Babos Tímea, a szervák hercegnője

2012.02.27. 17:05

A teniszező Babos Tímea a mexikói Monterrey-ben élete legnagyobb sikerét érte el a hétvégén: 220 ezer dollár összdíjazású WTA-tornát nyert. Sikerével a világranglista 69. helyére lépett előre a 18 éves játékos, aki ezzel mindjárt – Arn Gréta mögött - a második legjegyzettebb magyar lett.

„Ízlelgetem, emésztgetem még most, hogy ilyen fiatalon sikerült. Ez volt a negyedik WTA-tornám, és megnyertem. Ez a boldogság és beteljesülés, ez a hihetetlenül jó érzés remélem, nagyon sokáig elkísér, és átsegít majd a nehezebb napokon is” – kezdte az Indexnek Babos Tímea. A 18 éves Babos tehetsége, adottságai már 2010-ben kiderültek, amikor egy hónapon belül megnyerte a junioroknál párosban a Roland Garrost valamint Wimbledont is.

„Nehéz összehasonlítani a két boldogságot. Az első junior győzelmemnél alig fértem a bőrömbe, de mindig volt mellettem egy társ, most pedig teljesen egyedül, a pályán kizárólag önmagamra számítva lettem bajnok".

Hozzátette, a verseny történetében még nem volt olyan fiatal elődöntős, mint ő, ebből adódóan ezt a kemény pályás tornát ilyen fiatalon még nem nyerte meg senki. „Csak bízni tudok benne, sokáig így marad. Megdolgoztam érte.”

Babost sztárként kezelték a mexikói városban. „Nagyon élveztem a közönség szeretetét. Szeretlek Timi, így biztattak. Nem angolul mondták, hanem magyarul. A kedvemért tanulták meg az anyanyelvemen. Meztelen felsőtestükre a nevemet festették a szurkolók. Ehhez képest, hogy Bogotában a szerva hercegnőjének neveztek el, azt hiszem, eltörpül. Bár arra is igen büszke voltam.”

Gyementyjeva alázata

Babos azt is elárulta, miért Gyementyjevát választotta példaképéül. „A junior Grand Slameken volt szerencsém egészen közelről látni a legjobbakat. Hogyan élnek, készülnek a meccseikre, mit csinálnak az edzéseken, hogy viszonyulnak másokhoz. Gyementyjeva hibátlan volt. Nagyon közvetlen és kedves. És rendkívül átütő volt az alázata a teniszhez. Élmény volt a közelében lenni. Bár lett volna kicsit jobb adogatása. Mint az enyém, mondjuk. Na, ez csak vicc volt. Nagyon jó lett volna, ha kicsit meg kitart, mert úgy szerettem volna ellene játszani."

A WTA honlapján vezető anyag lett a sikere, és példás előretörése, hiszen majdnem negyven pozíciót javított. Önmaga viszont nem foglalkozik a világranglistával, nem jelölt meg előre egy számot az év elején, meddig szeretne eljutni március elejéig. Ennél fontosabb az alázat és a munka, mert egyszer meg kell legyen az eredménye.

„A ranglista semmi másra nem jó, csak hogy versenyeken indulhassunk. Tornát pedig csak úgy lehet nyerni, ha elfogadják a nevezésemet. Nem állítottunk fel mércét, mert a sikeresség nagyon kevésen múlik, bármennyire is közhely ez. Mivel eddig csak kisebb, ITF-versenyeken indulhattam, értelemszerűen kevesebb pontot szerezhettem. Mostantól már komolyabb versenyeken számolhatnak velem, a mostani helyezésemmel már Grand Slam tornán is főtáblás lehetek. Mivel pontokat nem kell védenem tavasszal, csak arra figyelek, hogy újabb szép győzelmeket érjek el. Egyelőre csak június tizenegyig tervezünk, mert az akkori ranglista a mérvadó, hogy az olimpián lehessek. Nekem London nem álmom, hanem célom. Szeretek füvön játszani, ennél nagyobb ösztönzés nem szükséges” - magyarázta a 179 centis versenyző.

A Felix Promotion által képviselt versenyző úgy véli, mentálisan volt fárasztóbb sikerrel megvívni ezt a tornát, mert nem érzett fáradtságot a döntőben, sem utána. Volt viszont olyan meccse, amelyen pontosan annyi pontot szerzett, mint a riválisa, mégis ő nyert. A legfontosabb pontokat tehát ő nyerte, és nem akárkik ellen: Cirstea volt már 23., Serrani 31., Cadantu 81. a rangsorban.

De az igazán embert próbáló nem is a napról napra való regeneráció volt, hanem a két versenyhelyszín közötti különbségek megszokása, a gyors alkalmazkodás volt.

„Sok pihenő nem volt Bogota [az előző versenyének helyszíne] és Monterrey között, mindössze egy teniszmentes nap. Az átrepülést pedig mégsem nevezném az ideális regenerációnak. Emellett salakról kemény pályára kellett átállni. A magaslatról lejönni fizikailag jó volt, de itt meg egészen másként repült a labda. Úgy látszik, egészen jól megoldottuk. Nagyon jó hazai csapat áll mögöttem – élen az édesapámmal -, otthonról rendszerint kapom a regenerációs feladatokat a napi fizikai értékeim ismeretében. A távolság, időeltolódás miatt semmi sem könnyű, de a rendszer működőképes.”

Tavaly Budapesten már bizonyította, hogy készen áll a jelentős feladatokra, mert a világ 21. helyén rangsorolt játékosával szemben győzelmi esélye volt.

„A játékom, az erőm talán már akkor is megvolt, de mentálisan valószínűleg még fejlődnöm kellett. Ebben segített a pszichológusom is, bízom benne, most már készen állok. Fokozatosan lépegettünk előre, nem hagytam ki fokokat, mert az visszaüthet, a sok kudarcélmény gátolhatja a fejlődést. Tudatosan választottam kisebb versenyeket, igaz, azokon is vannak nagyon erős játékosok, mert nagyon kiegyenlítődtek az erőviszonyok, az ötvenedik nem mehet biztosra a kétszázadik ellen. A tervezés nem egyszerű, mert értek csalódások, de ezek csak erősítettek” – fejtette ki Barátosi Levente tanítványa, aki magyar idő szerint kora délután már újra a reptéren volt, Acapulcóba utazott, a következő versenyre.