Nem idegbetegség, hanem a győzelem kellékei

Rafael Nadal kényszerbeteg, nagyjából ezt, csak tudományosabban mondta az az orvos, aki megfigyelte a teniszezőt, amikor az Gael Monfils ellen játszott az Australian Openen. A mentálisan a legerősebbek közé sorolt spanyol valóban rengeteg kényszeresnek tűnő mozdulatot, hajsimítást, ruhaigazítást tesz, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kényszerbeteg lenne.

Sőt a könyvében hosszasan ír erről: már az öltözőben a mérkőzés előtt másfél órával elkezdi a ráhangolást, hogy egy meghatározott koncentrációs szinten tudjon belekezdeni a meccsbe. Az előbb említetteken kívül még a vizespalackját is meghatározott módon választja ki, például szünetben mind a három palackba belekortyol egyet.

A pontok közötti rituálék még győzelmet is érhetnek, olyannyira, hogy sok játékos nagyon tudatosan használja ezeket. Bármennyire meglepő, mindezzel nyugalmat kényszerítenek magukra.

Ha egy teniszmeccset nézünk, ritkán jut eszünkbe, hogy óriási feszültségben vannak a játékosok, csak akkor tűnik fel, amikor egy-egy elrontott labdamenet után néhány teniszező dühöngő őrültté változik, és mondjuk összetör négy ütőt huszonöt másodperc alatt, mint a ciprusi Márkosz Bagdatisz tette. A stresszkezelésnek ez is egy módja, de jellemezően nem az ilyen típusú versenyzők húzzák be a Grand Slam-győzelmeket.

A nyugodt külső mögött robban a vérnyomás

Érzelemmentesen, pókerarccal nehéz végigjátszani bármilyen mérkőzést, de a siker egyik titka lehet, ha a játékos nem enged magának nagy érzelmi kilengéseket. Egy néhány másodpercig tartó szentségelés vagy éppen a pont túlzott megünneplése is kibillenthet valakit a koncentrációból és ezzel a magas szintű játékból is.

Több játékos nagyon is tudatosan próbál végig egy érzelmi szinten játszani, amihez sokszor furcsa gyakorlat párosul. Ha valaki az orrát piszkálja, a lábát rázza, a mezét igazgatja vagy idegesnek tűnő járkálást mutat be, attól még nem kell egyből olyan kényszerbetegnek gondolni, aki nem tud uralkodni a testén. Lehet, hogy csak megtalálta a tökéletes rituálét a nyugodtsághoz és a koncentrációhoz.

„Elég sok stresszkezelési módszer van, de ezeket általában csak a mérkőzések előtt használják, viszont az is nagyon fontos, ami két pont között történhet. A magas és közepes szintű játékosok között általában már nem a technika dönt, hanem az, hogyan bírnak el a rájuk nehezedő nyomással” – mondta Kurimay Dóra sportpszichológus.

Az ATP- és WTA-versenyeken induló teniszezők hétről hétre megtapasztalják azt a nyomást, amit csak kevesek bírnak el. Az Egyesült Államokban Jim Loehr kezdte el kutatni, hogy a legjobbak, hogyan tudnak folyamatosan csúcson lenni. André Agassi meccseit elemezve arra jutott, hogy a győzelmeiben jelentős szerepe van a pontok között bemutatott cselekvési sornak, mini rituáléknak. Bármi történt, Agassi mindig ugyanazt a rutint követte. Loehr észrevette, hogy azok a játékosok, akik elhagyták a rituálét, azok szétestek, és sebezhetőkké váltak, mondta a sportpszichológus.

Szétesetté pedig egyetlen sportoló sem szeret válni, így a spontán módszert, egyre tudatosabban kezdték el használni. Az USA-ban Kathy Toon, vele együtt dolgozott Kurimay is, foglalta keretbe a rituálét, amit ő Game Face Rutinnak nevezett el, és kezdte el oktatni a sportolóknak, hogy mindig a legjobb mentális állapotba kerüljenek.

„Egyre többen jöttek rá, két pont közötti szünet nem feltétlenül csak arra való, hogy kifújják magukat. A pszichének is van egy optimális működési módja, meg kell találni azt az energiaszintet, amivel eredményes tudunk lenni. A rutin alkalmazásával nyugodtságot és nagy koncentráló képességet lehet elérni.”

Koncentrálni pedig mindig kell, mert stresszfaktor is mindig akad, az Australian Openen a hőséggel kellett küzdeni, de a napfény, a szél, egy ügyetlen labdaszedő, fütyülő közönség, igazságtalan ítéleteket hozó bíró, és természetesen az ellenfél is képes lehet bárkit felidegesíteni.

„Roger Federer bárhogy játszik, nyerőt üt vagy éppen hibázik, a pont után mindig magabiztos testtartással áll fel a szervához. Ha elront egy labdamenetet, akkor nem nézi meg, hogyan maradt benne a labda hálóban, hanem tudatosan hátat fordít neki. És míg a pálya következő pontjáig sétál átveszi az ütőjét a bal kezébe” – mondta Kurimay.

Ez a rövid reakciónak nevezett cselekvési sor az első és legfontosabb fázis. A sportoló ilyenkor fizikai és gondolati szinten is feldolgozza az előző labdamenetet, ami a jó játékosnál azt jelenti, mintha mi sem történt volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne örülni egy pontnak, de figyelni kell arra, ne veszítse el emiatt a fókuszt.

A reakció után a regeneráció következik, amit sétálás, lábrázás, törülközés jelezhet, de ez csak a fizikai része a dolognak. A játékos ilyenkor mentálisan is relaxál, igyekszik pozitív dolgokra gondolni.

Nadal itt is mindig rituálét követ, ha vége egy játszmának, akkor mindig jobb lábbal lép be a pályára, és arra is kínosan ügyel, nehogy rálépjen valamelyik vonalra.

A pihenőben is furcsának tűnő szokásai vannak, mindig két-három palack vizet készít elő, és mindegyiket meg is húzza egymás után. A palackokat pedig csak ő érintheti, a labdaszedőknek tilos. Richard Gasquet-nek pedig az a mániája, hogy ha beüt egy pontot, mindig a sikeres labdát kéri vissza a labdaszedőktől a következő labdamenetre is. Ezt sok más játékos is megteszi.

Ezután a rajt fázis jön, ekkor már a taktika kidolgozása a sportoló feladata. Az utána jövő rituálé már a koncentrációfokozásra és az energiaszint növelésére való, ezek azok a pillanatok, amikor a legfurább dolgokat láthatjuk: farpofánál igazgatott nadrágot, Sarapovát, amint a falhoz beszél, furcsa ugrálásokat, vagy végtelenségig pattogtatott labdákat szerva előtt, ahogy azt például Djokovicsnál is láthatjuk.

A rákészülés egyes szakaszait kívülről nézve nehéz felismerni, néhány másodperc alatt lezajlik az egész. Persze néhány jellemző mozdulata, mindenkinek van, nem véletlen, hogy Novak Djokovics szinte bárkit el tud játszani a mezőnyből, tudja, ki, milyen gesztussal, vicces mozdulattal áll fel a szervához.

A rituálé olykor kiborító is tud lenni az ellenfél számára, Federer a 2008-as wimbledoni tornán meg is támadta Nadalt, hogy megzavarja az ellenfelet. Itt megnézheti kikockázva Nadal rituáléját.

A nagy játékosoknál ösztönösen kialakulnak a rituálé lépései, de sokszor velük is foglalkozik pszichológus, hogy tudatosítsák bennük az előnyeit. A rutint persze tanulni is lehet. Kurimay Dóra is foglalkozott asztaliteniszezőkkel. „Egy új viselkedési formát ugyanúgy kell gyakorolni, mint egy tenyerest. Kezdésnek videós elemzéssel a meglévő viselkedési mintákat mérjük fel, és azokat alakítjuk át. Az új mintákat addig kell ismételni, míg automatikussá nem válnak. Ez általában több hónapos munkával tudatosítható. Egyénileg különbözik, hogy kinek mi segít, mindenkinek meg kell találni a temperamentumához illeszkedő rutint. Aki túlzottan pörög, azt meg kell próbálni egy kicsit lassítani, akinek pedig megalszik a tej a szájában, annak olyan módszert kell találni, amivel felpörgeti magát" .