További Sakk cikkek
- Portisch Lajos: Erre az eredményre nem lehetünk büszkék
- Erre a döntésre senki sem számított a budapesti FIDE-közgyűlésen
- A legjobb magyar férficsapat remizett, a női győzött
- Botrány a budapesti sakkolimpián: az oroszok visszakövetelik a pénzeket minden idők legjobbjától
- Gledura Benjamin sikere győzelmet ért a sakkolimpián a két éve ezüstérmes örmények ellen
A magyar női válogatott álomszerűen játszott eddig a drezdai sakkolimpián, ennek köszönheti második helyezését, és a mutatott forma alapján minden esélye megvan arra, hogy az érmekért csatázzon.
A szerdai ellenfél a legkeményebb lesz, az éllovas - a mezőnyből kiemelkedő - Kína eddig pontot sem veszített, és valamennyi táblán sokkal erősebb játékost képes asztalhoz ültetni, mint Horváth József kapitány.
„Jó a pozicionálás, mert a torna közepén és egy pihenőnap után találkozunk a favorittal. Ez egyben azt jelenti, hogy a következő fordulókban a legjobbakkal játszhatunk, így a hajrában könnyebb ellenfelek jöhetnek, és nagy lépésekkel előretörhetünk” – értékelt Kállai Gábor nagymester.
Saját számításai alapján tizenhét ponttal biztosan a legjobb hatban lehet végezni – ez is nagy szakmai siker –, annál is inkább, mert a négy győzelemmel és a döntetlennel kilenc pontot már begyűjtöttek. Tehát: a még hátralévő hat fordulóban nyolc pont kell az eredeti terv teljesítéséhez.
„Tizenkilenc ponttal biztosan dobogóra lehet kerülni, tehát öt győzelem mellett még egy vereség is beleférne” – magyarázta Kállai, aki dicsérte a kapitányt, amiért pihentette az első fordulóban Vajda Szidóniát, aki utána mind a négy meccsét megnyerte, nem számított neki, hogy világossal vagy sötéttel játszik.
A 2002-ben a kapitányi posztot betöltő Kállai szerint a férfiaknak Kolumbia ellen kötelező a győzelem, és valószínű, hogy csütörtökön is könnyebb rivális jön.
„A csapat két győzelemmel újra visszaverekedhetné magát a negyedik helyre, ahonnan visszazuhant a tizenhetedikre az ukránok elleni vereséggel. Az esélyek latolgatásának csak utána lesz értelme, tisztább lesz a kép.”
Az ukrán vereséget Kállai vérfagyasztónak látta. Kifejtette, Lékó nyíltan nyerésre játszott, de elveszítette a kezdeményezést, ami zavaró lehet, mert nem megszokott, hogy világossal reagálni kell, esetenként védekezni. A döntetlenre volt némi esélye a századik lépés körül, de Ivancsuk nem hagyott esélyt neki. „Eszébe sem jutott, hogy döntetlenre adja, rutinos öreg róka az ukrán, tudta, hogy az időzavar is segíti.”
„Egy vereség mindig megviseli a csapatot, de mivel mindenki profi, tökéletesen tudják, nem szabad emészteni önmagukat, mert egy olimpián az öldöklő küzdelmekkel együtt jár egy kudarc. Jól jön a szabadnap, rendezhetik gondolataikat. Egy tanácsot adnék csak nekik, ugyanúgy játsszanak, mint eddig, ne akarjanak feltétlenül nyerni, hanem a nyugodtságra, a kiegyensúlyozottságra törekedjenek, és valakinek úgyis olyan állása lesz, amely nyerhető. Egy győzelem és három döntetlen pedig győzelmet ér.”
Kállai kiemelte Almási Zoltán játékát, aki az ukránok ellen is pazarul sakkozott, zsinóürban harmadik győzelmét ért el. „Igazi csapatember, dominál Drezdában, ha lesz még egy ilyen ember mellette, szép eredményt érhetünk el.”
A férfiakra is igaz a megállapítás, hogy tizenkilenc ponttal dobogóra lehet állni, de ehhez már hatszor nyerni kell. Öt győzelem és egy döntetlen is érmet jelenthet optimális esetben. Vereség csak akkor fér bele, ha a többi eredmény szerencsésen alakul.