Ájulásig hajtotta magát az olimpiai bajnok a pokoli emelkedőn

Justyna Kowalczyk a világ egyik legjobb sífutónője, a kétszeres olimpiai- és világbajnok lengyel a Tour de Skit is megnyerte már háromszor, idén azonban végig sem tudott menni. Elájult a kőkemény befejező emelkedőn.

Fotó: Vincenzo Pinto

A sífutás az egyik legnehezebb sportág, óriási erőfeszítéseket igényel, egy több szakaszos verseny, mint amilyen a Tour de Ski pedig a legkeményebbeket is megtöri.

Kowalczyk nagy küzdő, Szocsiban törött lábbal nyert olimpiai aranyat 10 kilométeres klasszikus sífutásban.

Fotó: Justyna Kowalczyk - oficjalna strona

Az idei szezonját ő is a világbajnokságnak rendeli alá, kevesebb versenyt is vállal, de úgy néz ki, hogy messze van még a csúcsformájától. A Tour de Skin sem ment neki igazán, a hét szakaszból egyen sem tudott dobogós helyet szerezni. Az elvileg neki fekvő klasszikus stílusú 5 kilométeres szakaszon is csak ötödik lett. Nagyon messze volt az összetett dobogótól is, legnagyobb riválisa a versenyt végül megnyerő Marit Björgen mögött már hét perces volt a lemaradása az utolsó szakasz előtt.

A Tour de Ski utolsó, kilenc kilométeres szakasza eleve nagyon durva, a végén meg kell mászni az Alpe Cermist, magyarul egy alpesi sípálya meredekén kell felszenvedni magukat a sífutóknak. Kowalczyknak ez nem ment, körülbelül 500 méterre a céltól összeomlott. (A videónkon csak az látszik, mennyire szenved felfelé 5-ös rajtszámmal.)

Állítása szerint körülbelül négy percig képtelen volt reagálni bármire is, az eszméletét is elveszítette. Motoros szánra rakták, majd kórházba szállították. Néhány órával később kiengedték, valószínűleg csak a végletekig kimerült és leesett a vércukra, nem találtak nála szervi problémát.

Hogy miért történt ez vele, arra máris vannak lehetséges megfejtések. Egyesek szerint az egész versenyen rosszul vaxolták a léceit, és mivel azok nem csúsztak eléggé, rengeteg energiáját emésztették fel. Az edzője azonban nagyon nem aggódik, a torinói olimpián is volt már egy ájulása, de pár napra rá érmet szerzett.

Érdekes, hogy Kowalczyk a verseny előtt blogjában írt, hogy milyen versenyezni az Alpe Cermisen. Először nem is hitte el, hogy lehetséges az emelkedőn felmenni. „Később könnyebb lett. Már tudtuk, hogy majdnem egy órán át az ájulás határán fogunk menni, de a fájdalom mértéke mindig ugyanakkora, 10/10. Sokan csodálkoznak, hogy az ilyen edzett emberek is, mint mi, félnek egy emelkedőtől. Soha nem gondoltam volna, de el kell ismernem, szeretem az Alpe Cemist, de úgy félek tőle, mint a pokoltól. A félelemnél azonban erősebb a vágy, hogy megtaláljam a határaimat."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!