Nyári rekordon látszik a magyar futballba ömlő pénz

Download
2017.11.24. 17:21 Módosítva: 2019.03.19. 17:24

A svájci futballtudományi intézet, a CIES Football Observatory legújabb kutatási anyagában az európai futball demográfiai kérdéseivel foglalkozik. Három pontban vizsgálja az UEFA 31 legerősebb bajnokságában a saját nevelésű játékosok, a külföldi labdarúgók számának alakulását, valamint az egyes klubok stabilitását (azaz a játékoskeretben történt változást) a 2009 és 2017 között eltelt időszakban. Magyarország általában a középmezőnyben van.

A vizsgálat során tehát 31 bajnokság összesen 11 812 játékosát és 466 klubját elemezték. Ez átlagban klubonként 25,3 játékost jelent, magyar viszonylatban 25,6 az átlag. Nem jó tendencia, de jól kivehetően és elég jelenősen csökkent a saját nevelésű játékosok száma az elmúlt nyolc évben, egyszer stagnált, de sohasem emelkedett, és a 2009-es 23,2 százalékról idén 18,5-re romlott – a 31 bajnokságot nézve.

Egyes országokra lebontva hatalmas a fölény a szlovák bajnokságban, ahol az összes játékos 33,4 százaléka szerepel a nevelőegyesületében. A magyarok a középmezőnyben vannak 21,8 százalékkal. A lista végén egy topligás, az olasz bajnokság, valamint a közvetlen elithez tartozó belga, portugál és török bajnokság található, azaz náluk nem sokat vacakolnak a fiatal tehetségek gondozásával, a keretükben csak elvétve találni saját nevelést.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a saját nevelésű játékosok fogyásával azonos arányban nő az külföldiek száma. Amíg 2009-ben mindössze 34,7 százalék volt, erre az évre már majdnem elérte a negyven százalékot összesítve.

A török és a ciprusi bajnokságban kimagaslik a vendégmunkások száma. Hét olyan ország van, ahol eléri és meghaladja az ötven százalékot, azaz a játékoskeretek fele másik országból érkezett futballisták. A 31,9 százalékunk az európai átlagnak megfelelő. Nagyon sok szerb futballista szerepel Európa bajnokságaiban, ezért is meglepő, hogy éppen náluk a legkisebb hazai/külföldi arány. Mellettük még az ukránok vannak 20 százalék alatt.

A fentiekből azért sejthető, hogy az elmúlt nyolc évben nem éppen a csapatok stabilitása volt a lényeg, azaz sok egyesületnél az új igazolásokban vélték a minél eredményesebb szereplést. A számok több, mint hat százalékkal nőttek a vizsgált időpontban. Közel járunk az ötven százalékhoz, ami azt jelenti, hogy a játékoskeretek fele cserélődik ki az átigazolási időszakban.

A tanulmány kiemeli, 11 bajnokságban, közte a magyarban is új rekord született 2017-ben, azaz soha ennyi új játékos nem került a klubokhoz. A magyar mellett még a belga, a francia, az izraeli, a holland, a norvég, a lengyel, a portugál, az orosz, a svéd és az ukrán liga döntött csúcsot.

Számszerűsítve a dolgokat, a portugál bajnokságban a játékoskeretek 57,6 százaléka volt új igazolás, ez döbbenetesen nagy szám. Ahogy az is, hogy nyolc olyan ország van, ahol a játékoskeretek fele kicserélődött. A magyar bajnokságban is elég magas, 44,3% ez a szám. A számok alapján az angol és a görög bajnokság csapatai a legstabilabbak.

Megállapítható tehát, hogy a futballisták mobilitása évről-évre nő, ennek következtében csökken a stabilitás. A tanulmány még kiemeli, hogy a vándorlás – nem meglepő módon – egyre inkább a fiatalabb korosztályt jellemzi. Abban nincs különösebb tendencia, hogy ki hová igazol, inkább az európai labdarúgás nemzetközivé válása egyre erősebb hatású. Ez pedig a leggazdagabb kluboknak jó, hiszen bárkit bárhonnan meg tudnak vásárolni. Kérdés, ez még hova tud továbbfejlődni, illetve milyen hatással lesz ez a labdarúgásra, illetve fenntartható-e a fejlődés a kevésbé gazdagabb futballkultúrákban.

Borítókép: Az újpesti Branko Pauljevic (b) és a fehérvári Ezekiel Henry a labdarúgó OTP Bank Liga 14. fordulójában játszott Újpest FC - Videoton FC mérkõzésen a Szusza Ferenc Stadionban 2017. október 28-án. Fotó: Czagány Balázs / MTI.