John McEnroe 50 éves
A balkezes játékos pályafutása során 77 tornagyőzelmet aratott. Rendkívüli technikája, gyors reflexei, hihetetlen kitartása, ütéskombinációi mellett védjegyévé vált ütőcsapkodásai, a bírókkal folytatott folyamatos vitái és heves viselkedése miatt emlékszik rá a közönség.
Legnagyobb riválisa a svéd Björn Borg volt, aki mindenben ellentétének számított: hideg volt, mint a jéghegy, érzelem sosem tükröződött az arcán és látszólag soha nem jött izgalomba.
McEnroe a németországi Wiesbaden-ben született, ahol apja az amerikai légierőnél teljesített szolgálatot, de egyéves születésnapját már New Yorkban ünnepelhette. Fiatal évei a tanulás mellett a kosárlabda, a foci és tenisz jegyében teltek. 1977-ben, 18 évesen Wimbledonban minden addigi rekordot megdöntve egészen az elődöntőig jutott, ahol a nagyobb tapasztalattal rendelkező Jimmy Connors verte meg négy szetben. Profi pályafutása során 11 alkalommal játszott Grand Slam döntőt, hétszer győzött is: négyszer a US Openen (1979, 1980, 1981, 1984) háromszor Wimbledonban (1981, 1983,1984) és háromszor nyerte meg a Mesterek Tornáját (1978, 1983, 1984).
A tenisztörténelem egyik legemlékezetesebb (és azóta DVD-n is megjelent) csatáját 1980-ban a wimbledoni torna döntőjében vívták a kötélidegzetű Borggal. A svéd végül négyórás küzdelemben diadalmaskodott és sorozatban ötödször is bajnok lett, de a negyedik játszma 22 percig tartó (és McEnroe által megnyert) rövidítése azóta legenda. A riválisok még ugyanebben az évben a US Openen is összecsaptak, s ezúttal az idegőrlő csatában McEnroe bizonyult erősebbnek, majd 1981-ben Wimbledonban is letaszította Borgot trónjáról.
Az Egyesült Államok válogatottjával négyszer lett Davis Kupa győztes, s ezzel ő a kupa történetének legeredményesebb játékosa. Egyéniben 76, párosban 69 tornagyőzelmet aratott, 1980 márciusától 170 héten át vezette a világranglistát, párosban 257 héten át volt első. Utolsó tornagyőzelmét 1992-ben, Wimbledonban szerezte meg, miután a német Michael Stichhel megnyerték a párosversenyt.
McEnroe 1993-ban vonult vissza, azóta képzőművészeti galériát vezet, tévés kommentátorként dolgozik és 1999-2000-ben az amerikai Davis Kupa csapat szakvezetője volt. A sosem szószegény teniszező megírta emlékiratait, s hírnevét önironikus reklámokban is kamatoztatja. Tavaly októberben a budapesti Papp László Sportarénában a legendák csatája tornán a hazai rajongók is megcsodálhatták tudását, amely alig kopott meg az évek során, s a bronzmeccsen legyőzte egykori riválisát, Björn Borgot. Arra a kérdésre, hogy honnan a sikerorientáltsága, a győzni tudása, csak ennyit mondott: "Erre születtem."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
