Andy Murray Wimbledon bajnoka

Andy Murray 77 év után nyert újra Wimbledont a férfi mezőnyben a briteknek, a döntőben nagyon akart, mindent befutott, okos tenisszel verte 3 óra 9 perc alatt 6:4, 7:5, 6:4-re a magához képest haloványabb, de időről időre megvillanó világelsőt, Novak Djokovicsot. Murray edzője, Ivan Lendl vezetésével a tavaly Wimbledonban megnyert olimpiai bajnoki cím, és a US Open-trófea után a hazai Grand Slamjén felért a csúcsra.

Murray-nek végig az arcára volt írva, hogy mennyire eltökélten akarja ezt a győzelmet. Nem ütötte ugyan le ki-ki meccsen a pályáról Djokovicsot, de taktikusan, a felelősséget nagyrészt a magához képest sokat hibázó szerbre tolva, a kellő pillanatokban viszont támadóbb teniszre váltva nyerte meg a mérkőzést. Murray mindent befutott, kemény keresztekkel kontrázott, több nyerőt ütött, miközben fele annyi ki nem kényszerített hibája volt, mint Djokovicsnak. A világelső megvillanásokon kívül nem tudott elég stabil maradni, és a fontos pillanatokban rendre Murray volt a jobb. A döntőt percről percre itt olvashatja vissza>>>

Murray játékát játszották az első szettben, Djokovics próbált többször támadni, de a hosszabb labdamanetek végén – átlagosan 5 percig tartott egy játék - sokszor hibázott. A világelső először még vissza tudta venni az elbukott szerváját, de ez másodszor már nem sikerült neki. Murray végül sebészi pontossággal, megingás nélkül szerválta ki a játszmát, esélyt sem adott Djokovicsnak a visszazárkózásra.

A székbíró szokatlan hibája is rányomta a bélyegét a szett végére: a wimbledoni döntő vezetésével nagy lehetőséget kapott Mohamed Lahyani bemondott egy out-ot az egyik gém közben, de a játékosok nem álltak meg. Végül a pontot így is, úgy is Murray nyerte, ezért nem kezdtek komolyabb reklamálásokba.

Úgy tűnt, hogy Djokovics feljebb tud kapcsolni a második szett elején. Az agresszívabb játéka néhány kisebb ökölrázás mellett meg is hozta neki a brékelőnyt, ezúttal Murray hibázott bele a labdamenetekbe. A meccsen legalább négyszer elcsúszó Djokovics azonban nem tudott igazán felpörögni, és 4:1-es vezetése után kettős hibával adta le az előnyét.

Murray a kellő pillanatokban aktívabb játékkal, támadásokkal , máskor a kifizetődő védekezéssel visszakapaszkodott. Djokovics ennek ellenére két labdára is volt az egyenlítéstől, de Murray ütései sorra csípték a vonalakat. A saját játékával sem elégedett világelső ki is fakadt az egyik, általa kint látott labda után, de nem maradt már több challange-dzse. Murray viszont a szett végi újabb brék után az első játszmához hasonlóan megint nagyon higgadtan hozta utolsó adogatását.

A harmadik játszma elején már nagyon benne volt a levegőben Murray győzelme, Djokovics kedvetlenül ütötte a hosszú és széles labdákat, rögtön brékhátrányba is került. Aztán azonban megint bizonyította, hogy még ilyen helyzetben sem lehet leírni: jó szervákkal és a meccs nagy részével ellentétben ezúttal nyerő ejtésekkel magára talált, amit Murray hirtelenjében nem tudott lereagálni. 4:2-re vezetett Djokovics, de a skót nem engedte ki a kezéből a szettet, nagyon ráfeküdt a szerb következő adogatására.

Murray-n érződött, hogy elképesztően akarja a győzelmet, nem adott ingyenpontokat Djokovicsnak, mindenért elindult, és általában mindent be is futott. Az újabb brék után úgy tűnt, hogy Murray megint nagyon magabiztosan szerválja ki a szettet, és ezúttal a meccset is. Végül azonban hihetetlen izgalmasan alakult az utolsó játék: Djokovics nem adta könnyen magát, három meccslabdát hárított, bréklabdái voltak, míg a negyedik bajnoki labdáját végül a közönség nagy ovációjával kísérve megcsinálta.

Murray ezzel a legfontosabb tornáját nyerte meg, a legnagyobb nyomás ugyanis itt volt rajta. Tavaly Ivan Lendl szárnyai alatt hosszú idő után végre sikerült megnyernie élete első Grand Slamjét a US Openen, a Wimbledonban megszerzett, fontos olimpiai bajnoki címe után most pedig a wimbledoni bajnokságon is sikerült diadalmaskodnia, beváltva ezzel egy egész ország várakozásait.

És könnyen lehet, hogy innen még további nagy győzelmek várnak az elmúlt négy GS-ből háromban döntős, kettőt megnyerő skótra. Már a döntővel is megerősíti helyét a világranglista élén, de az utóbbi időszakban Djokovics egyre többször nem tud igazán felpörögni, elég motiváltan játszani fontos mérkőzéseken, Nadal keménypályás teljesítményét a kíváló salakszezon ellenére térdsérülése teszi kérdésessé, míg Federernek idén nem jönnek az eredmények a fontosabb tornákon. Így nem kizárt, hogy a rengeteg munka, sok fejlődés után eljött az immár kétszeres GS-bajnok Andy Murray ideje is.