra semmi jel nem utalt arra, hogy Tarquini vagy Attika visszavenne, éreztem, hogy ebből baj lesz, ezért én lassítottam. Az volt a tervem, hogy mögéjük kerülök, aztán onnan bevetődöm a belső ívre. Erre azonban már nem volt szükség, mert Attikával összeértünk, ő megcsúszott, aminek a következtében Tarquinivel együtt a sóderágyban kötött ki. Innentől unalmas futamom volt, melyen Vernay büntetése miatt végül hatodik lettem.

Miután meglöktek, dühből vezettem

A java csak ezután következett, a főversenyen a második helyről indultam, és nagyon jól sikerült a rajt. A pole-ból induló Berthon elé kerültem, enyém volt a belső ív, és már Catsburg volt mellettem kívül. Tudtam, hogy semmi más dolgom nincs, mint a második kanyarban is a belső íven folytatni, mert utána a harmadikban már nem tud mellettem maradni kívül. Csakhogy a második kanyar előtt hátulról éreztem egy lökést, ami enyhén kibillentett az egyensúlyból, majd egy-két másodperc múlva egy újabbat, ami után keresztbe csúszott az autóm. Örültem, hogy nagy szerencsével meg tudtam fogni, és nem lett baleset a vége, mert oldalról kaphattam volna további ütéseket, ami a legkiszolgáltatottabb helyzet.

Miután megfogtam az autót, hamar alábbhagyott az örömöm, mert már azon bosszankodtam, hogy mennyire hátraestem. Pedig jó eséllyel enyém lett volna az első hely az első három kanyar után, onnantól pedig a győzelemért mehettem volna. Kicsit dühből is vezettem ezután, mentem előre. Négyet sikerült előznöm a tizedik helyért, a Comte-tal és Yvan Mullerrel folytatott hármas csata kifejezetten élvezetes volt, de akkor nem tudtam kibújni a bosszúság hatása alól.

Még nincs vége!

Az erőviszonyokat és a teljesítményt tekintve azt kaptam a Slovakia Ringtől, amit vártam, és azért vagyok pozitív, mert a Hungaroringen is ugyanide várom a Hyundait, tehát a top ötbe. Egy szlovákiai győzelemmel most sokkal komfortosabban érezném magam, de még mindig több futam van előttünk, mint mögöttünk, úgyhogy megvárnám, mi történik Magyarországon. Nem vagyok hajlandó feladni a harcot!