Wolfgang Loitzl: Megszoktam a győzelmet

A síugrás azon sportok közé tartozik, amelyekben ha valaki egyszer elkapja a fonalat, akkor hirtelen legyőzhetetlenné válhat. Ez történt az osztrák Wolfgang Loitzllel, az azonban egészen egyedülálló, hogy közel a harminchoz tudott először egyéni versenyt megnyerni.

„Talán hülyén hangzik, de már majdnem hozzászoktam a siker pillanatához" - nyilatkozta győzelme után az osztrák síugró, Wolfgang Loitzl, a normálsánc friss világbajnoka a bécsi Kuriernek. Valóban furcsa mondat egy olyan sportolótól, aki alig másfél hónapja, 29. születésnapja előtt néhány nappal győzött először Világkupa-versenyen, a Négysáncverseny második állomásán. Igaz, az osztrák azóta szinte megállíthatatlan: a sorozat két hátralévő állomásán is győzni tudott, így összetettben is ő lett az első, ráadásul a viadal történetében rekordot jelentő 1123,7 ponttal, majd megnyerte a zakopanei Vk-t, illetve az osztrák csapattal a willingenit, majd aranyat szerzett a libereci vébé első síugró számában is.

A négy csapatvilágbajnoki cím után egyéniben először győztes (103,5, illetve 99 méteres ugrásokkal, összesen 282 ponttal) Loitzl azért nem tette túl magát ilyen könnyen a sikeren. Az esti ünnepléskor nem azért távozott éjjel egykor, mert fáradt volt, hanem mert az Eurosport megismételte a versenyt és újra látni akarta a győzelmét. Aludni aztán alig tudott az osztrák és természetesen kispárnája alatt ott volt vébéaranya is.

Loitzl azonban azt mondja, január elsejei, garmischi győzelmét (előbb 134,5 méterre, majd 136,5 méterre ugrott, összesen 276,3 pontot gyűjtött) semmilyen siker nem múlhatja már felül, az egyszeri érzés marad a számára. Akkor szinte tökéletesen kivitelezett, de mégsem a legnagyobb ugrással megverte a Világkupa-szezont addig uraló Simon Ammannt, öt pontozóbíró közül négytől a maximális húsz pontot kapta.

„Azzal az első győzelemmel minden megoldódott. Győzni is meg kell tanulni. Most már teljesen másfajta önbizalommal ülök be az ugrások előtt, mint korábban. Nagyon sok minden fejben dől el, és sokszor nehezebbé tesszük magunknak az életet, mint amilyen az valójában."

Ezt egyébként a Négysáncversenyen is bizonyította, nemcsak az összetett megnyerésével, hanem azzal is, hogy az utolsó, bischofshofeni versenyen első ugrására mind az öt pontozótól a maximális pontszámot kapta. Ez síugrásban előtte legutóbb a szintén osztrák Toni Innauernek sikerült és Loitzlé mindössze a negyedik hasonló teljesítmény volt a sportág történetében (bischofshofeni első ugrása 142,5, a második 141,5 méteres volt).

Loitzl most már azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy begyűjtse mind a három lehetséges aranyat a libereci világbajnokságon, vagyis a nagysáncon és a csapattal is első legyen. Pedig saját bevallása szerint semmi sem utalt a szezon előtt a későbbi sikerekre.

Nemcsak ő nem gondolt ilyen fordulatra, de más sem, hiszen az osztrák 1997. január 6-án mutatkozott be a síugró Világkupában. Tehát öt nap híján tizenkét évet, illetve 222 versenyt várt az első győzelemre. Loitzl ettől függetlenül évek óta az osztrák válogatott meghatározó tagja volt, rendszeresen végzett nemcsak az első tízben, hanem a dobogóra is felért időnként.

Világbajnok is lett, négyszer, de az osztrák csapattal végeztek az első helyen 2001-ben Lahtiban, 2005-ben Obertsdorfban kétszer is, majd 2007-ben Szapporóban.

Loitzlnak azonban folyamatosan akadtak nézetelétérései a válogatott kapitányával, Alexander Pointnerrel és végül 2003-ban úgy döntöttek, az osztrákok egy másik edzője, Klaus Huber irányítja majd a felkészülését. A döntés azzal is járt, hogy Loitzl a legjobbak - Thomas Morgenstern, Gregor Schlierenzauer - csoportjából is elkerült, ezzel pedig megszabadult attól, hogy ő, illetve mások a legsikeresebb osztrákokkal hasonlítsák össze folyamatosan. A friss világbajnok Huberrel szabadabban edzhet, mivel tudja, mennyit bír a teste.

Az edzőváltás lendített valamelyest karrierjén, bár az egyéni versenyeken eleinte ez sem segített. 2007. december 9-én Trondheimben tudott dobogón végezni, amire legutóbb több mint hét évvel korábban, 2000. március 7-én volt képes Falunban. A 2007/08-as szezonban még egy harmadik helyet szerzett, de nem utalt semmi arra, hogy a következő idényben robbantani fog.

A 2008/09-es szezont már egy második hellyel kezdte a finnországi Kuusamóban és egészen január közepéig egyszer sem végzett az első tízen kívül - közte a már megénekelt Négysánc-győzelemmel. Loitzl ennek megfelelően most harmadik a Világkupa összetett állásában, aminek korábban még a közelében sem járt.

Loitzl most már a 2010-es olimpiára gondol, ahol szeretne a dobogón végezni. Már háromszor ott volt a játékokon, de szóhoz csak egyszer jutott, a csapattal lett negyedik 2002-ben, Salt Lake Cityben. „Ott is van még rendezetlen számlám" - mondta sokat sejtetően a Kuriernak.

A kétgyermekes családapa számára most kerek a világ, azonban az eszébe jutott, mi lett volna, ha nem ilyen későn jönnek a sikerek.

„Most tényleg minden tökéletes. Csak annyit kívánhatnék magamnak, bárcsak néhány évvel korábban értem volna el ezeket az eredményeket. Akkor most még több mindent tudnék túlszárnyalni és nem pocsékoltam volna el több évet. Egyébként meg jobb később, mint soha."