Ha izomból klikkelsz, 90 kilométer eufóriát kapsz
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Téli sport cikkek
-
Hatalmas dobásra készül a magyar tehetség, hónapokon belül a világ legjobbjai közé kerülne - Öt évvel visszavonulása után visszatért a kétszeres olimpiai bajnok, 23. helyen végzett
- Elutasították az oroszok fellebbezését, nem kapják vissza a doppingvétség miatt elvett aranyérmet
- Ötvenéves korában meghalt a korábbi magyar olimpikon
- Ha minden feltétel teljesül, a francia Alpokban rendezhetnek téli olimpiát
Március első vasárnapja minden sífutó naptárába piros betűvel van beírva, mert hagyományosan ekkor rendezik az óriási tömegeket megmozgató Vasa-futást Svédországban. Manapság már akkora az érdeklődés, hogy szinte nevezni is lehetetlenség. Idén azonban sikerült egy kisebb magyar csapatnak. Tömegpszichózis és 90 kilométer sílécen a végkimerülésig.
Aki kipróbálja a sífutást, előbb-utóbb találkozik a legendás Vasa-futással. „Valaki elkezd sztorizgatni róla, aztán ragad rád, mint a kosz. Igazából ez a sífutás leg- versenye, ez a leghosszabb, a legnagyobb tömegű és az egyik legrégibb, ez a sportágunk New York Marathonja” – mondta Kovács Domonkos, az egyik idei résztvevő.
A verseny még százéves sincs, de az eredete közel hatszáz évre nyúlik vissza. 1521-ben a Gustav Vasa a dánok ellen sereget toborozva sílécen menekült Norvégia felé, Morában állt meg segítséget kérni, de nem kapott, így továbbhaladt. A város vezetői közben meggondolták magukat, és két leggyorsabb sífutójukat küldték Vasa után, hogy hozzák vissza. A későbbi svéd király elég jó iramban haladt, csak 90 kilométer után, Sälenben fogták be. Ha egy sífutó hallja ezt a történetet, utána folyton ott motoszkál benne a gondolat, hogy csak le kéne futni valamikor a Sälen és Mora közötti 90 kilométert.
Erre 1922 óta, az első verseny óta van lehetőség, akkor még csak 119-en vágtak neki a távnak, de mára igazi népünnepéllyé vált az rendezvény, és közel 19 ezren indulhatnak el a klasszikus 90 kilométeren. Irtó nagy a létszám, de még ebbe sem olyan könnyű bekerülni. Idén öt magyar próbálkozott a netes regisztrációval, de fél óra alatt minden hely betelt.
„Egyből mentek a találgatások, hogy ez hogy lehetett. Volt, aki hackertámadásról beszélt, valaki szerint csak túl lett terhelve a szerver, már a szervezőknél is panaszkodtak, de egyik teória sem volt igaz, egyszerűen ilyen nagy érdeklődés. Ha indulni akarsz, nem árt a gyors internet és izomból kell klikkelni” – mondta Pati Nagy Attila.
Bár a nevezés nem sikerült, nem adták fel, a Magyar Sí Szövetség segítségét kérték, ami végül a szervezőknél jelentkezett, hogy volna itt egy kisebb magyar csapat. Úgy látszik, a sportdiplomácia jól működött, mert négyen, Tagscherer Zoltán, Pati Nagy Attila, Kovács Domonkos és Holéczy Tibor a klasszikus távon, míg Vasziljevics Erika a féltávú Vasán indulhatott.
A Vasa-futás egyszerre túra és verseny is, de aki igazán jól akar menni, azt csak az óriási mezőny elejéről tudja megtenni. A már a rajtnál kilométer hosszú sort zónákra osztják fel, azzal kell számolni, hogy legalább tíz percet toporog a versenyző, mire a rajtvonalig ér.
„Én egy versennyel már letudtam legalább nyolcezer embert” – mondta Kovács Domonkos, aki az ötös rajtblokkból indulhatott egy előversenyen futott eredménye miatt. Az újoncok hátra kerülnek, így Parti Nagy csak a tízesből indulhatott, ahonnan sansztalan az ember. Persze a Vasában nem is egy minél jobb helyezés a vonzó a sífutóknak, hanem a minden más versenyével összetéveszthetetlen hangulat.
„Hatalmas energiák vannak abban, amikor 18 ezer ember megindul, de igazán három kilométer után kezded el élvezni, amikor már haladsz is, és felérsz egy fennsíkra. Semmivel sem összehasonlítható az az élmény, amit akkor kapsz, amikor rálátsz a hömpölygő sífutó tömegre.”
A versenyre nemcsak a sífutók, de a helyiek is rá vannak kattanva, és nemcsak azért, mert ez megélhetést jelent nekik. „Egy csomóan ott állnak a pálya szélén és tömik a szádba az édességet, mások meg motoros szánokkal kísérnek és drukkolnak neked” – mesélték az indulók.
A Vasa-futásra az egész környék felbolydul, igazi iparág épült a legendára, már kerékpárral, futva és túrázva is lehet teljesíteni a 90 kilométert, ha nincs hó. A célváros, Mora, 15 ezres, de ilyenkor a kísérőkkel együtt megközelítőleg 60 ezer embert kell elszállásolnia a környékbeli településekkel együtt. Kovács mondta, hogy miattuk egy család húzódott össze kisebb helyre, hogy be tudjanak költözni a szobába, de egy nappal később még hét versenyző érkezett, így a család evakuálta magát, és ismerősöknél vészelték át a sífutóhetet.
Egy hétig itt valóban minden a sífutásról szól, egyénileg is végig lehet menni a 90 kilométeren, de rendeznek féltávú Vasát és váltót is. Az előbbin indult Vasziljevics Erika is, az utóbbira előzetesen nem neveztek magyarok, de kedvet kaptak hozzá. A Vasán az utolsó pillanatig adták-vették a helyeket, az árfolyam a rajthoz közelítve meredeken esett, és a hiányos váltók is tagok után kutattak. Vasziljevics és Pati Nagy egy svéd céges csapatba szálltak be az utolsó pillanatban. Annyira örültek nekik, hogy még a nevezés díj rájuk eső részét sem kérték el tőlük.
Az időjárás közbeszól
Az enyhe tél egész Európában gondot jelentett, és a Vasa-futás is majdnem az időjárás áldozata lett. A versenyt még a második világháború alatt is megtartották, eddig csak hóhiány miatt fújták le. Most egy mocsaras terület majdnem bedöntötte a versenyt, de óriási mennyiségű havat szállítottak a pályára, így közel 40 centiméteres réteget tudtak a víz fölé pakolni.
A verseny ugyan csak kilenckor rajtolt, de a legtöbben már hajnal háromkor elindultak a starthoz. „Misztikus volt, amikor a sötétben fejlámpás emberek mászkáltak a hóban, hogy kipróbálják a vaxukat.”
Kovács Domonkos fél hatkor állt oda, hogy bemenjen a rajthelyére, de már így is a sok századik volt a sorban. Miután bejutott, letette a lécét egy szabad helyre, majd visszament a kocsijába aludni a nyolcas rajtig. A léc letételévél megtörtént a helyfoglalás, utána senkinek sem jutott eszébe elmozdítani azt.
A Vasára időről-időre beneveznek az olimpiákon és világbajnokságokon nyerő sífutók is, Szocsi után vállalta az indulást Lukas Bauer, Eldar Rönning és Sami Jauhojärvi is, de a svéd verseny nem róluk szól.
A 90 kilométeres távnak igazi specialistái vannak.
Ez egészen különleges verseny, nem egyszerű ilyen sokáig párosbotozni (ez a legnagyobb energiát és erőt igénylő sífutó mozgás), bár kivénhedt világbajnokok azért mindig próbálkoznak a legjobbak közé kerülni
– mondta Kovács.
A kinek négy-, kinek tizenkét órás verseny óriási terhelést jelent, nem véletlenül követik egymást a frissítőállomások, és mérik a svéd nemzeti italt, az áfonyalevest. Ilyen hosszú idő alatt, rengeteget lehet izzadni, és az energiát is pótolni kell, a magyar sífutók is gélekkel, banánnal, csokival felpakolva rajtoltak el. Pati Nagy számításai szerint nagyjából 7200 kalóriát égetett el a 90 kilométer alatt, ez a háromszorosa egy felnőtt férfit átlagos napi igényének.
Itthon idén szinte nem volt síelésre alkalmas nap, de azért nem lehetetlenség végigmenni a távon. Azt mondják, aki az edzéseken, a felkészülésnél összesen 800 kilométert lefut, az képes teljesíteni, de nem árt illemből legalább a táv felénél hosszabb versenyen is végigmenni. A magyarok elképedve hallgatták, amikor a tavaly induló Lenkei Zsolt mesélte nekik, hogy vannak azért olyan svéd amatőrök is, akiknek ez életük legelső versenye. A szintidő 12 óra, és vannak jó néhányan, akiknek ennyi időbe is telik végigvánszorogni a pályán.
A magyarok közül mindenki rutinos sífutónak számított, a most másodszorra induló Tagscherer Zoltán három olimpián is részt vett, Holéczy Tibor és Kovács Domonkos is sokszoros magyar bajnokok sífutásban és biatlonban, míg Pati Nagy Attila evezősbajnokként szerzett jó alapokat.
A legjobb időt most Kovács mente, 5 óra 23 perc 29 másodperc alatt ért célba, ezzel közel került a legjobb magyar időhöz is, amit még Tagscherer futott korábban (5:12:13). Kovács szerint ezen a versenyen sem a helyezés, sem az idő nem mond sokat, annyira különbözhetnek a körülmények. A hó állaga is perceket számít, és az sem mindegy, ki honnan rajtol. Rengeteget lehet veszíteni az rajtpozíció miatt is.
A viszonylag meleg idő miatt sokan, főleg a hátulról indulók, akik 7-10 órát is a pályán voltak, a léceikkel is szívtak. Az olvadó hó leszedte a felvitt tapadóvaxot, így az emelkedőkön a visszacsúszással szenvedtek. Ahogy a nagy versenyeken, itt is kiemelt fontosságú, hogy mennyire csúsznak jól a kezelések után a lécek. A Vasán a szervezők aranyárban kínáltak egy speciális keveréket, de nem sokan vették igénybe, hiszen a közel 50 ezer forintos vax árán már lécet is lehet vásárolni. A pályán a legjobb nyomért is óriási harc van, mert nem mindegyik van hasonlóan jól kitaposva. Van, hogy pár perccel a mezőny előtt haladva húzzák be gépekkel a friss nyomot.
Az indulók a célhoz közeledve is olyasmi eufóriát élnek át, mint a rajtnál, az utolsó pár kilométer egy kicsit még becsapós, Mora felé közeledve már hallatszik a tömeg morajlása, de pár trükkös kanyar miatt csak nem akar közelebb jönni a cél. „Az utolsó pár száz méter már örömünnep, egy lejtőn kell becsúszni, de mindenkit vastaps fogad, az utolsókat talán még nagyobb fogadja, mint a győzteseket.”
Ez a hangulat is teszi azt, hogy a Vasa vasárnap egy újabb rekordot döntött, kilencven másodperc alatt minden nevezési hely elkelt a 2015-ösre. Magyar induló is lesz már, Vasziljevics Erikának sikerült elcsípnie egy helyet. Tényleg izomból kell tudni klikkelni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
