26 év után motorozott újra a lebénult háromszoros világbajnok

Zsinórban három 500 köbcentis gyorsasági motoros világbajnoki címe után (1990, 1991, 1992 ) útban volt a negyedikért 1993 szeptemberében Wayne Rainey. 11 ponttal vezette a bajnokságot nagy ellenfele, Kevin Schwantz előtt, és vezetett az Olasz Nagydíjon is, Misanóban. Már csak két futamra voltunk a szezon végétől.

Forró nyári nap volt Olaszországban, Rainey épp elhúzott a többiektől az élen, a második helyen yamahás csapattársa, Luca Cadalora biztosított neki. Schwantz lemaradt, inkább csak a dobogóért motorozott. A 32 éves Rainey nem volt messze tőle, hogy a futamgyőzelemmel 25 pont közelébe, azaz egy versennyire növelje az előnyét az összesítésben.

Semmi sem utalt rá, hogy pillanatok múlva tragédia történik: Rainey bukott, és az autóversenyekre tervezett mély kavicságyban landolt, gerinc- és csigolyatörést szenvedett.

Többé nem ült motorra, kerekesszékbe kényszerült.

Schwantz harmadik lett Misanóban, öt ponttal átvette a vezetést Raineytől, majd a két záró GP-n egy negyedik és egy harmadik hellyel bebiztosította karrierje első és egyetlen vb-címét. A szintén amerikai sztár csak ekkor árulta el, hogy augusztus elején, a doningtoni tömeges horrorbukásban eltört a csuklója, így a vb hajrájában közel sem volt 100 százalékos, esélye sem volt győzelmekért menni. Ha Rainey nem bukik, illetve ha csak nem sérül meg, valószínűleg simán húzza be negyedik vb-jét.

Schwantz fizikálisan egyébként soha nem jött rendbe többé, másfél évig, az 1995-ös szezon harmadik futamáig bírta, ott dobta be a törülközőt, és vonult vissza mindössze 30 évesen.

Rainey alig hat 500-as szezon - 1988-93 -, csupán 95 futam után kényszerült a búcsúra, ám így is 65-ször végzett a dobogón. Hogy mennyire kivételes adat, összehasonlításképp: jobb, mint a Forma-1-ben jelenleg hatszoros világbajnok Lewis Hamilton mutatója, aki 248 GP-n 150 dobogónál jár. (Hamilton 0,60; Rainey 0,68 dobogót jegyzett futamonként.) 

Rainey a balesete után pár évvel, amennyire lehet, helyre jött, és bár már nem motorozhatott, a motorsportban továbbra is megtalálta a helyét. Utolsó istállója, a Yamaha csapatfőnöke lett, és hogy a sebesség se hiányozzon, szupergokartokkal kezdett versenyezni, ahol egy másik korábbi motoros riválisa, a négyszeres 500-as bajnok Eddie Lawson segített neki. Az utóbbi öt évben az amerikai motoros szövetség elnökeként dolgozik, és él kaliforniai házában, ami a Laguna Seca-i versenypályára néz.

De motort soha többé nem vezethetett, egészen a múlt hétig: amikor is a Yamaha egy speciálisan átalakított utcai R1-es, 1000 köbcentis modellel lepte meg, és szervezett neki egy tesztnapot az egyik kaliforniai versenypályán.

Mi a fenét is keresek itt? 26 éve nem motoroztam. De úgy fél éve megkerestek Japánból, ahol hamarosan rendeznek egy motoros fesztivált, hogy lenne-e kedvem a parádén egy Superbike-kal menni. Természetesen nemet mondtam. De aztán küldtek egy videót, hogy miről is lenne szó, és másfél hónapja üzentem, küldjék el a motor darabjait. Itt összerakták nekem, és most itt vagyunk

- mesélte Rainey, hogyan is alakult a visszatérése.

"Kicsit izgulok, de ideges nem vagyok. Fellángolt bennem valami, hogy történjen már meg, bár fogalmam sincs, mire számíthatok" - mondta, mielőtt egy negyedszázat után ismét nyeregbe szállt. Újra felvette klasszikus, piros-fehér overallját, a megszokott dizájnnal festett sisakját, és elindult:

"Ez vicces volt, jó volt. Kicsit meginogtam, amikor először elindultam, arra gondoltam, húú, ennek húzni kell. A gyorsulás nagyon jó volt, de az első pár kör iszonyatosan furcsa, talán mert a markolaton kívül mást nem érzek. Kicsit megpihentem, és amikor másodszor mentem, már minden rendben volt. 26 év nagyon sok idő, hogy aztán az ember csak úgy felpattanjon egy R1-esre. De újra fiatalnak éreztem magam."

Rainey hamarosan megint motorra ül, Szuzukában lesz a fesztivál. Ismeri a helyet, ott szerezte egyik legjobb győzelmét, mikor utoljára ott versenyzett, szintén győzött azon a pályán. Biztosan klassz lesz, de mint mondta,

(Borítókép: MotoAmerica)